Szádudvarnok - Méhész

A község a Tornai-medence keleti részén, a Tornai Alsó-hegy északi és a Felső-hegy déli lábánál fekszik, Rozsnyótól 28 km-re délkeletre, Szepsitől 14 km-re nyugatra. Két, egymástól 3 km-re fekvő településből áll, a 16-os főút és a Rozsnyó-Torna vasútvonal (megállóhely) mentén és a Szár-patak partján fekvő Szádudvarnokból, valamint az Alsó-hegy lábánál fekvő, a 16-os útról Szalajkapusztánál elágazó, 1,3 km-es mellékúton megközelíthető Méhészből. Határának mintegy kétharmada mezőgazdaságilag művelt terület, északon a Felső-hegy, délen az Alsó-hegy gerincéig terjed. Nyugatról Tornagörgő, északról Barka, északkeletről Szádelő, keletről Torna, délkeletről Bódvavendégi, délről pedig Hídvégardó és Tornanádaska községekkel határos. Északi határa Abaúj-Torna és Gömör-Kishont vármegyék határát alkotta 1881-1920 között, déli határa pedig 1920 óta államhatárt alkot (Cseh)szlovákia és Magyarország között. Keleti határának nagy részét a Határ-patak képezi.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. Elődközségei 1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartoztak, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-ben Szádudvarnok, Szádelő és Méhész községeket Szádudvarnokméhész („Zádielske Dvorníky“) néven egyesítették. 1990-ben Szádelő ismét önálló községgé alakult, Szádudvarnok és Méhész pedig azóta Szádudvarnok-Méhész v. Méhészudvarnok („Dvorníky-Včeláre“) néven alkot egy községet. A község területe (13,66 km²) két kataszteri területre oszlik: Szádudvarnok (9,61 km²) és Méhész (4,06 km²), összterülete az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Szádudvarnoknak és Méhésznek együtt 1910-ben 567, 1921-ben 542, 1938-ban pedig 551, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között lakosságszáma stabilan alakult (1991 – 441 fő, 2001 – 445 fő, 2011 – 434 fő), a magyar nemzetiségűek aránya ebben az időszakban 80,5 %-ról 63,6 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 19 %-ról 29,5 %-ra emelkedett. Az 1990-es években Szádudvarnokon 3, Méhészen pedig 5 cigány család is élt. Szádudvarnok többségében római katolikus, Méhész pedig református lakosságú község volt, az egyesített község lakosságának 2011-ben 72 %-a volt római katolikus, 22 %-a pedig református vallású. Az összlakosság 83,8 %-a (364 fő) élt Szádudvarnok, 16,2 %-a (70 fő) pedig Méhész településrészeken.

Történelem

Szádudvarnok első írásos említése 1314-re datálható, Udvarnok néven. A kifejezés még IV. Béla király idejéből való, ugyanis itt laktak az udvar szolgái. A 13. században királyi birtokként Torna várának uradalmához tartozott. 1440-től Bebek Imre tulajdona, majd a Giskra János vezetette husziták foglalják el. 1476-tól a Szapolyai családé, majd 1536-tól ismét a Bebekeké. 1598-ban 52 lakott és 5 lakatlan ház állt a településen. 1617-ben Keglevich Miksa vásárolta meg. A falu a 18. század elejére majdnem elnéptelenedett, 1715-ben csak négy háztartást írtak benne össze. A 18. században magyar-szlovák vegyes lakosságú falu magyar többséggel. 1828-ban 89 házában 698 lakosa volt, többségben római katolikusok. 1880-ban még 547 lakosa volt, ezután folyamatosan csökkent a népessége, elsősorban a nagymértékű kivándorlás révén. 1945 után magyar iskoláját megszüntették és egészen 2009-ig (ekkor megszüntették) csak szlovák iskola volt a faluban. Mezőgazdasági szövetkezete 1954-ben alakult. Méhész falut szintén 1314-ben említik először Othelek néven. 1345-ben Méhészi Péter fia János birtoka. 1430-ban nyolc portája volt. A 15. század közepéig a Méhészieké, majd a Szádelői a Szentkirályi és a Kálnai családé. 1512-től a Nádasdyaké, 1606-tól a Monoki, 1660-tól a Helmeci család birtoka. A későbbiekben is több tulajdonosa volt. Egyes források szerint a 18. század elejére teljesen elnéptelenedett, az 1715. és 1720. évi összeírásokban már nem szerepel, s 1750 körül református vallású magyarokkal népesítették be ismét a települést. Református egyháza a kezdetektől Görgő leányegyháza volt. 1828-ban 25 házában 233 lakos élt, többségben kálvinista magyarok. Mezőgazdasági szövetkezete 1956-ban alakult. Az 1970-es évekig magyar kisiskola működött itt. Szádudvarnok és Méhész egyaránt Torna vármegyéhez tartoztak, a vármegye 1881-es megszüntetése után pedig Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához. 1938-45 között mindkét falut visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szádelőudvarnok néven egyesítették Szádudvarnokot, Méhészt és Szádelőt, 1990-ben Szádelő ismét önálló községgé vált, Szádudvarnok és Méhész továbbra is közös önkormányzattal működik. 1974-ben Szlovákia egyik legnagyobb cementgyárát létesítették a község határában, az Alsó-hegy nagy részén (az egykori Szőlő-tetőn) pedig külszíni mészkőbányát nyitottak. Több mint hat évtized szünet után a magyar nyelvű oktatás a Szent István Alapiskola 2011-es megnyitásával indult meg újra a községben.

Mai jelentősége

A község országos jelentőségi ipari üzeme a Szádudvarnoktól délre található Tornai Cementgyár. Szádudvarnokon magyar tanítási nyelvű egyházi alapiskola (Szent István Alapiskola) és magyar-szlovák nevelési nyelvű óvoda található. Szádudvarnok Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 1800-1801-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Méhész református temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

UDVARNOK. Magyar falu Torna Várm. fekszik Tornához 1/2 órányira; határja középszerű. MÉHES. Magyar falu Torna Várm. földes Urai Tomka, és több Urak, lakosai többfélék, fekszik Tornához nem meszsze, és annak filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, fája tűzre van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Udvarnok, Abauj-Torna vm. magyar falu, Tornához nyugotra 1/2 mfldnyire, 547 kath., 74 reform. lak. Termékeny határ. Juhtenyésztés. Vendégfogadó. Vizimalom. Szőlőhegy. Sok urasági épület. F. u. gr. Keglevich. Ut. p. Rosnyó. Méhész, magyar falu, Abauj-Torna vármegyében, Tornához nyugotra 1/2 órányira, 33 kath., 200 ref. lak., ref. templommal, határa nagyobb részt róna és igen termékeny, mind rétje, mind legelője jó, erdeje is van. F. u. többen. Ut. p. Rosnyó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A szomszédos Méhész faluról az a hagyomány, hogy ott IV. Béla király udvari szolgáinak méhesei voltak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Visszatérünk Tornára, melyről más helyen emlékezünk meg. A tornai várhegy folytatását képező Kiserdőhegy két oldalán levő szakadék ritka szép sziklavölgyek fenséges látványával kápráztat bennünket. A szádelői és áji völgy ez, melyeket a földrajzi és geológiai leirásban ismertetünk meg. Szádelőre Udvarnokon át kell mennünk. Udvarnok 84 házzal, 487 magyar lakossal. Postája és táviró állomása Torna. A község neve állitólag Béla idejéből származik, s udvari szolgái laktak volna ott. Ugyanez időből ered a hagyomány szerint egy határában levő hegynek is a neve, melyet Őrhegynek, egyik dülője, melyet Tatárdülőnek neveznek. A Tornapatak mellett, az Alsóhegynek Szőllőtető nevű kupja alatt fekszik Méhész kisközség, 24 házzal, 144 magyar ajku lakossal. Postája és távirója: Torna. Elnevezését onnan nyerte, hogy itt volt IV. Béla király udvari szolgáinak a méhesük.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szádudvarnok. Azelőtt Udvarnok. Keletkezése és története ismeretlen. A község területe 1663 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 414. Méhész. Már az Árpádházi királyok alatt benépesült s elnevezését onnan nyerte, hogy IV. Béla udvari szolgáinak itt nagyobb méhese volt. 1430-ban egy Méhész nevű nemes családnevében bukkan fel. 1470-ben a Szentkirályicsalád birtokolta. A község területe 706 kat. hold s lakóinak száma a viszszacsatoláskor 137.