Méhész

A település a Tornai-medence keleti részén, a Tornai Alsó-hegy északi lábánál fekszik, Szádudvarnoktól 3,8 km-re délnyugatra, Tornagörgőtől 5,5 km-re délkeletre. A 16-os főútról Szalajkapusztánál elágazó, 1,3 km-es mellékúton közelíthető meg. Nyugatról Tornagörgő, keletről Szádudvarnok, délről Tornanádaska és Hídvégardó katasztere határolja. Déli határa államhatárt képez Szlovákia és Magyarország között.

Közigazgatás

1881-ig Torna vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Tornai járás). 1964-ben Szádudvarnokkal és Szádelővel egyesítették Szádelőudvarnok (Zádielské Dvorníky) néven. 1990 óta Szádudvarnok-Méhész két kataszteri területének és településrészének egyike. Területe (4,05 km²) az elmúlt száz év során nem változott, a község területének 29,6 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 125, 1921-ben 113, 1938-ban pedig 137, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának túlnyomó többsége (90,3 %) református vallású volt. 1961-ben 130 lakosának 86,2 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 70 állandó lakosa volt, itt élt a község lakosságának 16,2 %-a.

Történelem

Méhész falut 1314-ben említik először Othelek néven. 1345-ben Méhészi Péter fia János birtoka. 1430-ban nyolc portája volt. A 15. század közepéig a Méhészieké, majd a Szádelői a Szentkirályi és a Kálnai családé. 1512-től a Nádasdyaké, 1606-tól a Monoki, 1660-tól a Helmeci család birtoka. A későbbiekben is több tulajdonosa volt. Egyes források szerint a 18. század elejére teljesen elnéptelenedett, az 1715. és 1720. évi összeírásokban már nem szerepel, s 1750 körül református vallású magyarokkal népesítették be ismét a települést. Református egyháza a kezdetektől Görgő leányegyháza volt. 1828-ban 25 házában 233 lakos élt, többségben kálvinista magyarok. Mezőgazdasági szövetkezete 1956-ban alakult. Az 1970-es évekig magyar kisiskola működött itt. A vármegye 1881-es megszüntetéséig Torna vármegyéhez, majd 1920 után Abaúj-Torna vármegye Tornai járásához tartozott kisközségként. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1964-ben Szádelőudvarnok néven egyesítették Szádudvarnokot, Méhészt és Szádelőt, 1990-ben Szádelő ismét önálló községgé vált, Szádudvarnok és Méhész továbbra is közös önkormányzattal működik.

Mai jelentősége

Református temploma a 18. század végén épült klasszicista stílusban. A falutól délre, az Alsó-hegyen hatalmas külszíni mészkőbánya működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MÉHES. Magyar falu Torna Várm. földes Urai Tomka, és több Urak, lakosai többfélék, fekszik Tornához nem meszsze, és annak filiája, földgye, réttye jó, legelője elég, fája tűzre van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Méhész, magyar falu, Abauj-Torna vármegyében, Tornához nyugotra 1/2 órányira, 33 kath., 200 ref. lak., ref. templommal, határa nagyobb részt róna és igen termékeny, mind rétje, mind legelője jó, erdeje is van. F. u. többen. Ut. p. Rosnyó.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A szomszédos Méhész faluról az a hagyomány, hogy ott IV. Béla király udvari szolgáinak méhesei voltak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

A Tornapatak mellett, az Alsóhegynek Szőllőtető nevű kupja alatt fekszik Méhész kisközség, 24 házzal, 144 magyar ajku lakossal. Postája és távirója: Torna. Elnevezését onnan nyerte, hogy itt volt IV. Béla király udvari szolgáinak a méhesük.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Méhész. Már az Árpádházi királyok alatt benépesült s elnevezését onnan nyerte, hogy IV. Béla udvari szolgáinak itt nagyobb méhese volt. 1430-ban egy Méhész nevű nemes családnevében bukkan fel. 1470-ben a Szentkirályicsalád birtokolta. A község területe 706 kat. hold s lakóinak száma a viszszacsatoláskor 137.