Sajótiba

A Sajó völgyében, a Sajó jobb partján fekszik, a Jolsvai-karszt keleti lábánál fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Lekenyétől 1 km-re délnyugatra. A Sajó-folyó választja el Lekenyétől.

Közigazgatás

1924-ig önálló község, azóta Lekenye két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Tornaljai járáshoz. 1921-ben 2,05 km²-es területe volt. 2014-ben kataszteri területe 2,21 km² volt, a község területének 32,5 %-át alkotja.

Népesség

1880-ban 117, 1910-ben pedig 108, 1921-ben pedig 141, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 61,7 %-a volt evangélikus, 18,4 %-a római katolikus, 14,9 %-a pedig református vallású. 2011-ben 69 lakosa volt, itt élt Lekenye lakosságának 23,3 %-a.

Történelem

Névadója, a 13. század második felében élt Tiba alapította a falut, a birtokába került korábbi királyi várföldön. Első írásos említése 1334-ből származik, kezdetben Tiba, majd Tibaháza néven szerepelt. Kezdettől kuriális falu volt, 1475-ben már a mai nevén szerepel. Lakói a 16. században református hitre tértek. 1567-ben teljesen lakatlan, 1651-ben 12 ½ személyre írtak össze benne dicát. A Tibaiak 1728-ban történt kihalása után a Pletrich család tulajdonába ment át, később a Palkovics család lett a birtokosa. 1755-ben egyetlen kúriából, 1766-ban 5 parasztházból állt, később magyar és szláv lakosokkal telepítették újjá. 1906-ig Tiba volt a hivatalos neve, ekkor kapta a Sajótiba nevet. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1924-ben Lekenyéhez csatolták.

Mai jelentősége

A településrészen evangélikus harangláb található. A Palkovich- (később Farkas-) kúria klasszicista stílusban épült a 18. század végén.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TIBA. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Pletrich Uraság, lakosai többfélék, fekszik Csoltóhoz közel, és annak filiája; földgye meglehetős, piatza közel, fája van, mész, és szénégetésből hasznok van, legelője kevés, malma közel.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tiba, magyar falu, Gömör vgyében, Lekenye és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országuthoz negyed órányira, hegy alatt fekszik. Van benne Palkovics Ferencz nőnek csinos uri laka s kertje. A lakosok száma 355 megy. A közbirtok áll 3 urbéri és 2 majorsági telekből, van 3 zsellér és 162 hold erdő; szántófölde mindent megterem, rétje jó s elegendő takarmányt szolgáltat; legelője elegendő. Az egész helységet Palkovics Ferencnő asszony birja. Ut. p. Tornalja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tiba, sajóvölgyi magyar kisközség, 24 házzal és 144 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1475-ben már a mai nevén szerepel. Hajdan a Várnay vagy Sztárnay család volt a földesura, de azután a Pletrich család tulajdonába ment át. Később a Palkovics család lett a birtokosa, a mely itt kastélyt is építtetett; ez jelenleg Farkas Zoltánnéé. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Horka.