Lekenye

A község a Sajó összeszűkülő v˜ölgyében, a Sajó-folyó jobb partján fekszik, a 16-os főút (Tornalja-Rozsnyó szakasz) és a Bánréve-Rozsnyó vasútvonal (megállóhely) mentén, Tornaljától 12 km-re északra, Rozsnyótól 22 km-re délnyugatra, Pelsőctől 5 km-re délre. Határának keleti része a Szilicei-fennsík délnyugati lejtőit, nyugati része pedig a Jolsvai-karszt délkeleti részét foglalja magában, területének mintegy felét erdő borítja. Településrészeit, Lekenyét és Sajótibát a Sajó-folyó választja el egymástól. Délről Csoltó, nyugatról Beretke és Melléte, északról Özörény, Pelsőc és Pelsőcardó, keletről pedig Gömörhosszúszó községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz tartozott, majd a Rozsnyói járáshoz csatolták. 1924-ben Lekenyéhez csatolták Sajótiba községet. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe 1910-38-hoz képest (6,78 km²) csak minimális mértékben változott (3 hektárral, 6,81 km²-re gyarapodott). Területe két kataszteri területre oszlik: Lekenye (4,60 km²) és Sajótiba (2,21 km²).

Népesség

Lekenyének és Sajótibának együtt 1910-ben 446, 1921-ben 475, 1938-ban pedig szintén 475, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosuk volt. 1938-1991 között népességének csaknem egyharmadát elveszítette, majd 1991-2011 között további 9,2 %-al csökkent lakosságszáma (326 főről 296-ra). Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte, bár 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 95,1 %-ról 83,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 4,6 %-ról 14,9 %-ra nőtt. Lakosságának 31,4 %-a római katolikus, 29,7 %-a evangélikus, 20,3 %-a pedig református vallású (1921-ben még evangélikus többségű - 53,5 % - volt). 2011-ben összlakosságának 76,7 %-a (227 fő) élt Lekenyén, 23,3 %-a (69 fő) pedig Sajótibán.

Történelem

A falu a 12. században keletkezett, királyi földeken. 1243-tól – amikor először említik – az Ákos nemzetség birtoka. Első említése IV. Béla adománylevelében "Lokuna" alakban történik. A későbbiek során 1318-ben "Lekyne", illetve "Lekune", 1320-ban "Leklene", 1336-ban "Lekene" néven szerepel az oklevelekben. A 15. században 13 portával a Forgách család birtoka. 1526-tól részben a Széchy családé, majd köznemesi birtok. Lakói állattenyésztéssel, szénégetéssel foglalkoztak. A 16.-17. században lakói tömegesen menekültek a török betörések elől. A 16. század második felében lakói református hitre tértek. 1739-40-ben pestis pusztított. 1828-ban 45 házában 324 lakosa volt. A lakosság mezőgazdaságból, állattenyésztésből, szénégetésből és fuvarozásból élt. A 19. -20. században sokan kőműves munkákkal keresték kenyerüket. A történelem során többször kicserélődött a község lakossága, ami többek között azzal is magyarázható, hogy a földművelés mellett nagy szerepe volt a pásztorkodásnak, a szénégetésnek és a fuvarozásnak. Ilyen népességváltozás történt a középkor végén, majd a 17. századi török megszállás idején, úgyhogy 1773-ra már a harmadik jobbágytársadalmat találjuk a faluban. Ezidőtájt a lakatlan telkek egy részét armálista nemesek szerezték meg, akik nemesi kúriákat építettek. A betelepülők minden társadalmi rétege vegyes nemzetiségű, de nagyrészt elmagyarosodtak és a falu magyar jellege megmaradt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1924-ben hozzácsatolták a korábban önálló Sajótiba községet. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1948-ban Peter Michal Bohúň festőművész után a Bohúňovo szlovák nevet kapta. Magyar kisiskoláját 1993-ban bezárták és bár 1997-ben sikerült újraindítani, 2003-ban végleg megszűnt. A magyar óvodát 2006-ban szüntették meg a faluban.

Mai jelentősége

Református temploma a 15. század végén épült gótikus stílusban, műemléki védettséget élvez. Fából készült zsindelytetős harangtornyát a 18. században építették hozzá. A vele szemben található evangélikus templomot 1902-ben építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LEKENYE. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Kiss, és más Uraságok, lakosai reformatusok, és evangelikusok, a’ kiknek példás meg egyézésekből oskólájok, oskola mesterjek, sőt Templomjok is közös, fekszik Pelsőztől 3/4 órányira Sajó vize partyán, földgyének 2/4 része kőves, piatzozása 2 1/2 mértföldnyire Rozsnyón, edeje el pusztúlt, legelője elég van. TIBA. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Pletrich Uraság, lakosai többfélék, fekszik Csoltóhoz közel, és annak filiája; földgye meglehetős, piatza közel, fája van, mész, és szénégetésből hasznok van, legelője kevés, malma közel.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lekenye, helység, Gömör vmegyében, Tiba és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országut és Sajó vize mellett fekszik. Van benne a reformatusok és evangelikusoknak közösen használt templomjuk. Lakosok száma 314, kik közűl 1/4-de evangelikus, a többi reformatus, mindnyájan magyar eredetüek s beszélők. Van 5 3/8 urbéri és 4 majorsági telek, 1 zsellér; 300 hold erdő. Szántóföldje mindamellett hogy köves és hegyes, megtermi a tiszta buzát is; rétje sok és jó takarmányt ad; van a Sajó vizén jó malma; a lakosok mindenféléknek fuvarosai. Birják Kerepessi, Szeleczki és Palkovicsné aszszony; lakja a ns Jánosdeák és Oskó család. Tiba, magyar falu, Gömör vgyében, Lekenye és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országuthoz negyed órányira, hegy alatt fekszik. Van benne Palkovics Ferencz nőnek csinos uri laka s kertje. A lakosok száma 355 megy. A közbirtok áll 3 urbéri és 2 majorsági telekből, van 3 zsellér és 162 hold erdő; szántófölde mindent megterem, rétje jó s elegendő takarmányt szolgáltat; legelője elegendő. Az egész helységet Palkovics Ferencnő asszony birja. Ut. p. Tornalja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lekenye, sajómenti magyar kisközség, 62 házzal és 324 ág. h. ev. és ev. ref. vallású lakossal. Egyike azoknak a községeknek, melyeket IV. Béla király 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozott. 1427-ben a Forgách családot, 1482-ben a Fügedy családot is mint birtokosokat találjuk itt. 1496-ban a Thornallyay család is birtokosa, később pedig a Kerepesy, Szeleczky, Palkovich, Jánosdeák, Osskó és a Gotthard családok. A községben levő ev. ref. templom Árpád-korbeli építmény. A község postája, távírója és vasúti állomása Horka. Tiba, sajóvölgyi magyar kisközség, 24 házzal és 144 ág. ev. h. vallású lakossal. E község 1475-ben már a mai nevén szerepel. Hajdan a Várnay vagy Sztárnay család volt a földesura, de azután a Pletrich család tulajdonába ment át. Később a Palkovics család lett a birtokosa, a mely itt kastélyt is építtetett; ez jelenleg Farkas Zoltánnéé. A községben nincs templom. Postája, távírója és vasúti állomása Horka.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lekenye. Temploma, mely most az ág. ev. egyház tulajdonában van, az árpádházi időkből származik. Ez a község is első időben a Bebek-nemzetség adománybirtoka volt. 1243-ban kapta IV. Bélától más községekkel együtt Bebek Detrik és Fülöp. A Forgáchok kaptak itt birtokot 1427-ben, kevéssel később 1482-ben a Fügedycsalád is részt kapott a községi birtokosok között. Ezután a Kerepessy-, Szeleczky-, Palkovich-, Jánosdeák-, Orskó- és Gotthard-nemzetségek következnek egymásután. A község területe 1178 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 475. Hozzátartozik még Sajótiba.