Rimatamásfalva

A Rimaszombattal teljesen egybeépült Rimatamásfalva a Gömöri-medence északnyugati részén, a Rima jobb partjának közelében, Rimaszombat belvárosától 1 km-re délnyugatra fekszik. Településföldrajzilag élesen elkülönülő részekre oszlik: a nagyrészt földszintes házakból álló Rimatamásfalva (melyet a Rimától a Sereg nevű városrész - Rimaszombat egykori cigánytelepe, ahol ma a Pavol Dobšinský alapiskola található - választja el) alkotja a történelmi magot, tőle nyugatra építették fel az 1980-as években a város legnagyobb lakótelepét, a Nyugatot; Rimatamásfalvától délkeletre pedig a Méhes városrész terül el, mely maga is három részből áll: az alig egy utcából álló Méhesből, Pendelespusztából és a Dúsai úti lakótelepből, mely az 1970-es években kifejezetten a roma lakosság számára épült és ma etnikai gettó. Rimatamásfalva határának nagy részét az Osgyáni-dombság keleti része foglalja el, mintegy felét erdő borítja.

Közigazgatás

1948-ig önálló község, azóta egyike a város 7 kataszteri területének. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rimaszombati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1910-21 között határának mintegy felét Guszonához (Lyukvapuszta, Rakópuszta, Apátipuszta) és Rimaszombathoz (Szabatkapuszta) csatolták. Területe ekkor 28,39 km²-ről 14,31 km²-re csökkent. Azóta további kisebb területeket csatoltak el tőle, kataszteri területe 1938-ban 14,17 km², 2011-ben pedig 14,19 km² (Rimaszombat területének 18,3 %-a) volt.

Népesség

Rimatamásfalva egyike volt a szlovák-magyar nyelvhatártól délre elterülő szlovák nyelvszigeteknek, 1880-ban 892, 1910-ben 1056, 1921-ben 1035, 1938-ban pedig 1358 lakosa volt. Kettős identitású lakosságának kétharmada 1880-ban még szlováknak, 1910-ben 93,8 %-a már magyarnak vallotta magát. 1921-ben mintegy felerészben szlováknak (45,5 %) és magyarnak (48,6 %). 1921-ben lakosságának 50,5 %-a római katolikus, 37,1 %-a pedig evangélikus vallású volt. Rimatamásfalva ma már nem alkot különálló településrészt Rimaszombaton belül: 2011-ben a Rimaszombat településrészhez tartozó Tamásfalva lakossága 1753 fő, a Nyugat-lakótelepé 6414 fő, a külön településrészt alkotó Méhesé pedig 1244 fő volt. Rimatamásfalva kataszterének összlakossága tehát 9411 fő, Rimaszombat lakosságának 38,2 %-a volt.

Történelem

Tamásfalva elődje, Istvánfalva (Stefansdorf) német alapítású település, a 12. században jött létre. Egyike volt annak a hét falunak, melynek lakosai Rimaszombatot alapították. Később a Zathureczky- és a Pongrácz-családok voltak a nagyrészt szlovák lakosságú község földbirtokosai. Rimatamásfalva már a 19. században egybeépült Rimaszombattal. 1863-ban tűzvész pusztította. Lakosai nagyrészt fazekassal és kályhakészítéssel foglalkoztak. A 20. század elejére Rimaszombat város birtokába került a határ nagy része. 1944-ben itt hozták létre a rimaszombati zsidó gettót. 1948-ban Rimaszombathoz csatolták. Az 1970-80-as években a tömeges lakótelepépítés (és a régi faluban az építkezés megtiltása) teljesen megváltoztatta Rimatamásfalva jellegét, lakossága 1938-hoz képest hétszeresére nőtt. Itt épült fel Rimaszombat legnagyobb lakótelepe, a "Nyugat".

Mai jelentősége

A településrészen található a város alapiskolái közül három, köztük a magyar tanítási nyelvű Ferenczy István Alapiskola, valamint a Műszaki-, Mezőgazdasági- és Élelmiszeripari Alapiskola. Itt találjuk Rimaszombat csillagvizsgálóját is, határában több napkollektoros erőmű található. Római katolikus haranglába a 19. század elején klasszicista stílusban épült. A Zathureczky-kastélyban (19. század) ma mezőgazdasági kutatóintézet működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TAMÁSFALVA. Tót falu Kis Hont Várm. földes Urai Rimaszombat Városa, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Rimaszombathoz nem meszsze, és annak filiája; Szabatkai, Apáti, Dusai, ’s Kuritzi pusztákkal is határos, szántó földgyei vizesek, teremnek tiszta, kétszeres búzát, rozsot, és zabot; réttye jó, erdeje is van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tamásfalu, tót-magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Rimaszombat mellett, ugyhogy külvárosának lehet tekinteni: 63 kath., 872 evang., 94 ref. lak.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tamásfalva, Rimaszombat mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 182 házzal és 985 róm. kath. vallású lakossal. Földesurai a Zathureczky és a Pongrácz családok voltak, most pedig Rimaszombat városnak van itt nagyobb birtoka. Farkas Ábrahám orsz. képviselőnek csinos kastélya van itt, melyet még a Zathureczkyek építtettek, de a Farkas család kibővítette és átalakíttatta. 1863-ban a község nagyobb része leégett. Templom nincs a községben. Postája, távírója és vasúti állomása Rimaszombat.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Rimatamásfalva. Régebben a Zathureczky- és a Pongrácz-családok voltak a község földbirtokosai. Ujabban Rimaszombat város birtokába került a határ. A Zathureczkyek híres nemesi kúriájának a Farkas-család volt az utolsó évtizedekben a tulajdonosa. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Cseplyetanya, Méhespuszta. A község területe 2462 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1358.