Rárósmulyad

A község a Balassagyarmati-medence legkeletibb részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli lábánál, az Ipoly jobb partján, a Sztregovai-patak torkolatának közelében fekszik, Nógrádszakállal szemben, Losonctól 22 km-re délkeletre, Bussától 3 km-re északnyugatra, Nagykürtöstől 18 km-re keletre. Területén áthalad a Losoncot Nógrádszentpéterrel (13 km) összekötő 585-ös út, melyről a Rárósmulyadnál elágazó Hámorpusztánál ágazik el a Bussa felé vezető mellékút, mely keresztülhalad a falun. Határa dombos, mintegy felerészben erdővel borított terület. Nyugatról Bussa és rövid szakaszon Felsőzellő, északnyugatról Alsósztregova, északról Kislibercse, északkeletről Tőrincs, keletről pedig Nógrádszakál községekkel határos. Keleti határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly-folyó alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban északnyugati és északi határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község területe (12,28 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921: 12,29 km²).

Népesség

Rárósmulyad a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Az 1945-ig többségében magyarok lakta község a huszadik század második felében szlovák többségűvé vált. 1910-ben 804, 1921-ben 767, 1938-ban pedig 833, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 21,2 % volt. 1938-1991 között népességének 43,7 %-át elveszítette, 1991-2011 között azonban már jelentős mértékű népességgyarapodás (41,3 %, 225 főről 318-ra) figyelhető meg. Ez összefüggésben áll azzal, hogy már a lakosság háromnegyede (74,2 %) a roma etnikumhoz tartozik (roma nemzetiségűnek 3,1 % vallotta magát). 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 49,3 %-ról 32,7 %-ra csökkent, az asszimiláció és a roma lakosság nemzetiségváltása révén a község szlovák többségűvé vált (52,5 %). A lakosság túlnyomó többsége (78,6 %) római katolikus vallású.

Történelem

Az első írásos említés az 1321-es évből származik, amikor is "Raros" néven említik. Maga a község viszont feltehetőleg a 13. században jött létre. Múlyad csak később, 1484-ben bukkan fel az írott forrásokban "Mwlyad" alakban. A két település a török hódításig különálló falu volt. A település először a Szécsényi, a török hódoltság idejében pedig a divényi uralom alá tartozott. 1773-ban már "Ráros Mulyad" néven egy faluként említik. Az Ipolyon egykor itt fahíd ívelt át, melyen keresztül a birtokosok megközelíthették a folyó túloldalán fekvő földjeiket. 1828-ban 57 házában 449 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A fahidat először 1872-ben jelzik a térképek. Az első bécsi döntés után a fahíd mellé acél gyaloghidat is építettek. Mindkét híd elpusztult a második világháborút követően. 1938-45 között a falut visszacsatolták Magyarországhoz, később Csehszlovákiához csatolták. A falu határában a 19. században vastartalmú forrásokra ("csevice") bukkantak, a melléjük épült fürdő azonban a 20. század során elpusztult.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda működik. Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus temploma Magyarország első vasbeton templomaként 1910-ben épült Medgyaszay István tervei alapján.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MULYAD. Boros vagy Karos Mulyad. Két falu Nográd Várm. földes Urai Baros, és Gál Urak, lakosai többfélék, fekszik Szakálhoz közel, és annak filiája, határjok ollyan mint Karancskeszié.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Rárós-Mulyad, falu Nógrád vmegyében, lásd Mulyad.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Rárostól lefelé az Ipoly jobb partján találjuk Mulyad községet, pár nemesi kastélyával és gyönge savanyúvizű helyi érdekű fűrdőjével. Van kőbányája is.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Rárósmulyad. Az Ipoly völgyében fekvő magyar kisközség. Házainak száma 65 és lakosaié, a kik róm. kath. vallásúak, 448. Postája, távírója és vasútállomása Nógrádszakal. A középkorban két falu volt: Rárós és Mulyad. Az 1548. évi adóösszeírásban mindkét helységet még külön találjuk. Rárós Bornemisza Pálé, Mulyad pedig Lipthay Jánosé volt. 1562-63-ban már a török hódoltsághoz tartozott, de ekkor csak hat adóköteles házát írták össze. 1598-ban Ráróson Soós János, Mulyadon Mocsáry György volt a földesúr. 1715-ben hat magyar, 1720-ban négy 110magyar és 1 német háztartását vették fel. A XVIII. század elején a Török család, 1770-ben Balogh János és Baross József, 1826-ban pedig Baross János és László özvegyei, valamint Gál Ferencz örökösei voltak a földesurai. Az egykori Baross- és Luchkovitz-féle kúria most dr. Rádáké, a régi Gál-féle kúria pedig jelenleg Jekkel Józsefé. A község határában erősen vastartalmú savanyúvizkút van s vele kapcsolatban fürdőépület is. Legutóbb fejezték be és szentelték fel a magyar stilben épült érdekes r. kath. templomot. Az egész templom vasbetonból épült és e tekintetben eddig az első és egyetlen ily templom hazánkban. A községhez tartozik: Parlag-puszta, Hámor-puszta, a hol hajdan vas- és ezüst-olvasztó hámorok voltak, továbbá Rárós-puszta, melynek helyén a középkorban Rárós-község feküdt. E pusztán, az Ipoly folyón, még a törököktől épített kőhíd vezetett át, melyet 1907-ben vashíddal helyettesítettek.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Rárósmulyad. Az 1548. évi adó összeíráskor még mint két község: Rárós és Mulyad szerepelt és pedig Rárós Bornemissza Pál, Mulyad Lipthay János birtokában. A török kiűzetése után Ráróst Soós János, Mulyadot Mocsáry György szerezte meg. Későbbi földbirtokosok még itt a Balogh-, Baross-, Rádák- és Jekkel-családok. Vastartalmú gyógyfürdőjét sokan keresik fel. Hozzátartozik: Fürdő, Hámorimalom, Hámormajor. A község területe 1736 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 400.