Nyékvárkony

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központi részén fekszik, Dunaszerdahelytől 7 km-re délre, Bőstől 5,5 km-re északra. Az 507-es (Dunaszerdahely-Bős) út áthalad a településen, mellékút köti össze Egyházaskarcsával (6 km) és Nagymaddal (5 km). Északnyugatról Egyházkarcsa, északról Dunaszerdahely, északkeletről Pódatejed és Nagymad, keletről Padány, délről Bős, nyugatról Dercsika községekkel határos. Határa délnyugaton egy ponton (Négyes-határ) érintkezik Bakáéval. Egybeépült településrészeit, Csallóköznyéket és Várkonyt a Bősi-csatorna választja el egymástól.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Csallóköznyék és Várkony egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartoztak. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). A község két kataszteri területre és településrészre oszlik: Csallóköznyék (13,38 km²) és Várkony (24,96 km²). Területük (mely nem változott az elmúlt évszázadban) megfelel az elődközségek területének. Várkony területére esik két külterületi lakott rész: Malomhely, Falurét.

Népesség

A község népessége 1940-ben 1732, mely 42,6 %-al nőtt 1991-ig, azóta lassú növekedés a jellemző (1991-2011 között 4,4 %). A lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, a szlovákok aránya 1991-től megduplázódott és arányuk meghaladta a 12 %-ot. A lakosság 2,7 %-át alkotó romák a többségi lakosságtól elkülönülten élnek Malomhelyen. A lakosság túlnyomó többsége római katolikus vallású (86,1 %). A lakosság 42 %-a él Csallóköznyéken, 58 %-a Várkonyban.

Történelem

A település két részből áll, Nyékből és Várkonyból, amelyek korábban különálló községek voltak. Várkonyt 1015-ben említik először oklevélben, amivel az egyik legkorábbi írásban említett magyar település, neve azonban ennél is korábbi megtelepedésre utal. A magyarok varhunoknak (avar-hunok) nevezték az avarokat, ezért valószínűleg avar település lehetett, noha ennek régészeti nyomait még nem találták. Az Amade család ősi nemzetségi birtoka, a hagyomány szerint várkastélyuk is volt itt (nem azonos a ma ismert Amade kastéllyal), de mára nyoma sincs. A tavas, mocsaras területen fekvő falvak sokat küzdöttek a belvízzel, viszont a jó minőségű legelők, rétek és erdők miatt jelentékeny volt az állattartás. Várkony a XVI. században mezővárosi szabadalmakat kapott, és itt volt az Amadék híres fácánosa és tehenészete. A XX. század elején ikvai Pfeiffer Mátyás bírt itt jelentős birtokot nagy ló-, szürkemarha- és mangalicaállománnyal, valamint szeszgyárat és gőzmalmot. Iskolájának első fennmaradt említése 1781-ből származik. Egykor a község mellett folyt a Duna egyik ága, amiről a Malomhely és Kőhíd dűlőnevek tanúskodnak. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta Várkonyt és Nyéket, 1938. november 2-tól ismét Magyarországhoz tartoztak. 1940-ben egyesítették őket Nyékvárkony néven. 1945-től megint Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része. Nyék neve honfoglalás kori eredetű, 1165-ben említik először írásban, előbb a pozsonyi várhoz tartozó királyi birtok, első ismert magánbirtokosai Moch fia Neku és Chuegh fia Péter. A falu lakói nemesi levelet kaptak III. István királytól. Később a Méhes, Balogh, Dobóczky, Leszkovszky családok tűnnek fel a főbb birtokosok között, majd a 18. század végén már az Amade család a község legnagyobb birtokosa. Nyék mellett feküdt az azóta kihalt Körtvélyes és Péterfa, a helyükön lévő puszta ma a községhez tartozik. Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos, aki tevékeny szerepet játszott a Martinovics-féle magyar jakobinus mozgalom vezetőinek halálra ítélésében, 1808-ban vette meg Péterfát. Később itt érte utol a bosszú: a legenda szerint nyomtalanul eltűnt. Csallóköznyéket és Várkonyt 1940-ben egyesítették.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda, valamint könyvtár működik. A Pfeiffer Mátyás által az Amadék régi kastélya helyén a 20. század elején emelt kastélyban jelenleg szálloda működik. Középkori eredetű, Szent Jakabnak szentelt római katolikus temploma mai alakját a 18. században nyerte el. Tájháza 1988-ban létesült, a barokk Szentháromság-kápolna 1740-ben épült. A községben korábban az Elektrosvitnek működött üzeme.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VÁRKONY. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura G. Amade Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Nyékihez közel; határja 2 nyomásbéli, tiszta búzát, és rozsot terem, legelője, réttye, és erdeje is van; piatza Szerdahelyen, és Somorján. NYÉK. Két falu Posony Várm. egyiknek földes Ura G. Eszterházy Uraság, melly fekszik Hídas Kürthöz 1/4 órányira, és annak filiája, másiknak pedig több Urak, ez fekszik Ollas Tejedhez 1/2 órányira, Várkonyhoz sem meszsze, és annak filiája, lakosai katolikusok, harántbéli földgyeik az Alsó Csallóközi járásban lévén közép termékenységűek réttyeik, és erdőjik jók, a’ másiknak réttye, legelője jó, de erdeje nints, piatzozások Szerdahelyen, és Somorjában.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Várkony, Poson vm. magyar falu, Bőshöz 3 fertálynyira. Számlál 395 kath., 1 ref., 8 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, tehenészete, fáczános kertje. Fő gazdagsága sok rétjeiben, s legelőjében áll; erdeje is derék. F. u. gr. Amade örök. Nyék, magyar falu, Poson vmegyében, Bőshöz 1 órányira, lapályos vidéken. Lakja 540 kath., 26 zsidó. Szénája nagy bőséggel, kivált ha az esztendő szárazabb, azonban idegen marha nem kedvesen eszi. Szarvasmarhát, lovat, szépet nevel, szántóföldjei perjések. Birtokosai több nemesek. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csallóköz-Nyék, alsócsallóközi magyar kisközség, 85 házzal és 508 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. Egyike a vármegye legrégibb községeinek. A pozsonyi várhoz tartozó királyi birtok volt, melyről már 1165-ben emlékeznek az okiratok, Neek néven. 1245-ben IV. Béla Moch fia Neku-nek és testvéreinek Chuegh fia Péternek adományozza és ekkor az adománylevélben Neeku néven említik. A nyékiek III. István királytól nemesi levelet kaptak, melyet a pozsonyi káptalan 1327-ben átírt. 1334-ben a Nyékiek ellentmondottak Omode és fivérei beiktatásának, a mi három évvel később mégis megtörtént. 1667-ben a Méhes és Balogh családok osztozkodnak itteni birtokaikon. 1719-ben a Dobóczky, Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a község nagyobb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám kápolnát építtet a községben. Ide tartozik Körtvélyes és Péterfa puszta. Ez utóbbi 1787-ben Zichy Károly grófé volt. Ettől 1808-ban megvette az a Nyéki Németh János kir. helytartótanácsos, a ki a Martinovich-féle politikai perben közvádlóként működött és szereplésével nemcsak az ország közvéleményét, de még az aulikus köröket is maga ellen zúdította. Itt élt nehány évig teljes visszavonultságban, míg azután egyszerre gyanús körülmények között nyomtalanul eltünt. Egyik verzió szerint természetes halállal mult ki, de temetésekor a menetet hat álczázott lovas támadta meg s a koporsót a tetemmel együtt magukkal vitték; a másik verzió szerint egy éjjel két úr érkezett hintón Péterfára, a kik kb. tíz percznyi időzés után Németh Jánossal együtt a hintóra szállottak, elvágtattak és nem is kerültek többé vissza. Az eltünés okai és körülményei máig is ismeretlenek. Valószínű, hogy Németh János, az annak idején általa üldözött magyar Jakobinusok bosszújának lett áldozatává. A községben van posta, távírója Bős, vasúti állomása pedig Dunaszerdahely. Várkony, kisközség az Alsó-Csallóközben, 85 házzal és 803, róm. kath. vallású lakossal. Ősi kun telep, mely 1015-ben már említve van. A várkonyi Amade család törzshelye, melynek itt, a hagyomány szerint, várkastélya is volt, de ennek nyoma már végkép eltünt. A XVI. században városi szabadalmai voltak. Az 1553-iki portális összeírásban 15 portája van felvéve. A mult század elején Amade Tádé grófot uralta, kinek itt híres tehenészete és fáczánosa volt. Ma ikvai Pfeifer Mátyásnak van itt nagyobb birtoka, szeszgyára és gőzmalma. A község Malomhely és Kőhíd nevű dűlői azt bizonyítják, hogy hajdan a Dunának egyik ága itt folyt; ma ugyanis a község közelében nincs víz. Plébániája 1308-ban már említve van és ebből az időből látszik származni korai gót stilű temploma is. Ide tartoznak Bendő és Malomhely puszták és a Csére major. A lakosok fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. A község postája Csallóköz-Nyék, távírója Bős és vasúti állomása Dunaszerdahely.

Magyar Katolikus Lexikon

Várkony, Nyékvárkony, v. Pozsony vm. (Vrakúň, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. dunaszerdahelyi esp. ker-ében. – 1300: már létezett. Tp-át id. Szt Jakab tit-ra sztelték. Akv. 1691-től. Kegyura 1880: Schmertzing Tádé br. Anyanyelve 1880: m. – Filiája 1917: Csallóköznyék. – Lakói 1940: 1712 r.k., 1 g.k., 6 ev., 6 ref., 12 izr., össz. 1737 ; 1991: össz. 2470, m. 2305 (93,32%); 2001: össz. 2537, m. 2351 (92,67%). ** Némethy 1894:308. – Pozsony vm. 1895:125. – Gerecze II:686. – Schem. Strig. 1917:185.