Csallóköznyék

Nyékvárkony község része a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz központjában, Dunaszerdahelytől 7 km-re délre. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Várkonnyal, melytől a Bősi-csatorna választja el.

Közigazgatás

1940 óta Nyékvárkony község két településrészének és kataszteri területének egyike, korábban önálló kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Dunaszerdahelyi járáshoz. Területe (13,38 km²) az elmúlt évszázadban nem változott, a község területének 34,9 %-át alkotja.

Népesség

1939-ben 789, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1082 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 42 %-a.

Történelem

Nyék neve honfoglaláskori eredetű, 1165-ben említik először írásban, előbb a pozsonyi várhoz tartozó királyi birtok, első ismert magánbirtokosai Moch fia Neku és Chuegh fia Péter. A falu lakói nemesi levelet kaptak III. István királytól. Később a Méhes, Balogh, Dobóczky, Leszkovszky családok tűnnek fel a főbb birtokosok között, majd a 18. század végén már az Amade család a község legnagyobb birtokosa. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban a község 69 házzal és 498 lakossal szerepel. Nyék mellett feküdt az azóta kihalt Körtvélyes és Péterfa, a helyükön lévő puszta ma a községhez tartozik. Nyéki Németh János királyi helytartótanácsos, aki tevékeny szerepet játszott a Martinovics-féle magyar jakobinus mozgalom vezetőinek halálra ítélésében, 1808-ban vette meg Péterfát. Később itt érte utol a bosszú: a legenda szerint nyomtalanul eltűnt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, 1938. november 2-tól ismét Magyarországhoz tartozott. 1940-ben egyesítették Várkonnyal Nyékvárkony néven.

Mai jelentősége

Csallóköznyék településrészen található a község magyar tannyelvű alapiskolája.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

NYÉK. Két falu Posony Várm. egyiknek földes Ura G. Eszterházy Uraság, melly fekszik Hídas Kürthöz 1/4 órányira, és annak filiája, másiknak pedig több Urak, ez fekszik Ollas Tejedhez 1/2 órányira, Várkonyhoz sem meszsze, és annak filiája, lakosai katolikusok, harántbéli földgyeik az Alsó Csallóközi járásban lévén közép termékenységűek réttyeik, és erdőjik jók, a’ másiknak réttye, legelője jó, de erdeje nints, piatzozások Szerdahelyen, és Somorjában.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nyék, magyar falu, Poson vmegyében, Bőshöz 1 órányira, lapályos vidéken. Lakja 540 kath., 26 zsidó. Szénája nagy bőséggel, kivált ha az esztendő szárazabb, azonban idegen marha nem kedvesen eszi. Szarvasmarhát, lovat, szépet nevel, szántóföldjei perjések. Birtokosai több nemesek. Ut. p. Somorja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csallóköz-Nyék, alsócsallóközi magyar kisközség, 85 házzal és 508 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. Egyike a vármegye legrégibb községeinek. A pozsonyi várhoz tartozó királyi birtok volt, melyről már 1165-ben emlékeznek az okiratok, Neek néven. 1245-ben IV. Béla Moch fia Neku-nek és testvéreinek Chuegh fia Péternek adományozza és ekkor az adománylevélben Neeku néven említik. A nyékiek III. István királytól nemesi levelet kaptak, melyet a pozsonyi káptalan 1327-ben átírt. 1334-ben a Nyékiek ellentmondottak Omode és fivérei beiktatásának, a mi három évvel később mégis megtörtént. 1667-ben a Méhes és Balogh családok osztozkodnak itteni birtokaikon. 1719-ben a Dobóczky, Leszkovszky és a Balogh, 1787-ben az Amade családok a község nagyobb birtokosai. 1736-ban Dobóczky Ádám kápolnát építtet a községben. Ide tartozik Körtvélyes és Péterfa puszta. Ez utóbbi 1787-ben Zichy Károly grófé volt. Ettől 1808-ban megvette az a Nyéki Németh János kir. helytartótanácsos, a ki a Martinovich-féle politikai perben közvádlóként működött és szereplésével nemcsak az ország közvéleményét, de még az aulikus köröket is maga ellen zúdította. Itt élt nehány évig teljes visszavonultságban, míg azután egyszerre gyanús körülmények között nyomtalanul eltünt. Egyik verzió szerint természetes halállal mult ki, de temetésekor a menetet hat álczázott lovas támadta meg s a koporsót a tetemmel együtt magukkal vitték; a másik verzió szerint egy éjjel két úr érkezett hintón Péterfára, a kik kb. tíz percznyi időzés után Németh Jánossal együtt a hintóra szállottak, elvágtattak és nem is kerültek többé vissza. Az eltünés okai és körülményei máig is ismeretlenek. Valószínű, hogy Németh János, az annak idején általa üldözött magyar Jakobinusok bosszújának lett áldozatává. A községben van posta, távírója Bős, vasúti állomása pedig Dunaszerdahely.