Sáró

A község az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partjának közelében, a 76-os főút mentén fekszik, Zselíztől 7 km-re északra, Lévától 18 km-re délre, Nagysallótól 8,5 km-re keletre. Itt keresztezi a 76-os főútat a 75-ös országos főút Érsekújvár és Ipolyság közti szakasza. Nagysáró és a tőle északra fekvő Kissáró a 19. század végére teljesen egybeépültek. Nyugatról Nagysalló, délről Zselíz (Szodói kataszter), délkeletről Nemesoroszi, keletről Kétfegyvernek, északkeletről és északról pedig Garamszentgyörgy községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1943-ban alakult Kis- és Nagysáró községek egyesítésével. Elődközségei kisközségként 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után 1923-tól a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd a magyar közigazgatásban Barssáró néven egyesítették őket. Az egyesített község 1945-1960 között ismét a Zselízi, majd a Lévai járáshoz tartozott, 1958-ban hozzácsatolták a korábban Tőréhez tartozó Garamveszelepusztát. A község három településrészre és kataszteri területre oszlik. Nagysáró (14,89 km²), Kissáró (7,07 km²) és Garamveszelepuszta (3,42 km²). Nagysáró területe 1939-hez képest 2 hektárral gyarapodott, Kissáró területe az elmúlt száz évben nem változott.

Népesség

Nagysárónak és Kissárónak együtt 1910-ben 1579, 1921-ben 1691, 1939-ben pedig 1588, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Nagysáró római katolikus, Kissáró pedig református többségű volt. A második világháború után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Magyarországra. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 50,2 %-ról 45,5 %-ra csökkent, 2001-2011 között a szlovákok kerültek relatív többségbe (48,1 %). A községben kiemelkedően magas a roma etnikumhoz tartozók aránya (45,7 %), ennek ellenére 2001-ben a lakosság 13,1 %-a, 2011-ben mindössze 1,7 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek. A lakosság többsége (71,2 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 6,4 %. A község három településrészre oszlik: Nagysáró (995 fő, az összlakosság 60,2 %-a), Kissáró (654 fő, 39,5 %) és Garamveszelepuszta (5 fő, 0,3 %).

Történelem

Nagysáró első írásos említése 1075-ből származik "Saroufalu" alakban. Ez is arra mutat, hogy a magyar etnikum betelepülése közvetlenül a honfoglalást követően, az Árpád fejedelem és vezér vezette győzedelmes Pozsonyi Csatával egy időben, vagy azt már megelőzően a IX.-X. században ment végbe. A falu őslakói tehát magyarok voltak az 1945-48 közötti magyartalanításig. 1245-ben "Sarow", 1272-ben "Saroy" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1266-ban már említik templomát és két malmát. A templomot az 1332. évi pápai tizedjegyzék is megemlítik. A falu 1506-ban a lévai váruradalom része, később a Révay, Beniczky és Hunyadi családok birtoka. 1534-ben 12 portája volt. 1601-ben 52 háza mellett református iskolája és malma is volt a településnek. 1720-ban 20 adózó családfője volt. 1828-ban 107 házában 598 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Kissárót közvetve 1255-ben, közvetlenül 1272-ben említik először. Az esztergomi érsekség birtoka volt. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben malma és 33 háza volt. 1720-ban 19 volt az adózók száma. 1828-ban 55 házában 364 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1943-ban Kissárót és Nagysárót egyesítették Barssáró néven. Felső- és Alsóveszele 1516-tól tűnik fel az írott forrásokban. Helyi nemesek birtoka volt. A két településrész 1888-ban olvadt össze, 1899-ben csatolták Tőréhez, majd 1958-ban Sáróhoz.

Mai jelentősége

A községben szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda működik. Falumúzeuma 2004-ben létesült. Szent Őrzőangyaloknak szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült a 13. században, 1847-ben átépítették klasszicista stílusban. A Hunyady-kastély 17. századi eredetű, mai formájában szintén klasszicista stílusú. Kissáró református temploma 1770-ben épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Saro, Nagy Saro. Két elegyes falu Bars Várm. földes Ura Kis Sarónak az Esztergomi Érsekség; Nagy Sarónak pedig Gyurcsányi, és Semberg Uraságok, Kis Saró, Nagy Sarónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Garam vizének szomszédságában, Lévához 1 3/4 mértföldnyire; határbéli földgyeik termékenyek, legelőjök hasznos, vagyonnyaik külömbfélék. VESZELE. Alsó, és Felső Veszele. Két faluk Bars Várm. földes Urok Kázy Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, fekszenek N. Sarodnak szomszédságában, és annak filiáji; földgyeik középszerűek, legelőjök elég van, káposztás, és gyümöltsös kertyeik jók.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sáró, (Nagy), magyar falu, Bars vgyében, az elébbeni helység mellett, 300 kath., 230 ref., 12 evang. lak. F. u. többen. Határa mind a két Sárónak bő termékenységü, de árviz járja. Legelője, szénája sok, erdeje kevés. Sáró, (Kis), magyar falu, Bars vgyében, a Garan jobb partján, az Esztergomból Lévára vivő országutban, 15 kath., 263 ref. lak. Ref. anyatemplom. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Zeliz. Sáró, (Kis), magyar falu, Bars vgyében, a Garan jobb partján, az Esztergomból Lévára vivő országutban, 15 kath., 263 ref. lak. Ref. anyatemplom. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Zeliz. Veszele (Alsó- és Felső-), Bars m. 2 magyar falu, a Garan jobb partján, az esztergomi országutban: 122 kath., 18 ref. lak. Híres káposzta. F. u. többen. Ut. p. Léva.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

E várossal átellenben, de a Garam balpartján fekszik Nagy-Sáró község, gróf Hunyady Kálmán szép kastélyával és a kastélyt környékező parkkal. Nagy-Sáró fölött épűlt Veszele, a garam-veszelei Kazy család ős fészke, melynek jelenlegi tulajdonosa, Kazy János, a megye főispánja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagysáró, garamvölgyi magyar kisközség, 1063 róm. kath. és ev. ref. vallású lakossal. Ősrégi magyar község, mely 1245-ben villa Saró néven mint Guge Péter utódainak a birtoka szerepel. 1272-ben már a Sárai család tagjairól is van okleveles említés. 1466-ban a Lábatlan családbelieket iktatják e helység birtokába. 1506-ban a Lévaiakat és a Harasztiakat találjuk itt, a kik a községet, mint zálogos birtokot Ulászlótól kapták. Később a Révayak és a Beniczkyek az urai. 1628-ban Dillesz Pétert és fiait, II-ik Ferdinánd király Prágában kelt oklevelével itteni és bessei birtokrészeiben megerősíti, majd a Gyurcsányi és a Zsembery család, végre pedig gróf Hunyady Kálmán, kinek örökösei most is birtokosok e községben. Van itt e családnak két szép kastélya is, melyek közül az egyiket a XVII. század elején a Gyurcsányi család építtette, a másikat pedig 1757-ben Beniczky Farkas és neje Máriássy Klára. Az azelőtti Beniczky-féle kastélyban a Hunyadyak bérlője lakik, kinek érdekes régiség-gyűjteménye van és iparművészeti tárgyai és festményei is becsesek. A község határában kőkorszakbeli telep van, a Dillesz-erdő nevű dűlőben pedig egy mammuth állkapocsrészét és őrlőfogát találták meg, melyek a megyei múzeumba kerültek. A XVIII. század vége felé, a mikor a község lótenyésztéséről is híres volt, a lakosok itt a Garamban aranyat mostak. Ez időben a község tót nevével: Sarovcze, is találkozunk. A pápai tizedszedők jegyzékében Sarró alakban van megemlítve. Katholikus temploma 1332-ben már fennállott, de elpusztult. Mostani temploma 1733-ban épült és az anyakönyvek is ekkor kezdődnek. A községnek van postája, de távirója és vasúti állomása Zseliz. Ide tartoznak Görcsi, Alsó- és Felsőfüzék puszták is. Kissáró, garammenti magyar kisközség, 657 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a sallói uradalomhoz tartozott és az esztergomi érsek volt az ura. 1469-ben Mátyás király nagy-endrédi Zobonya Lászlónak adományozza. Református temploma 1789-ben épült, 1832-ben megnagyobbíttatott, de a torony 1899-ben épült. A községet a mult században három izben érte nagyobb tűzkatasztrófa. 1856-ban az egész község leégett, 1882-ben a fele, 1898-ban kétharmada. A község postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz. Tőrénél: Ide tartozik Veszele puszta, azelőtt Alsó- és Felső-Veszelével két külön község, majd Garam-Veszele elnevezéssel rövid ideig egy község volt. Ennek tulajdonosa 1516-ban Nicolaus literatus de Vezele. E községtől vette előnevét az ősrégi Kazy család, melynek itt is van régi birtoka, a hol Kazy János főispán az utolsó években nagyobb szabású, szép kastélyt építtetett a Garam közelében. A kastélytető terrasszáról remek kilátás nyílik az egész vidékre. Azelőtt a Brogyányaknak és Ordódyaknak is volt itt birtokuk.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagysáró, v. Bars vm. (Vel'ké Šarovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. lekéri esp. ker-ében. - 1245: Sarow. 1397: már létezett. Tp-át Őrangyalok tit-ra sztelték. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1733: alapították újra. Anyanyelve 1880: m. - Filiája 1917: Kissáró. Közig-ilag Barssáróhoz csatolták. ** Némethy 1894:192. - Gerecze II:159. - Schem. Strig. 1917:62. - Györffy I:424.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagysáró. A honfoglalás utáni évtizedekben már népes település. A XIII. század közepén villa Saro néven említik okleveleink. A pápai tizedszedő-jegyzékekben Sarro alakban szerepel. Ekkor Guge Péter utódai birtokában találjuk. Ugyané században a Sárai-családot is birtokosai között találjuk. 1466-ban a Lábatlan-család birtokának mondja egy oklevél. Félévszázaddal később a Lévai- és Haraszty-család ül a községhatárban. Majd a Révay-, Beniczky-, Dillesz-, Gyurcsányi-, Zsembery- és a gróf Hunyady-család következnek a helység birtoklásában. A XIV. század elején épült kath. temploma teljesen elpusztult. A község külterületi lakott helyei: Alsófüzék, Cimerház, Felsőfüzék, Flórapuszta, Garami-malom, Görcsiház, Révészház, Téglaház. A község leriilete 2584 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 1094. Kissáró. A község első történetileg igazolt földesura a sallói érseki uradalom, illetve az esztergomi érsek 1469-ben nagyendrédi Zobonya László birtokában találjuk, mint Mátyás király ajándékát. A község a mult században háromszor égett le. Területe 1229 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 494.