Kissáró

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partjának közelében, a 76-os főút mentén fekszik. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Nagysáróval.

Közigazgatás

1943-ig önálló község, azóta Sáró három településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-tól a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), majd a magyar közigazgatásban Barssáró néven egyesítették Nagysáróval. Területe (7,07 km²) a község területének 27,9 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 572, 1921-ben 588, 1939-ben 494, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 86,6 %) lakosa volt. 2011-ben 654 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 39,5 %-a.

Történelem

Kissárót közvetve 1255-ben, közvetlenül 1272-ben említik először. Az esztergomi érsekség birtoka volt. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben malma és 33 háza volt. 1720-ban 19 volt az adózók száma. 1828-ban 55 házában 364 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1856-ban, 1882-ben és 1898-ban tűzvész sújtotta. A 19. század végére teljesen egybeépült Nagysáróval. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Kissárót és Nagysárót egyesítették Barssáró néven.

Mai jelentősége

Sáró (magyar és szlovák) alapiskolája Kissáró területén fekszik. Református temploma 1770-ben épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kis Saro, Nagy Saro. Két elegyes falu Bars Várm. földes Ura Kis Sarónak az Esztergomi Érsekség; Nagy Sarónak pedig Gyurcsányi, és Semberg Uraságok, Kis Saró, Nagy Sarónak filiája; lakosaik katolikusok, fekszenek Garam vizének szomszédságában, Lévához 1 3/4 mértföldnyire; határbéli földgyeik termékenyek, legelőjök hasznos, vagyonnyaik külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sáró, (Kis), magyar falu, Bars vgyében, a Garan jobb partján, az Esztergomból Lévára vivő országutban, 15 kath., 263 ref. lak. Ref. anyatemplom. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Zeliz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kissáró, garammenti magyar kisközség, 657 ev. ref. vallású lakossal. Hajdan a sallói uradalomhoz tartozott és az esztergomi érsek volt az ura. 1469-ben Mátyás király nagy-endrédi Zobonya Lászlónak adományozza. Református temploma 1789-ben épült, 1832-ben megnagyobbíttatott, de a torony 1899-ben épült. A községet a mult században három izben érte nagyobb tűzkatasztrófa. 1856-ban az egész község leégett, 1882-ben a fele, 1898-ban kétharmada. A község postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Kissáró. A község első történetileg igazolt földesura a sallói érseki uradalom, illetve az esztergomi érsek 1469-ben nagyendrédi Zobonya László birtokában találjuk, mint Mátyás király ajándékát. A község a mult században háromszor égett le. Területe 1229 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 494.