Magyarszőgyén

A Garammenti-hátság 250 méter körüli magasságú erdős dombsorának keleti lábánál fekszik, Párkánytól 25 km-re északnyugatra, Nagysallótól 23 km-re délre, a Szőgyéni-patak mentén. Teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Németszőgyénnel.

Közigazgatás

1944. január 1.-ig önálló kisközség, azóta Szőgyén két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, 1905-ben a korábban hozzá tartozó Aradpusztát Kisújfaluhoz csatolták. Csehszlovákiához csatolása után a Párkányi járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Kataszteri területe 32,60 km², a község területének 61 %-át alkotja. Magyarszőgyén katasztere 1939-hez (33,22 km²) képest 62 hektárral csökkent Sárkányfalva és Kisújfalu javára (2005-ben Révát Kisújfaluhoz csatolták).

Népesség

1910-ben 1988, 1939-ben pedig 2224, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1306-an éltek itt, a község összlakosságának 50,7 %-a.

Történelem

Szőgyén falut 1156-ban "Scoudou" alakban említik először. 1291-ben "villa Sceuden", 1312-ben "Soudou", illetve "Zowdow" alakban szerepel. Az esztergomi érsekség faluja volt, majd a 13. században részben a Gyulazomboroké. 1295-ben a Hont-Pázmány nemzetségé, 1351-ben a Széchy családé, a 16. századtól az érsekség zálogbirtoka. 1242-ben felégették a tatárok. 1427-ben mezővárosi és piactartási jogot kapott. 1571-ben 103 háza volt. 1593-ban 13, 1609-ben 10 portája adózott. 1612-ben a templom köré erődfalat építettek, mely 250 főnyi védősereg elhelyezésére volt elegendő. 1685-ben elfogolalta a felégette a török. 1696-ban 11 háza volt. 1711-ben és 1716-ban újabb telepesek érkeztek. 1715-ben szőlőskertje ls 69 háza volt. 1787-ben 215 házában 838 lakos élt. 1828-ban 242 háza volt 1572 lakossal, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A 20. század elején téglagyár kezdte meg itt működését. 1944-ben Németszőgyénnel egyesítették Szőgyén néven.

Mai jelentősége

Itt található a szőgyéni községi hivatal, az alapiskola és az óvoda is. A két Szőgyén határa épp az 1799-ben épült Nagyboldogasszony római katolikus templomon halad keresztül, Magyarszőgyén 13. századi, román stílusú kéttornyos temploma 1945-ben elpusztult.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÖLGYÉN. Magyar, és Német Szölgyén. Két népes helység Esztergom Várm. földes Urok az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszenek egymás mellett, Ölved, Bart, Gyiva, és Sárkányhoz közel, ’s nagy és jeles Szentegyháza által díszesíttetik. Mostani Plebánusa T. T. Jordánszky Elek Úr, H. Batthyáni ő Eminentziájának vólt igen érdemes Archiváriusa, a’ ki míg kebelekben marad, szerentséltetnek általa a’ Szölgyéniek. Határjok jó, legelőjök elég, szőlejik meglehetősek, piatzok a’ Bánya Városokban, és másutt is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar-Szölgyén, magyar falu, Esztergom, most Komárom vmegyében, igen kies vidéken, Esztergomhoz 2 mfd., Bart, Gyiva, Sárkány, Köbölkut faluk, Arad puszta, Kürt, Für és Német-Szölgyén helységek határai közt. Lakja 1680 r. kath., két templommal, mellyeknek egyike a két Szölgyén közt dombon fekszik s anyaegyház. Földje dombon fekszik s anyaegyház. Földje dombos és termékeny fekete agyag. Urb. szántóföld 2389 1/2 hold, rét 311 h., szőlő 1581 kapa, uradalmi erdő 910 hold, mellynek fele legelő. Hajdan a törökök alatt nevezetes erősség vala itt, mint ezt több törvény czikkek bizonyitják, de ma nyoma is alig látható. Birja a helységet az esztergomi érsek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyarszőgyén, magyar kisközség, a párkányi járásban. Van benne 429 ház, 1932 lakossal, a kik kevés kivétellel róm. kath. vallásúak. Határa 6358 kat. hold. A vármegye legrégibb községeinek egyike. Midőn Martyrius érsek 1156-ban az esztergomi székesegyházban az általa alapított oltár fenntartására 70 falu tizedét adományozta az esztergomi káptalannak, az esztergomi kerületben levők sorában Szőgyént, mint alsóbb rangút említi. 1287-ben találkozunk ismét e helység nevével, midőn Libádi Benedek és Hidegkúti Olivér 1289 okt. 17-én Ecseden levő földjeiket eladják, az adásvételi szerződés szerint e földek az „ungarice ville Sceuden” vagyis Magyar-Szőgyén földjeivel határosak. A vevők pedig ugyanazon Magyar-Szőgyén vendégnépei, kik e földeket az esztergomi érsek nevében, a szent Adalbertről nevezett egyházi fenhatóság alatt, vették. Egy 1291-ben kelt oklevél említi már a németek által lakott Szőgyént is, az oklevélből megállapítható, hogy a helység eredeti lakossága magyarokból állott, a németek csak később telepedtek le. Plébániája már 1291-ben fennállott. 1295-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiak elpusztították az esztergomi érsek itteni birtokait és az érsek itteni jobbágyaitól 500 ezüst márkát érő házi állatokat hajtottak el. A Gyulazombor nembeli Sebrid fia, Erdő comesnek is lehettek itt birtokai, mert 1297-ben, midőn a hontvármegyei Németi nevű birtokáról az esztergomi káptalan javára lemondott, innen nevezték. Plébánosát megemlíti az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék is. 1351-ben Széchy Miklós szörényi bán birtokában találjuk. 1427-ben már vásárjoggal bírt, ekkor oppidumnak mondja az oklevél (gr. Zichy Okmt. VIII. 318.) A XV. században az esztergomi érsek az egész helység birtokába jutott. Az 1532. évi összeírás szerint is az érsek földesúri hatósága alá tartozott. 1550-ben 14, 1593-ban 13, 1609-ben 10, 1647-ben 8 portája volt. Iskolamesteréről már 1672-ben van adatunk. Az 1696. évi összeírás szerint az esztergomi érseknek tizenegy negyedtelkes jobbágya lakott itten, de ezenkívül akkoriban még sok üresen álló s parlagon heverő telke volt. Az 1732-53. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már népes helységnek mondja; az utóbbi évben Németszőgyénnel együtt 2600 lakosa volt. Iskolája 1730-ban épült, a melyet 1796-ban egy második teremmel toldottak meg. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. Eddig Magyar-Szölgyén néven volt ismeretes. Jelenlegi nevét 1907 febr. 7-én kelt belügyminiszteri rendelettel vette. Plébánia-temploma, a mely egyúttal a németszőgyénieké is, 1792-1799-ben épült. Szent-Mihályról elnevezett másik templomának szentélye Szent István király idejéből származik, míg nagyobb előrésze a tornyokkal 1292-ből való. Máig használatban levő négy változatú orgonáját Luzsénszky készítette Beszterczebányán, 1615-ben. E körül a templom körül hajdan váracs volt, melynek megerősítésére a XVII. század különféle törvényczikkei 100 lovas és 150 gyalogos hajdút rendeltek ki, a szomszédos vármegyékből is. 1685-ben az Érsekújvár alól elűzött törökök a községet váracsostul elpusztították s a lakosság nagy részét felkonczolták, vagy rabságba hurczolták, úgy hogy csak 400 lélek maradt vissza. A községet, mely ekkor még Németszőgyénnel együvé tartozott, jóval előbb, 1242 január havában hasonló csapás érte. Egy tatárcsapat tört reá s a lakosokat leöldöste. Ekkor IV. Béla király telepítette be újra s a telepesek részére éjszak felől hasíttatott ki határt. 1683-ban ismét a török dúlt a községben; 1710-ben pestis, 1716-ban, 1754-ben, 1900-ban és 1904-ben tűzvész pusztította. A határban talált régiségek közül egy bronz diadém, bronz kardísz és egyenes kard a Nemzeti Múzeumba került; egyebek, mint érmek, vaseszközök, sarkantyúk, ágyúgolyók, cserépedények a Németszőgyénnel közös helybeli hét osztályú elemi iskola tanszertárában vannak. Most legnagyobb birtokosa az esztergomi érsekség. A fejlődésnek indult község, mely az 1900. évi népszámlálás óta 400 fővel szaporodott, ker. fogyasztási szövetkezetet és kath. olvasókört tart fenn. Határához tartoznak a Faraték, Funk, Mánya és Seres tanyák, továbbá Ivánhalma, Rendeskút és Várhely puszták. A községben körjegyzőség és postahivatal, szódavíz- és téglagyár van. Távíró- és vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Esztergom.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Magyarszögyén. Ösi település, már a honfoglalás után lakott hely. Első okleveles említése 1156-ban történik, amikor Martyrius érsek ama 70 falu sorában említi, amely falvak tizedét az esztergomi székesegyházban általa alapított oltár fenntartására adományozza. Ez időben nevét Ungarice ville Sceuden alakban írják. A tatárjárás idején megsemmisült, de IV. Béla újra telepítette, jórészt németekkel. 1295-ben a Hunt—Pázmán-nembeliek feldúlták az esztergomi érsekség itteni birtokát. 1297-ben a Gyulazombornemzetségbeli Erdő comesnek is volt itt uradalma. 1351-ben Széchy Miklós Szörényi bán a földesura. 1427-ben már vásárjoggal bírt. A XV. században teljes egészében az esztergomi érsekség birtokába kerül. Ez időben Magyar Szölgyén alakban fordul elő. Plébániája már 1291-ben fennállott és iskoláját 1730-ból említik. Plébánia temploma 1792—1799 között épült A Szent Mihályról elnevezett másik templomának szentélye Szent István idejéből származik, míg nagyobb előrésze a tornyokkal 1292-ből való, A templom orgonáját 1615-ben Besztercebányán készítette Luzsénszky mester. A Szent Mihály-templom körül hajdan kisebb várerőd emelkedett. A török alatt lakóit jórészt kardélre hányták vagy rabságba vitték. A török kitakarodása után ismét az esztergomi érsekség birtokába jutott s maradt is egészen az összeomlásig. Többször tüz pusztította, lakóit pedig (1710) pestis tizedelte. A csehek is húsz éven át sanyargatták. Hozzátartozik Ivánhalmapuszta, Kányahegy, Rendeskútpuszta, Réva. A község területe 5773 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2224.