Magyardiószeg

A Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, a Vízköz és Alsó-Vágmente kistájak határánál fekszik a Dudvág partján. Teljesen egybeépült a tőle délnyugatra elterülő Németdiószeggel.

Közigazgatás

1943-ig önálló kisközség, azóta Diószeg városrésze. 1920-ig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Galántai járáshoz. 1943-ban egyesítették Magyardiószeggel. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Magyardiószeg község területe 24,85 km² volt, az egyesített Diószeg területének 85,5 %-át alkotta. Területét később beolvasztották Diószeg kataszterébe.

Népesség

1910-ben 2997, 1921-ben 3279, 1939-ben 3760, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben a városrész lakossága 3244 volt, itt élt az összlakosság 59,2 %-a. Ebből 3095-en éltek Magyardiószegen, 149-en Újhelyen.

Történelem

Ld. Diószeg

Mai jelentősége

Ld. Diószeg

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DIÓSZEG. Népes magyar falu Poson Vármegyében, birtokosai valának a’ Sz. Klára Szerzetbéli Apátzák, most a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik puszta Födémes, és Galanta között, Dudvág vize mellett, Kis Matsédhez fél órányira, számos vendég fogadók vagynak körűlötte; határja gazdag, legelője nagy, fája elég, réttyei jók, halászattya hasznos, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Diószegh, Pozson m. magyar–német mező-város, a Dudvágh mellett, a Nyitrától Pozsonyba vivő országutban, az utolsó várostól 5 mfdnyire: 1483 kath., 74 evang., vagyonos lakosainak 10/13 magyar, 3/13 német. Van itt kath. paroch. templom, nagy emeletes vendégfogadó, csinos urasági tiszti lakás. Róna határja igen termékeny; rétje, legelője bőven; erdeje szép. Az uraság juhnyája több ezerre megyen, tehenészete is derék. A lakosok igen jó lovakat nevelnek; gabonával, s köleskásával kereskednek. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné. Ut. p. Cseklész.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Innen éjszaknyugatra az állami vasút mentén van a nagy czukorgyáráról nevezetés Magyar-Diószeg nagyközség Újhely pusztával és Kerékcsárda teleppel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyaridószeg, mátyusföldi kisközség, magyar-, német- és tótajkú lakosokkal, kik között a róm. kath. vallású magyarok vannak a legtöbben. Házainak száma 299, lakosaié 2722. Körjegyzőségi székhely. Nevét a hajdan határában állott diófaerdőtől vette, melyet IV. Béla királynak 1252. évi oklevele említ. 1301-ben Dudwagy Miklós az ura, kinek már ősei birtokosai voltak. A Dudvágszegi család révén 1337-ben Orros Péter a birtokosa, ezután I. Károly király, János fia Morochuk mesternek adományozza a birtokot, melyre ez I. Lajos királytól új adományt nyert. 1470-ben a Dudvágszegi család már Dyozegi néven szerepel és még mindig birtokos itt. E község a pápai tizedszedők jegyzékébe Dyosic alakban van bejegyezve. 1553-ban, az akkori portális összeírásban, már az óbudai apáczák szerepelnek birtokosaiként 22 portával. 1647-ben a Klarissza-apáczáké, s e rend II. József alatt történt eltörlése után a vallásalapé lett, melytől az Erdődy grófok és ezektől meg az Esterházyak vették meg. Ez utóbbiak után Zichy Ferencz gróf tulajdonába került. Most Zichy József grófé és bérlője a diószegi czukorgyár-részvénytársaság, melynek itt nagy és mintaszerű gazdasága, hatalmas czukorgyára és szép kastélya van, melyet a társaság 1885-ben építtetett. Diószegnek hajdan vásárszabadalmai is voltak, melyeket 1870-ben megújítottak. 1707-ben Stahremberg Guidó császári fővezér megszállotta és a kuruczok ellen megerősítette. 1709-ben az egész község leégett. Dudvágszeg hajdani nevének emlékét ma már csak egyik ily nevű dűlője és egy domb tartja fenn. 1647-ben még önálló község volt, de az 1673-83 közötti török dúlások alatt elpusztult. A katholikus templomot, a község ősi templomának a helyén, a vallásalap 1786-ban építtette. Van a községben katholikus olvasókör, hitelszövetkezet és a volt úrbéresek egyesülete. Ide tartozik Újhely nevű puszta is, mely hajdan község volt, de a Rákóczy-féle felkelés idejében elpusztult. A községben van posta, távíró és vasúti állomás.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Magyardiószeg. Nevét a hajdan határában állott diófaerdőtől vette, melyet IV. Béla 1252. évi oklevele említ. Legősibb birtokosa a Dudwagy-, vagy más feljegyzés szerint Dudvágszegi-család volt s 1337-ben Orros Péterre szállott, de I. Károly Morochuk comesnek adományozta. Az idők folyamán a Dudvágszegi-család visszaszerzi itteni birtokát, de családnevüket 1470-ben már Dyoszegi-nek írják s ehhez hasonlóan Dyosic alakban jegyezték fel a község nevét a pápai tizedszedők. A XVI. század derekán az óbudai apácák, egy évszázad múltán pedig a pozsonyi apácák birtoka, majd II. József alatt a kincstár kezére került. Az államtól az Erdődy grófok, tőlük az Esterházyak, majd a Zichy grófok vették meg. A községben hatalmas cukorgyár és főzelékkonzervgyár van. A kuruc időkben csaták színhelye. 1709-ben az egész község leégett. Magyar lakossága a csehek húsz esztendős erőszakos uralma alatt sokat szenvedett. Hozzátartozik Gurcsymajor, Rétimajor, Szarvasmajor. A község területe 5994 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3760.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Magyardiószeg kk. galántai járás. Nevét hajdan a határában fekvő diófa erdőtől vette, amit IV. Béla király oklevele említ. Területe: 5.599 k. h. Lakosság: 3.760. Ebből: magy.: 3.215, ném.: 130, szlovák: 410. Magy. beszél; 3.565. Vallás szerint: r. k. 3.593, ref. 3, ev.: 48, izr.: 113. Fb. I. 1, II. 15, III. 121. Népsűrűség: 116.7. Lakóház: 322. Községi bíró: Bondor Imre. R. k. népiskola 7 tanerővel. Közművelődési Egyesület, Iparos önképzőkör, Fogyasztási és Értékesítő, valamint Hitelszövetkezet. Cukorgyár, szeszgyár, műmalom és konzervgyár. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. helyben. V. á. Németdiószeg. Posta és távbeszélő, helyben.