Lontó

A község az Ipolymenti-hátság dombvidékének keleti oldalán, az Egeres-patak (Lontó-patak) mentén fekszik, Ipolyságtól 23 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Peszektergenyével (7,5 km) és Ipolyszakállossal (4 km). Határának legnagyobb része dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, keleten egészen az Ipolyig nyúlik. Nyugatról Peszektergenye és Garamsalló, délről Ipolyszakállos, északról és északkeletről pedig Szete községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1920-1923 között az Ipolypásztói járáshoz, majd 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, annak megszüntetése után 1960-ban a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (15,06 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 822, 1921-ben 803, 1938-ban pedig 881, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1920-ban szlovák telepesek kaptak földet határában, ennek eredményeként 1930-ban a lakosság 19,2 %-a már szlováknak vallotta magát (172 fő, ez 1941-re 59-re csökkent). 1938-ban 18 izraelita vallású lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának 12,7 %-a elmenekült, nagyobb része reszlovakizált és lengyelországi szlovák reemigránsok is települtek a faluba, ennek ellenére magyar többségét megőrizte (1961-ben 79,9 %). 1938-2001 között népességének 21,7 %-át elveszítette, 2001-2011 között azonban már 11,6 %-os népességnövekedés (629 főről 702-re) figyelhető meg. 2011-ben a magyar nemzetiségűek enyhe többséget alkottak (53,8 %), 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 21,6 %-ról 40,3 %-ra növekedett. A lakosság 28,7 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság túlnyomó többsége (86,2 %) római katolikus vallású.

Történelem

Lontó első okiratos említése 1236-as. Ebben a században Lomptow és Lumpton írásalakban szerepel. Birtokosai Kázmér comes, illetve fiai, Pongrácz és Péter. 1240-ben egy azóta nyomtalanul eltűnt Kesztóc (Kestuz) nevű faluról is beszámolnak az oklevelek. Egy 1473-ban kelt oklevél Possessio Lonto néven Lévai Cseh Péternek adott királyi zálogként említi. A község 1552-ben török uralom alá került, ekkor a Honti náhijébe sorolták be. 1724-ben a megyei közgyűlés színhelye. A 18. századtól kezdve birtokosai sorában találjuk a Szent-Ivány-, a Majthényi-, a Rakovszky-, az Okolicsányi-, a Podhorszky-, a Bossányi-, a Bainville-, a Fejérváry-, a Rajner-, a Ferenczi-, a Vaskovics-, a Szabadhegyi-, a Jekelfalussy-, a Rakovszky- és a Thék-családokat. A bútorgyáros Thék Endre kastélya értékes történelmi gyűjteményével kiemelkedő nevezetessége volt a községnek. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott. 1920-ben 7 szlovák család kapott földet a község határában (Szlovákmajor), a telepen 1929-ben jubileumi iskola is létesült, 1930-ban már 172 szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során újabb szlovák telepesek érkeztek Lontóra. A második világháború után az uradalmi földek az állami gazdaság használatába kerültek, majd 1956-ban létrejött a mezőgazdasági szövetkezet. 1983-ban magyar alapiskoláját megszüntették. 1990 után mind az állami gazdaság, mind a szövetkezet megszűnt. 2000 után felgyorsult (az elsősorban Poprád környéki) roma családok betelepülése a községbe.

Mai jelentősége

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Szent Annának szentelt római katolikus temploma a 18. század első felében épült barokk stílusban. Számos kastélya és kúriája (a 20. század elején 11 kúria volt a községben) közül az egyetlen épen maradt klasszicista stílusú egykori Jekelfalussy-kastélyban ma szociális otthon működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

LONTO. Magyar falu Hont Várm. földes Ura Okolicsányi, és Podhorszky Uraságok, kiknek szép házaik vagynak itten, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Szakállosnak szomszédságában 1/2 órányira, és annak filiája; határja jó termékenységű, van gabonája, szénája, bora, erdője elég, malma is van, el adásra alkalmatos módgyok Báton.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Lontho, magyar falu, Honth vmegyében, Ipolyszakállashoz 1/2 mfd. 530 kath., 25 evang., 44 ref. lak., több uri lakházakkal és kertekkel. Határa mindennel bir: van szántófölde és legelője, tágas szőlőhegye, erdeje, sok gyümölcse. F. u. többen. Ut. posta Ipolyság.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Százdtól délre, az Ipoly partján fekszik Szete; ettől délnyugatra az Egeres patak szelíd domboktól övezett völgyében Lontó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Lontó, a hasonnevű patak mellett fekvő magyar kisközség, 133 házzal és 874 róm. kath. valású lakossal; vasúti és táviró-állomása Ipolyszakállos, postája helyben van. Először 1236-ban említik Lomptow vagy Lumptou alakban. Lomptow néven említi az az oklevél, mely 1276-ban IV. László királynak azt a rendelkezését közli, hogy a király Kázmér comes fiainak, Pongrácznak és Péternek visszaadatta lontói birtokukat, melyet atyjuk, IV. Béla király idejében elvesztett. Egy 1437. évi oklevél Possessio Lonto-ról szól, melyet Lévai Cseh Péter erdélyi vajda zálogul nyert Zsigmond királytól. E zálogbirtok későbbi sorsáról nem találunk adatokat. A XVIII. században a Szent-Ivány család volt a falu földesura, majd házasság révén a Majthényi, Rakovszky, Okolicsányi és Podhorszky-családok osztozkodtak rajta. Az újabb korban a Bossányi, Bainville, Fejérváry, Rajner Pál, Ferenczy, Vaskovics és Szabadhegyi családokat uralta a falu. Ezidőszerint Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszternek, a Rakovszky családnak, Thék Endre budapesti gyárosnak, Sulpe Alfonznak, továbbá Weiss Samu örököseinek van itt nagyobb birtokuk. Három régi kastély van a faluban, ezek közöl a Majthényi-féle jelenleg Thék Endrének, az ismert budapesti gyárosnak a tulajdona, a ki művészi ízléssel restaurálta a régi épületet, meghagyván annak eredeti, érdekes jellegét. Thék kastélyában gazdag könyvtár van. A kastély termeit Zsigmond és Mátyás királyok korabeli kőfaragványok és festmények, továbbá régi velenczei műtárgyak, Mária Terézia korabeli kőszobrok díszitik. Thék számos történelmi emlékű kő- és bronztárgyat őriz itt a török világból is, valamint régi fegyvereket is, a melyek részben a régi királyi várból kerültek ide. A másik két régibb kastély a Rakovszkyak és a Szabadhegyiek kúriái voltak. Van még egy újabb negyedik kastély is a faluban, ezt Jekelfalussy József és neje építették. Lontó faluban tartotta, 1721-ben, a vármegye közgyűléseit. A község lakosai hitelszövetkezetet tartanak fenn. Lontó közelében terült el Kesztócz alias Kestuz hajdani falu, melyről 1240-ben emlékezik meg oklevél, de amely falu az idők során nyomtalanul elpusztult.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Lontó. Első okleveles említése 1236-ból történik. Ebben a században Lomptow és Lumpton írásalakban szerepel. Birtokosai Kázmér comes, majd fiai, Pongrácz és Péter. Egy 1473 -ban kelt oklevél Possessio Lonto néven Lévai Cseh Péternek adott királyi zálogként említi. 1724-ben megyei közgyűlések színhelye. A XVIII. századtól kezdve birtokosai sorában találjuk a Szent-Ivány-, Majthényi-, Rakovszky-, Okolicsányi-, Podhorszky-, Bossányi-, Bainville-, Fejérváry-, Rajner-, Ferenczi-, Vaskovics-, Szabadhegyi, Jekelfalussy-, Rakovszky- és Thék-családokat. A bútorgyáros Thék Endre kastélya értékes történelmi gyűjteményével kiemelkedő nevezetessége a községnek. Egykor a községhez tartozott az azóta elpusztult Kesztóc, illetve Kesluz nevű falu, melyről egy 1240-ben kelt oklevél tesz említést. A község külterületi lakott helyei: Antóniatelep, Békás, Farkashegytanya, Kendervölgy, Preisichmajor, Rakovszkvmajor, Szlovákmajor, Szlováktelep, Wertheimer alsómajor, Wertheimer külsőmajor. A község területe 2618 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 881, túlnyomóan r. kath.