Kismagyar

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén fekszik, Illésházától 2 km-re nyugatra, Nagymagyartól 2 km-re keletre, az 510-es út mentén.

Közigazgatás

1940-ig önálló község, 1940-1960 között Tonkháza településrésze, majd 1960 óta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették Tonkházával Tonkháza néven. Területe 2,51 km², a községterület 11,1 %-át alkotja, 1921-hez képest 60 hektárral (19,2 %) csökkent, a Csenkével kötött területcsere révén.

Népesség

1939-ben 623, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 739 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 33,5 %-a.

Történelem

Első okleveles említése 1298-ból származik Marcha Magár alakban. Nevének további megjelenési formái: 1482-ben Felsew-Magar, 1678-ban Magyarka, illetve Kismagyar, 1773-ban Klein Magendorf 1927-ben Malý Máger. Az 1298. évben kelt adományozó levélben III. Endre király az itteni királyi birtok egyharmad részét Somorja városának adományozta. 1313-ban Henzlinus pozsonyi várjobbágy itteni birtokrészét átengedte az esztergomi érseknek. 1416-ban a község birtokosai között szerepel még Kismagyari László nemes ember is, egy évvel később pedig a község birtokosai között említik az Olgyai családot is. 1471-ben Mátyás király Borsai Péter itteni birtokát elkobozta, s Vízközi Tamás és Pál, valamint Hegyi István között szétosztotta, mert Borsi Péter a doborgazi Wolth Imrét rabló módjára megtámadta és lekaszabolta. 1482-ben a felsőmagyari Bély Mihályné és gyermekei, valamint a Borsi, a Vízközi, a Hegyi, a Kismagyari, a Szüllői, és a Balogh-család, majd 1521-ben Földes János részbirtokos a községben 1678-ban Kéméndi Ferencz itteni birtokrészét Orbán Pál ítélőmesternek és nejének Alvinczy Évának elzálogosította. A XVI. századtól kezdődően a Zichy, az Esterházy, a Baltazzy és a Batthyányi grófi családok még nagyobb birtokosok itt, majd női ágon az egész község a Pálffy grófok kezére került, egészén, a Monarchia széthullásáig. A Nagy Lajos-féle 1828. évi összeírásban 28 házzal és 208 lakossal szerepel. 1940-ben Tonkházával egyesítették, majd 1960-ban Illésházával és Bélvatával együtt az újonnan alakult Illésháza (Nový Život) község része lett.

Mai jelentősége

A településen magyar óvoda működik. Jelentős műemléke a 18. században épült Pálffy-kastély és a hozzá tartozó védett kastélypark. A kastély eredetileg klasszicista stílusban épült, 1899-1900 romantizáló stílusban felújították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MAGYAR. Kis, és Nagy Magyar. Ez Nemes, és Portális magyar mező Város, másik N. Magyar falu Posony Várm. Kis Magyarnak földes Urai többek, Nagy Magyarnak pedig a’ Religyiói Kintstár, és más Urak is, Kis Magyar, Nagy Magyarnak filiája, lakosai katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, d. Gombának, n. ny. Csákánynak szomszédságokban, a’ kis Duna N. Magyarnak határján foly, ’s Mérges nevű erdővel bír, határjok középszerű. A. F. és Újvári pusztákat árendálják, Kis Magyar, fa, és rét nélkűl szűkölködik, ’s határja is szűk.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar (Kis), Klein Magendorf, magyar falu, Poson vmegyében, N. Magyarhoz 1 fertály órányira: 447 kath., 12 zsidó lak. F. u. több nemesek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kismagyar, kisközség a Felső-Csallóközben, 78 házzal és 512, róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község nevét az idők folyamán többféle változatban említik. Legrégibb neve, 1298-ban Marchamagyar, 1482-ben Felsewmagyar, 1678-ban már Magyarka és Kismagyar. III. Endre király 1298-ban a birtok harmadát Somorja városának adományozza. 1313-ban Henzlinus pozsonyi várjobbágy a maga birtokrészét az esztergomi érseknek adja, a ki viszont Kurchmann István pozsonyi polgárt iktatja e birtokba. 1416-ban már Kismagyari László nemes is szerepel itt, de egy évvel később az Olgyai család is birtokosai között foglal helyet. 1471-ben Mátyás király Borsai Péter itteni birtokát elveszi és Vizközi Tamásnak és Pálnak s Hegyi Istvánnak adományozza, mert Borsai Péter Doborgazi Wolth Imrét rabló módjára megtámadta és megölte. 1482-ben felsőmagyari Bély Mihályné és gyermekei, további Vizközi vagyis Borsa Tamás és Pál, pénteksúri Szüllő Miklós fia András, velki Balogh Péter fiai Ferencz és András az itt levő birtokrészekre nézve egyezségre lépnek. 1521-ben Földes János is részbirtokos itt. 1540-ben, a Csorba család magszakadásával az Illésházyak és a Saághiak lesznek újabb birtokosai. 1678-ban Kéméndi Ferencz itteni birtokrészét Orbán Pál ítélőmesternek és nejének, Alvinczy Évának elzálogosítja. Később a Gaál és a Várady családot is uralja, majd a Zichy, Esterházy, Baltazzi és a Batthyány családot is, mely utóbbinak a révén a birtok női ágon gróf Pálffy Béláné tulajdonába került, ki itt ma is birtokos, és a kinek itt díszes, nagy kastélya van. E kastély régi alkatrésze hajdan állítólag a Klarissza-apáczák kolostora volt. Meglehet, hogy ez az a kastély, melyet Bél Mátyás Zsigmond király hajdani nyaralójának tart, melyből azután a Klarisszák nyaralója lett. A régi kastélyt a jelenlegi tulajdonos alakíttatta át és nagyobbíttatta meg 1899-ben 81és 1900-ban. A XVIII. század végén Felső-, Alsó- és Nagymagyar községek szerepelnek, de Klein-Magerdorf német neve is használatos volt. A községnek nincs temploma. Ide tartozik Kismérges erdészlak. Postája Nagymagyar; távíróhivatala és vasúti állomása Szempcz és Somorja-Uszor.