Kismagyar

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén fekszik, Illésházától 2 km-re nyugatra, Nagymagyartól 2 km-re keletre, az 510-es út mentén.

Közigazgatás

1940-ig önálló község, 1940-1960 között Tonkháza településrésze, majd 1960 óta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás) és a magyar közigazgatásban egyesítették Tonkházával Tonkháza néven. Területe 2,51 km², a községterület 11,1 %-át alkotja, 1921-hez képest 60 hektárral (19,2 %) csökkent, a Csenkével kötött területcsere révén.

Népesség

1939-ben 623, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 2011-ben 739 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 33,5 %-a.

Történelem

Első okleveles említése 1298-ból származik Marcha Magár alakban. Nevének további megjelenési formái: 1482-ben Felsew-Magar, 1678-ban Magyarka, illetve Kismagyar, 1773-ban Klein Magendorf 1927-ben Malý Máger. Az 1298. évben kelt adományozó levélben III. Endre király az itteni királyi birtok egyharmad részét Somorja városának adományozta. 1313-ban Henzlinus pozsonyi várjobbágy itteni birtokrészét átengedte az esztergomi érseknek. Bővebben

Mai jelentősége

A településen magyar óvoda működik. Jelentős műemléke a 18. században épült Pálffy-kastély és a hozzá tartozó védett kastélypark. A kastély eredetileg klasszicista stílusban épült, 1899-1900 romantizáló stílusban felújították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MAGYAR. Kis, és Nagy Magyar. Ez Nemes, és Portális magyar mező Város, másik N. Magyar falu Posony Várm. Kis Magyarnak földes Urai többek, Nagy Magyarnak pedig a’ Religyiói Kintstár, és más Urak is, Kis Magyar, Nagy Magyarnak filiája, lakosai katolikusok, fekszenek egymáshoz közel, d. Gombának, n. ny. Csákánynak szomszédságokban, a’ kis Duna N. Magyarnak határján foly, ’s Mérges nevű erdővel bír, határjok középszerű. A. F. és Újvári pusztákat árendálják, Kis Magyar, fa, és rét nélkűl szűkölködik, ’s határja is szűk.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar (Kis), Klein Magendorf, magyar falu, Poson vmegyében, N. Magyarhoz 1 fertály órányira: 447 kath., 12 zsidó lak. F. u. több nemesek.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Kismagyar, kisközség a Felső-Csallóközben, 78 házzal és 512, róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. E község nevét az idők folyamán többféle változatban említik. Legrégibb neve, 1298-ban Marchamagyar, 1482-ben Felsewmagyar, 1678-ban már Magyarka és Kismagyar. III. Endre király 1298-ban a birtok harmadát Somorja városának adományozza. 1313-ban Henzlinus pozsonyi várjobbágy a maga birtokrészét az esztergomi érseknek adja, a ki viszont Kurchmann István pozsonyi polgárt iktatja e birtokba. Bővebben