Jolsvatapolca

Jolsvatapolca a Murány-patak (Muránka) völgyében, a patak bal partján, 234 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Jolsvai-karszt részét alkotó Mutnik-hegy (Muteň, 466 m) északi és az Oldal-hegy (Stráň, 513 m) déli lábánál, Jolsvától 4 km-re, Nagyrőcétől pedig 16 km-re délkeletre, Tornaljától 24 km-re északra, Pelsőctől 16 km-re északnyugatra. Két településből áll, a község központját alkotó Jolsvatapolcából (Jelšavská Teplica) és a tőle 2 km-re délkeletre fekvő Miglészpatakából (Gemerský Milhosť). Határa 224-674 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, legmagasabb pontja a Jolsva, Hámosfalva és Jolsvatapolca hármashatáránál emelkedő Tri chotáre (674 m). 2010-ben területének 55,3 %-át (704 ha) erdő (főleg bükkösök és tölgyesek), 25,5 %-át (324 ha) szántóföld és 11,1 %-át (142 ha) rét és legelő foglalta el. Határában 12 hektáros halastavat hoztak létre. Jolsvatapolcát és Miglészpatakát is érinti a Pelsőc-Murányalja vasútvonal (személyforgalom 2011 óta nincs), Jolsvatapolcán áthalad az 532-es út Tornalját Jolsvával összekötő szakasza. A szomszédos Gicével (5 km) a 2837-es út teremt összeköttetést. Jolsvatapolcát északnyugatról és északról Jolsva, keletről Hámosfalva, délkeletről Gömörliget (Mikolcsány katasztere), délről pedig Gice, Süvete és Kisperlász határolja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1964-ben jött létre Jolsvatapolca és Miglészpataka községek egyesítésével. Elődközségei 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartoztak. Csehszlovákiához csatolásuk után 1960-ig a Nagyrőcei járáshoz tartoztak, majd annak megszüntetése után a Rozsnyói járáshoz csatolták őket. 1938-1945 között mindkét községet Magyarországhoz csatolták (Gömör és Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Az egyesített község 1964-1996 között a Rozsnyói járáshoz tartozott, majd az újra létrehozott Nagyrőcei járás része lett. A község területe 2011-ben 12,72 km² volt, mely két kataszteri területre oszlott: Jolsvatapolca (9,11 km²) és Miglészpataka (3,61 km²). Területük az elmúlt évszázadban csak kis mértékben változott – Jolsvatapolcáé egy hektárral gyarapodott (1910-21-ben 9,10 km²), Miglészpatakáé 3 hektárral csökkent (1910-21-ben 3,65 km²).

Népesség

Jolsvatapolca a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, túlnyomórészt szlovák lakosságú község, 2011-ben 361 lakosa volt, melynek 93,1 %-a volt szlovák, 2,8 %-a (10 fő) pedig magyar nemzetiségű (4,4 %-a – 16 fő – magyar anyanyelvű). Elődközségeinek 1880-ban 539 lakosuk volt, 1921-re ez a szám 477-re csökkent. 1910-ben Jolsvatapolca lakosságának 12,1 %-a, Miglészpatakáénak pedig 13,1 %-a volt magyar anyanyelvű. Az egyesített község 1970-1991 között népességének egyhatodát elveszítette (429 főről 359-re csökkent), a rendszerváltás óta csekély gyarapodás (1991-2017 között 359 főről 382-re nőtt a lakosság száma) figyelhető meg. A magyar nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 4,5 %-ról (16 fő) 2,8 %-ra (10 fő) csökkent. 2013-ban a lakosság 40,8 %-a a roma etnikumhoz tartozott, a népszámlálások során azonban csak 2001-ben vallotta magát a lakosság 6,0 %-a roma nemzetiségűnek. 1921-ben Jolsvatapolca lakosságának 71,8 %-a, Miglészpatakáénak pedig 91,5 %-a evangélikus vallású volt; 2011-ben is az evangélikusoké volt a legnépesebb felekezet a községben (36,3 %), ezt követte a római katolikusoké (29,9 %), majd a felekezeten kívüliek (22,7 %) csoportja. 2011-ben a község lakosságának 57,6 %-a (208 fő) élt Jolsvatapolca, 42,4 %-a (153 fő) pedig Miglészpataka településrészeken. A község népsűrűsége (2011-ben 28,4 fő/km²) a járási átlag mintegy fele.

Történelem

Jolsvatapolca első írásos említése 1258-ból származik, ekkor már Tapolca („Thapolcha”) néven említik az okiratok, mint a Kacsics nembeli Éliás fia Péter birtokát. A falu valószínűleg még a tatárjárás előtt, mint a gömöri királyi vár népeinek faluja jött létre. A fölé magasodó Oldal-hegyen ekkoriban toronyvár állt, melyről azonban nem maradtak fent okleveles adatok. Lakossága már a középkorban is szlávokból állt, neve is szláv eredetű (a meleg forrást jelentő tapolca - teplica szóból ered). 1337-ben Thoplucha, 1563-ban Teplycza, 1572-ban Joswa Taplocza néven említik az oklevelek. A 14-15. században a jolsvai, később pedig a murányi váruradalom része volt. A település fejlődését elősegítette Jolsva közelsége, lakosai a mezőgazdaságon kívül kézművességgel is foglalkoztak, a lakosság egy része pedig nyaranta az Alföldre járt mezőgazdasági idénymunkára. 1556-ban a török felégette a falut, a jobbágyság nagy része elmenekült. 1584-ben kilenc egész telkén csak két colonust talált az összeírás. Népessége a 16-18. században gyakran cserélődött, de lakóinak zöme szlovák és rutén volt, bár akad az összeírásokban egy-egy magyar név is. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt a birtokosa, akit Nagybányai Gáspár követett. A falu első pecsétje 1669-ből ismert. 1709-1710-ben a pestisjárványban 160 lakosa vesztette életét. Temploma 1786-ig nem volt, a süvetei evangélikus (majd a Koháryak uralma alatt a katolikus) anyaegyházhoz tartozott. Evangélikus iskolája 1775-től működött. 1828-ban 61 háza és 389 lakosa volt. 1835-1840 között a faluban tevékenykedett Samo Chalupka költő. 1880-ban a községnek 313 lakosa volt, számuk 1921-re 277-re csökkent. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Jolsvatapolca lett. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét Magyarországhoz került. 1938-ban 74 háza és 294 lakosa volt. 1964-ben Miglészpatakával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven. Miglészpataka különálló faluként a 14. század elején jött létre, mint Süvete határrészét azonban már 1258-ban említi Hámosfalva határjáró levele. Ekkor Polgla néven szerepelt, az ismeretlen eredetű név később sehol nem fordult elő. A környező falvak közül legfiatalabbként a Zách nemzetség birtokán jött létre, ezért határa a kezdetektől kicsi volt. 1383-ban Miglésztapolca (Mygleztapulcha) néven említik, ekkor alig hat telket számláltak össze benne. Neve szláv személynévből magyar névadással keletkezett, 1427-ben már Miglészpataka (Myglizpataka) néven szerepelt. A Záchok hűtlensége után a Méhy, majd a Sághy családok birtokába került. 16. századi jobbágyainak neve alapján már akkor szláv lakosságú helység volt, a középkor végén számos vlach (rutén) pásztorcsalád telepedett le itt. Az 1540-es években a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közötti harcokban az egész Murány-völgy sokat szenvedett, a spanyol zsoldosok ezt a falut is elpusztították. 1555-ben a török pusztítás után megmaradt lakossága zsellérsorba süllyedt. 1557-ben a korábbi 16 colonus helyett mindössze 11 maradt a faluban, majd 1566-ra ők is elköltöztek. 1566-67-ben lakatlan helyként írták össze. 1573-ban hét colonusát írták össze, házainak száma 1598-ban is csupán 13 volt. Az új beköltözők is szlávok voltak, főként a környékről, de érkeztek Liptóból és egészen Lengyelországból is. A 17. század végén a hadiadó és a sok beszállásolás miatt ismét pusztásodásnak indult, 1699-ben kilenc nyolcadhely mellett 6 nyolcadporta volt lakatlan. 1706-ból ismerjük a falu első pecsétjét. Az 1709-1710-es pestisjárvány három család kivételével a teljes lakosságot kiirtotta. A falu ezután gyorsan újratelepült, az új betelepülők a tőle északra fekvő, túlnépesedett hegyi falvakból érkeztek. A Koháryak a 18. században a zömében evangélikus faluba katolikusokat is telepítettek más birtokaikról. Lakói fazekasmesterséggel foglalkoztak, illetve lejártak aratni az Alföldre. 1828-ban 43 háza és 322 lakosa volt. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Miglészpataka lett. 1906-ban belügyminisztériumi rendelettel a korábban használt Miglész helyett a középkori név helyreállításával a Miglészpataka hivatalos nevet állapították meg. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1932-ben Miglészpatakán született Garaj Lajos irodalomtörténész, műfordító. 1938. novemberétől 1945. januárjáig a község ismét Magyarországhoz került. 1948-ban szlovák hivatalos nevét a korábban használt Migles helyett Gemerská Milhosťra változtatták. 1964-ben Jolsvatapolcával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven. Az egyesült községnek 1970-ben 429, 1980-ban 398, 1991-ben már csak 359 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2004-ben fogadták el. 2011-ben megszüntették a személyforgalmat a Pelsőc-Murányalja vasútvonalon.

Mai jelentősége

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Jolsvatapolca evangélikus temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban. 1813-ban Jolsvatapolcán született Samo Tomášik szlovák költő és evangélikus lelkész, 1925-ben elhelyezett emléktáblája az evangélikus parókia falán látható. Miglészpataka klasszicista stílusú evangélikus temploma 1804-ben épült, 1949-ben átépítették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kún Taplócz, és Jólsva Taplócz. Két magyar falu Gömör Várm. földes Ura a’ Csetneki Uradal. Ura, fekszik Pelsőcz hegye alatt, Csetnekhez 1 órányira, és annak filiája; ennek pedig földes Ura Gr. Koháry Uraság, és más Urak, ez fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája; lakosaik többfélék, földgyeik közép termésűek, határjoknak egy része hegyes, réttyeiket a’ víz áradások járják; a’ vas műhelyeknél van módgyok a’ keresetre. MIGLÉSZ. Tót falu Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Süverkének szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, legelője, és fája tűzre kevés, vas hámorjai vannak, zsendelyekkel, deszkákkal, és tserép edényekkel is kereskednek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Taplocza (Jolsva), tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 1 órányira: 37 kath., 352 evang. lak., kik többnyire téglaházakban laknak, s vagyonosok. Ev. anyaszentegyház. Határa részint nagyon kősziklás, részint róna lapály, melly sikeres buzát terem. F. u. h. Coburg. Miglesz, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Jolsvához délre egy órányira: 5 kath., 317 evang. lak., kik sok cserépedényt csinálnak. Evang. anyaszentegyház. Határa keletről hegyes, egyébütt róna és termékeny, hanem szűk. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jolsvataplócza, murányvölgyi tót kisközség, 62 házzal és 274 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai uradalomhoz tartozott. 1453-ban Tapolcha néven szerepel. Később, mikor már a Koháryak a földesurai, Jelsawa-Teplicza tót nevével is találkozunk. 1648-ban Fejérváry Zsigmond a birtokosa, utána meg Nagybányai Gáspár. A község határában meleg vízforrás van. Ág. h. ev. temploma 1786-ban épült. A községnek van vasúti megállóhelye, postája és távírója pedig Jolsva. Miglész, murányvölgyi tót kisközség, 36 házzal és 196 ágost. ev. vallású lakossal. E község 1427-ben Myglizpataka néven a Bebek család birtoka. Később a Széchi családé lesz, azután a Koháryaké és ezen az úton a Coburg herczegi családé. A lakosok nagy része a fazekas-mesterséget űzi. Az ág. h. ev. templom II. József császár idejében épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Jolsva.

Helységnévtár

Taplócza (Jolzsva-) (Jolsva-Taplócza, Jelsovska Teplica, Jolsva Taplóc), rk. 53 Süvete, gk. 11 - , ÁG. 239 Tiszai, ref. 2 -, izr. 8 - . Miglécz (Miglecz, Miglesz), rk. 12 Süvete, ág. 210 Jolsva-Taplócza, ref. 1 - , izr. 3 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jolsvatapolca. Jolsva város közelében, a hajdani jolsvai uradalom tartozéka volt. 1453-ban fordul elő a neve Tapolcha alakban. Sokáig a Koháryak voltak itt a földbirtokosok. Ebben az időben Teplica néven is előfordul, mely szláv elnevezés a közelében fakadó hévvízre vonatkozik. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt itt a földesúr, majd Nagybányai Gáspár. Lakossága, mely az ágostai hitvallást követi, 1786-ban építette templomát A község területe 1581 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 294.