Miglészpataka

Miglészpataka a Murány-patak (Muránka) völgyében, a Jolsvai-karszt részét képező Mutnik-hegy (Muteň, 466 m) keleti lábánál, 233 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a községközpont Jolsvatapolcától 2 km-re délkeletre, Gicétől 3 km-re északnyugatra, Süvete északkeleti szomszédságában. Érinti a Pelsőc-Murányalja vasútvonal is (személyforgalom 2011 óta nincs), illetve áthalad rajta a Jolsvatapolcát Gicével összekötő 2837-es út.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Jolsvatapolca (Gemerské Teplice) két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Nagyrőcei, ezután pedig a Rozsnyói járáshoz. 1938-1945 között Magyarországhoz csatolták (Gömör és Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (2011-ben 3,61 km²) az egyesített község határának 28,4 százalékát teszi ki, az elmúlt évszázadban csak kismértékben változott (1910-21: 3,65 km²).

Népesség

Miglészpataka településrésznek 2011-ben 153 lakosa volt, itt élt az egyesített község lakosságának 42,4 százaléka. 1880-ban 226, 1910-ben 214, 1921-ben 200, 1938-ban pedig 197, többségében szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben lakosságának 13,1 %-a, 1921-ben 44,5 %-a volt magyar anyanyelvű. 1921-ben a község csaknem teljes lakossága (91,5 %) evangélikus vallású volt.

Történelem

Miglészpataka különálló faluként a 14. század elején jött létre, mint Süvete határrészét azonban már 1258-ban említi Hámosfalva határjáró levele. Ekkor Polgla néven szerepelt, az ismeretlen eredetű név később sehol nem fordult elő. A környező falvak közül legfiatalabbként a Zách nemzetség birtokán jött létre, ezért határa a kezdetektől kicsi volt. 1383-ban Miglésztapolca (Mygleztapulcha) néven említik, ekkor alig hat telket számláltak össze benne. Neve szláv személynévből magyar névadással keletkezett, 1427-ben már Miglészpataka (Myglizpataka) néven szerepelt. A Záchok hűtlensége után a Méhy, majd a Sághy családok birtokába került. 16. századi jobbágyainak neve alapján már akkor szláv lakosságú helység volt, a középkor végén számos vlach (rutén) pásztorcsalád telepedett le itt. Az 1540-es években a Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd közötti harcokban az egész Murány-völgy sokat szenvedett, a spanyol zsoldosok ezt a falut is elpusztították. 1555-ben a török pusztítás után megmaradt lakossága zsellérsorba süllyedt. 1557-ben a korábbi 16 colonus helyett mindössze 11 maradt a faluban, majd 1566-ra ők is elköltöztek. 1566-67-ben lakatlan helyként írták össze. 1573-ban hét colonusát írták össze, házainak száma 1598-ban is csupán 13 volt. Az új beköltözők is szlávok voltak, főként a környékről, de érkeztek Liptóból és egészen Lengyelországból is. A 17. század végén a hadiadó és a sok beszállásolás miatt ismét pusztásodásnak indult, 1699-ben kilenc nyolcadhely mellett 6 nyolcadporta volt lakatlan. 1706-ból ismerjük a falu első pecsétjét. Az 1709-1710-es pestisjárvány három család kivételével a teljes lakosságot kiirtotta. A falu ezután gyorsan újratelepült, az új betelepülők a tőle északra fekvő, túlnépesedett hegyi falvakból érkeztek. A Koháryak a 18. században a zömében evangélikus faluba katolikusokat is telepítettek más birtokaikról. Lakói fazekasmesterséggel foglalkoztak, illetve lejártak aratni az Alföldre. 1828-ban 43 háza és 322 lakosa volt. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Miglészpataka lett. 1906-ban belügyminisztériumi rendelettel a korábban használt Miglész helyett a középkori név helyreállításával a Miglészpataka hivatalos nevet állapították meg. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1932-ben Miglészpatakán született Garaj Lajos irodalomtörténész, műfordító. 1938. novemberétől 1945. januárjáig a község ismét Magyarországhoz került. 1948-ban szlovák hivatalos nevét a korábban használt Migles helyett Gemerská Milhosťra változtatták. 1964-ben Jolsvatapolcával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven.

Mai jelentősége

Klasszicista stílusú evangélikus temploma 1804-ben épült, 1949-es átépítése során nyerte el mai alakját.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

MIGLÉSZ. Tót falu Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Süverkének szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, legelője, és fája tűzre kevés, vas hámorjai vannak, zsendelyekkel, deszkákkal, és tserép edényekkel is kereskednek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Miglesz, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Jolsvához délre egy órányira: 5 kath., 317 evang. lak., kik sok cserépedényt csinálnak. Evang. anyaszentegyház. Határa keletről hegyes, egyébütt róna és termékeny, hanem szűk. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Miglész, murányvölgyi tót kisközség, 36 házzal és 196 ágost. ev. vallású lakossal. E község 1427-ben Myglizpataka néven a Bebek család birtoka. Később a Széchi családé lesz, azután a Koháryaké és ezen az úton a Coburg herczegi családé. A lakosok nagy része a fazekas-mesterséget űzi. Az ág. h. ev. templom II. József császár idejében épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Jolsva.

Helységnévtár

Miglécz (Miglecz, Miglesz), rk. 12 Süvete, ág. 210 Jolsva-Taplócza, ref. 1 - , izr. 3 - .