SK
RA
.....

Jolsvatapolca

Településrész

címer zászló
37 12% magyar 1910
32 12% magyar 1921
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Gemerské Teplice
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Gömör-Kishont vármegye
Nagyrőcei járás
kisközség
1938-45 közötti vármegye, járás:
Gömör és Kishont vármegye (sz: Rimaszombat)
Rozsonyói járás
Más földrajzi nevek:
Briežky, Červenica, Murok-hegy (Múrik), Múrok-patak, Mutnik-hegy (Muteň), Oldal-hegy (Stráň), Orlovica, Orlová, Pod Lazmi, Povrázky, Prihradzianská Hradná, Strieborník, Tri chotáre
Koordináták:
48.6011974, 20.27275453
Rang:
településrész
Tszf. magasság:
234 m
Körzethívószám:
+421 (0) 58
Irányítószám:
04916

Jolsvatapolca a Murány-patak (Muránka) völgyében, a patak bal partján, 234 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Jolsvai-karszt részét alkotó Mutnik-hegy (Muteň, 466 m) északi és az Oldal-hegy (Stráň, 513 m) déli lábánál, Jolsvától 4 km-re, Nagyrőcétől pedig 16 km-re délkeletre, Tornaljától 24 km-re északra, Pelsőctől 16 km-re északnyugatra. Érinti a Pelsőc-Murányalja vasútvonal (személyforgalom 2011 óta nincs), áthalad rajta az 532-es út Tornalját Jolsvával összekötő szakasza. A szomszédos Gicével (5 km) a 2837-es út teremt összeköttetést.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Jolsvatapolca (Gemerské Teplice) két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Nagyrőcei, ezután pedig a Rozsnyói járáshoz. 1938-1945 között Magyarországhoz csatolták (Gömör és Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (2011-ben 9,11 km²) az egyesített község határának 71,6 százalékát teszi ki, az elmúlt évszázadban csak minimális mértékben változott (1910-21: 9,10 km²).

Népesség

Jolsvatapolca településrésznek 2011-ben 208 lakosa volt, itt élt az egyesített község lakosságának 57,6 százaléka. 1880-ban 313, 1910-ben 305, 1921-ben 277, 1938-ban pedig 294, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. Bár az 1880-as népszámlálás során csaknem a teljes lakosságot magyar anyanyelvűként jegyezték fel, a valós etnikai arányokat jobban mutatják az 1910-es (72,1 % szlovák és 12,1 % magyar anyanyelvű) és 1921-es adatok (71,1 % szlovák és 11,6 % magyar anyanyelvű). 1921-ban lakosságának 71,8 %-a volt evangélikus és 27,1 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Jolsvatapolca első írásos említése 1258-ból származik, ekkor már Tapolca („Thapolcha”) néven említik az okiratok, mint a Kacsics nembeli Éliás fia Péter birtokát. A falu valószínűleg még a tatárjárás előtt, mint a gömöri királyi vár népeinek faluja jött létre. A fölé magasodó Oldal-hegyen ekkoriban toronyvár állt, melyről azonban nem maradtak fent okleveles adatok. Lakossága már a középkorban is szlávokból állt, neve is szláv eredetű (a meleg forrást jelentő tapolca - teplica szóból ered). 1337-ben Thoplucha, 1563-ban Teplycza, 1572-ban Joswa Taplocza néven említik az oklevelek. A 14-15. században a jolsvai, később pedig a murányi váruradalom része volt. A település fejlődését elősegítette Jolsva közelsége, lakosai a mezőgazdaságon kívül kézművességgel is foglalkoztak, a lakosság egy része pedig nyaranta az Alföldre járt mezőgazdasági idénymunkára. 1556-ban a török felégette a falut, a jobbágyság nagy része elmenekült. 1584-ben kilenc egész telkén csak két colonust talált az összeírás. Népessége a 16-18. században gyakran cserélődött, de lakóinak zöme szlovák és rutén volt, bár akad az összeírásokban egy-egy magyar név is. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt a birtokosa, akit Nagybányai Gáspár követett. A falu első pecsétje 1669-ből ismert. 1709-1710-ben a pestisjárványban 160 lakosa vesztette életét. Temploma 1786-ig nem volt, a süvetei evangélikus (majd a Koháryak uralma alatt a katolikus) anyaegyházhoz tartozott. Evangélikus iskolája 1775-től működött. 1828-ban 61 háza és 389 lakosa volt. 1835-1840 között a faluban tevékenykedett Samo Chalupka költő. 1880-ban a községnek 313 lakosa volt, számuk 1921-re 277-re csökkent. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Jolsvatapolca lett. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét Magyarországhoz került. 1938-ban 74 háza és 294 lakosa volt. 1964-ben Miglészpatakával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven.

Mai jelentősége

Jolsvatapolca az egyesített község központja, itt található a községi hivatal épülete. Evangélikus temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban. 1813-ban Jolsvatapolcán született Samo Tomášik szlovák költő és evangélikus lelkész, 1925-ben elhelyezett emléktáblája az evangélikus parókia falán látható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kún Taplócz, és Jólsva Taplócz. Két magyar falu Gömör Várm. földes Ura a’ Csetneki Uradal. Ura, fekszik Pelsőcz hegye alatt, Csetnekhez 1 órányira, és annak filiája; ennek pedig földes Ura Gr. Koháry Uraság, és más Urak, ez fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája; lakosaik többfélék, földgyeik közép termésűek, határjoknak egy része hegyes, réttyeiket a’ víz áradások járják; a’ vas műhelyeknél van módgyok a’ keresetre.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Taplocza (Jolsva), tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 1 órányira: 37 kath., 352 evang. lak., kik többnyire téglaházakban laknak, s vagyonosok. Ev. anyaszentegyház. Határa részint nagyon kősziklás, részint róna lapály, melly sikeres buzát terem. F. u. h. Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jolsvataplócza, murányvölgyi tót kisközség, 62 házzal és 274 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai uradalomhoz tartozott. 1453-ban Tapolcha néven szerepel. Később, mikor már a Koháryak a földesurai, Jelsawa-Teplicza tót nevével is találkozunk. 1648-ban Fejérváry Zsigmond a birtokosa, utána meg Nagybányai Gáspár. A község határában meleg vízforrás van. Ág. h. ev. temploma 1786-ban épült. A községnek van vasúti megállóhelye, postája és távírója pedig Jolsva.

Helységnévtár

Taplócza (Jolzsva-) (Jolsva-Taplócza, Jelsovska Teplica, Jolsva Taplóc), rk. 53 Süvete, gk. 11 - , ÁG. 239 Tiszai, ref. 2 -, izr. 8 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jolsvatapolca. Jolsva város közelében, a hajdani jolsvai uradalom tartozéka volt. 1453-ban fordul elő a neve Tapolcha alakban. Sokáig a Koháryak voltak itt a földbirtokosok. Ebben az időben Teplica néven is előfordul, mely szláv elnevezés a közelében fakadó hévvízre vonatkozik. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt itt a földesúr, majd Nagybányai Gáspár. Lakossága, mely az ágostai hitvallást követi, 1786-ban építette templomát A község területe 1581 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 294.

Névelőfordulások
1258
Thapolcha
1337
Thoplucha
1563
Teplycza
1572
Joswa Taplocza
1573
Teplicze alias Tapolcza
1594
Tepla
1773
Jelsva-Taplocza, Teplitz, Jelšavská Teplicza
1786
Jólschwa-Taplocza, Jelssawa Teplicza
1808
Jolsva-Tapolcza, Jelssawská Teplica
1863
Jolsvataplóca
1892
Jolsvataploca
1898
Jolsvataplóca
1907
Jolsvatapolca
1920
Jelšavská Teplica
1938
Jolsvatapolca
1945
Jelšavská Teplica

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
romák
egyéb
1880
1910
1921
Nemzet Arány
magyarok 303 97%
szlovákok 2 1%
romák 0 0%
egyéb 8 3%
összlétszám 313
magyarok 37 12%
szlovákok 220 72%
romák 48 16%
egyéb 0 0%
összlétszám 305
magyarok 32 12%
szlovákok 197 71%
romák 0 0%
egyéb 48 17%
összlétszám 277
Mai közigazgatás

Bejelentések