Jolsvatapolca

Jolsvatapolca a Murány-patak (Muránka) völgyében, a patak bal partján, 234 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a Jolsvai-karszt részét alkotó Mutnik-hegy (Muteň, 466 m) északi és az Oldal-hegy (Stráň, 513 m) déli lábánál, Jolsvától 4 km-re, Nagyrőcétől pedig 16 km-re délkeletre, Tornaljától 24 km-re északra, Pelsőctől 16 km-re északnyugatra. Érinti a Pelsőc-Murányalja vasútvonal (személyforgalom 2011 óta nincs), áthalad rajta az 532-es út Tornalját Jolsvával összekötő szakasza. A szomszédos Gicével (5 km) a 2837-es út teremt összeköttetést.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Jolsvatapolca (Gemerské Teplice) két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Nagyrőcei, ezután pedig a Rozsnyói járáshoz. 1938-1945 között Magyarországhoz csatolták (Gömör és Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (2011-ben 9,11 km²) az egyesített község határának 71,6 százalékát teszi ki, az elmúlt évszázadban csak minimális mértékben változott (1910-21: 9,10 km²).

Népesség

Jolsvatapolca településrésznek 2011-ben 208 lakosa volt, itt élt az egyesített község lakosságának 57,6 százaléka. 1880-ban 313, 1910-ben 305, 1921-ben 277, 1938-ban pedig 294, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű lakosa volt. Bár az 1880-as népszámlálás során csaknem a teljes lakosságot magyar anyanyelvűként jegyezték fel, a valós etnikai arányokat jobban mutatják az 1910-es (72,1 % szlovák és 12,1 % magyar anyanyelvű) és 1921-es adatok (71,1 % szlovák és 11,6 % magyar anyanyelvű). 1921-ban lakosságának 71,8 %-a volt evangélikus és 27,1 %-a római katolikus vallású.

Történelem

Jolsvatapolca első írásos említése 1258-ból származik, ekkor már Tapolca („Thapolcha”) néven említik az okiratok, mint a Kacsics nembeli Éliás fia Péter birtokát. A falu valószínűleg még a tatárjárás előtt, mint a gömöri királyi vár népeinek faluja jött létre. A fölé magasodó Oldal-hegyen ekkoriban toronyvár állt, melyről azonban nem maradtak fent okleveles adatok. Lakossága már a középkorban is szlávokból állt, neve is szláv eredetű (a meleg forrást jelentő tapolca - teplica szóból ered). 1337-ben Thoplucha, 1563-ban Teplycza, 1572-ban Joswa Taplocza néven említik az oklevelek. A 14-15. században a jolsvai, később pedig a murányi váruradalom része volt. A település fejlődését elősegítette Jolsva közelsége, lakosai a mezőgazdaságon kívül kézművességgel is foglalkoztak, a lakosság egy része pedig nyaranta az Alföldre járt mezőgazdasági idénymunkára. 1556-ban a török felégette a falut, a jobbágyság nagy része elmenekült. 1584-ben kilenc egész telkén csak két colonust talált az összeírás. Népessége a 16-18. században gyakran cserélődött, de lakóinak zöme szlovák és rutén volt, bár akad az összeírásokban egy-egy magyar név is. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt a birtokosa, akit Nagybányai Gáspár követett. A falu első pecsétje 1669-ből ismert. 1709-1710-ben a pestisjárványban 160 lakosa vesztette életét. Temploma 1786-ig nem volt, a süvetei evangélikus (majd a Koháryak uralma alatt a katolikus) anyaegyházhoz tartozott. Evangélikus iskolája 1775-től működött. 1828-ban 61 háza és 389 lakosa volt. 1835-1840 között a faluban tevékenykedett Samo Chalupka költő. 1880-ban a községnek 313 lakosa volt, számuk 1921-re 277-re csökkent. 1893. november 11-én átadták a Murány-völgyi vasútvonalat a forgalomnak, melynek egyik megállóhelye Jolsvatapolca lett. 1920-ig Gömör és Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. januárjáig ismét Magyarországhoz került. 1938-ban 74 háza és 294 lakosa volt. 1964-ben Miglészpatakával egyesítették Gemerské Teplice („Gömörtapolca”) néven.

Mai jelentősége

Jolsvatapolca az egyesített község központja, itt található a községi hivatal épülete. Evangélikus temploma 1786-ban épült klasszicista stílusban. 1813-ban Jolsvatapolcán született Samo Tomášik szlovák költő és evangélikus lelkész, 1925-ben elhelyezett emléktáblája az evangélikus parókia falán látható.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Kún Taplócz, és Jólsva Taplócz. Két magyar falu Gömör Várm. földes Ura a’ Csetneki Uradal. Ura, fekszik Pelsőcz hegye alatt, Csetnekhez 1 órányira, és annak filiája; ennek pedig földes Ura Gr. Koháry Uraság, és más Urak, ez fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája; lakosaik többfélék, földgyeik közép termésűek, határjoknak egy része hegyes, réttyeiket a’ víz áradások járják; a’ vas műhelyeknél van módgyok a’ keresetre.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Taplocza (Jolsva), tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 1 órányira: 37 kath., 352 evang. lak., kik többnyire téglaházakban laknak, s vagyonosok. Ev. anyaszentegyház. Határa részint nagyon kősziklás, részint róna lapály, melly sikeres buzát terem. F. u. h. Coburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jolsvataplócza, murányvölgyi tót kisközség, 62 házzal és 274 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai uradalomhoz tartozott. 1453-ban Tapolcha néven szerepel. Később, mikor már a Koháryak a földesurai, Jelsawa-Teplicza tót nevével is találkozunk. 1648-ban Fejérváry Zsigmond a birtokosa, utána meg Nagybányai Gáspár. A község határában meleg vízforrás van. Ág. h. ev. temploma 1786-ban épült. A községnek van vasúti megállóhelye, postája és távírója pedig Jolsva.

Helységnévtár

Taplócza (Jolzsva-) (Jolsva-Taplócza, Jelsovska Teplica, Jolsva Taplóc), rk. 53 Süvete, gk. 11 - , ÁG. 239 Tiszai, ref. 2 -, izr. 8 - .

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jolsvatapolca. Jolsva város közelében, a hajdani jolsvai uradalom tartozéka volt. 1453-ban fordul elő a neve Tapolcha alakban. Sokáig a Koháryak voltak itt a földbirtokosok. Ebben az időben Teplica néven is előfordul, mely szláv elnevezés a közelében fakadó hévvízre vonatkozik. 1648-ban Fejérváry Zsigmond volt itt a földesúr, majd Nagybányai Gáspár. Lakossága, mely az ágostai hitvallást követi, 1786-ban építette templomát A község területe 1581 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 294.