Jóka

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld déli határán, a Vízközben, a Kis-Duna bal partján fekszik, Szenctől 15 km-re délkeletre, Somorjától 21 km-re északkeletre, Galántától 21 km-re délnyugatra. Áthalad rajta az 510-es főút, mely Dunahidasról vezet Diószeg felé (14 km). Mellékutak kötik össze Nagyborsával (5,5 km) és Hurbanfalvával (6,3 km). Elődközségei, Jóka és Újhelyjóka már a 19. század során teljesen egybeépültek. Nyugatról Egyházfa és Nagyborsa, északról Királyfa és Dunajánosháza, keletről Nagyfödémes, délnyugatról Nagymagyar, délről Illésháza és Sárrét községekkel határos. Déli határának egy részét a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1888-ban alakult Kisjóka és Nagyjóka egyesítésével, majd 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felsőcsallóközi) járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1949-ig a Somorjai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960-tól a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). A mai község 1960-ban jött létre Jóka és Újhelyjóka egyesítésével. A község két településrészre és három kataszteri területre oszlik: Jóka (24,24 km²), Újhelyjóka (5,84 km²) és Erecs (2,58 km²), ez utóbbi az egykori Újhelyjóka községhez tartozó, lakatlan határrész. Területük csak kismértékben változott az elmúlt évszázadban (1949 után 26 hektárt csatoltak át a szomszédos Egyházfához).

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 2900, 1939-ben 3512, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. A második világháború utáni kitelepítések során magyar lakosságának egynegyedét kitelepítették, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek, ezzel a község nemzetiségi arculata megváltozott. 1939-1991 között népessége nem változott, 1991-2011 között azonban (részben a betelepedés révén) már 9,4 %-os növekedés figyelhető meg. Ezzel párhuzamosan, a betelepülés és az asszimiláció duplájára növelte a szlovák nemzetiségűek arányát (18,5 %-ról 35,7 %-ra), de a lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű. Viszonylag magas a romák aránya (23,2 %, a roma nemzetiségűeké 3,3 %). A lakosság túlnyomó többsége (80,7 %) római katolikus vallású. 1939-ben 210 izraelita vallású lakosa volt a községnek (a lakosság 6 %-a), akinek túlnyomó többségét 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták.

Történelem

A kanyargó Kis-Duna partján létrejött település a pozsonyi vár tartozéka volt. Az Árpád-kor végén Harmathely néven is említik, és az Olgyai családnak voltak itt birtokai. Ekkoriban Kisa nevű falut is említenek Jóka határában, amely még a 19. században is szerepelt Nagyjókához tartozó pusztaként. A 14. századtól már Kis- és Nagyjókát különböztettek meg az okiratokban. A 16. században a portyázó oszmán hadak valószínűleg mindkét falut elpusztították, ahogy Lakköz is a török idők harcaiban pusztult el, és nem települt újra. Létrejött viszont a határában Újhelyjóka, amely később önálló községgé fejlődött. Ekkoriban a Farkas és Hegyi családoknak voltak Jókán jelentősebb birtokaik. Az idők során többször átépített katolikus temploma nagyon régi, valószínűleg román kori. Bercsényi Miklós, Rákóczi generálisa a hagyomány szerint itt, az óriásplatán alatt tartotta haditanácsát. Később a Farkas mellett az Udvarnoky család bírt jelentősebb földekkel a községben, az itáliai származású Ásványi család pedig az itteni birtokai nyomán felvette a Jókai nevet. A község lakosait a 19. században többször megtizedelte a kolera, és jellemző helyi népbetegség volt az ivóvíz jódszegénységére visszavezethető golyva. Jelentős volt a helyi gyümölcs-, azon belül is főleg a dinnyetermesztés, továbbá káposztát és gabonát is termesztettek a falubeliek. A falu környéki erdők vadban bővelkedtek. A hajómalom 1884-ben épült, majd 1906-ban cölöpös vízimalommá alakították át. A 20. század elején már volt távírója a községnek. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta Jókát, az 1920-30-as években rendszeresek voltak a helyi mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához került. Míg 1944-ben a nácik a falu zsidó lakosságát hurcolták el, 1946-47-ben a csehszlovák hatóságok a magyar lakosság egy részét deportálták, illetve kényszerítették Magyarországra költözni. 1960-ban Jókához csatolták a középkor végén a határában létrejött, majd önálló községgé vált Újhelyjókát. Az eredetileg színmagyar lakosságú község egységes nemzetiségi arculatát a második világháború utáni kitelepítésekkel és deportálásokkal sikerült megbontani. A rendszerváltás óta rendkívül gyors a magyarok asszimilációja, és ezzel összefüggésben jelentékenyen növekszik a szlovákok száma. A magyarok mára a lakosság kétharmadát sem teszik ki, míg a szlovákok már több mint egyharmadát alkotják.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák óvoda és alapiskola működik. Jóka fontos ivóvíznyerő hely a környékbeli települések számára is. A 13. században emelt román stílusú római katolikus (Keresztelő Szt. János-) templomát a 17. században barokkosították, barokk stílusú, Szt. Őrzőangyaloknak szentelt kápolnája a 18. század elején, református temploma 1930-ban, evangélikus temploma 1969–71 között épült; késő barokk kúriáját a 18. század végén, klasszicista kúriáját 1800 körül, késő klasszicista kúriáját 1847-ben emelték. Régi, romos vízimalmát 1994-re felújították, és működőképes állapotba hozták, ma turisztikai látványosság. A helyi plébánia birtokában van egy 1530-ból származó eredeti kézirat.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy, Kis, és Újhely Jóka. Három közel lévő magyar faluk Posony Várm. földes Uraik több Uraságok, lakosai katolikusok, reformátusok, és evangelikusok, fekszenek a’ felső Csalóközben, nap kel. Födémessel, dél. Illésházával, é. Borsával határosok, szigetes határjaik meglehetősen termők, fájok, réttyek, legelőjök van; e’ határban származik Kalnok vize. Veteményes kertyei hasznosak, lakosai eléggé meg szaporodtak, ’s némellyek közzűlök jó katonák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Jóka (Nagy és Kis), két egymás mellett fekvő magyar falu, Pozsony vmegyében, a kis Duna bal partjához 1 fertálynyira. Van itt 1730 kath., 46 evang., 322 ref., 243 zsidó lak. 2 kastély és kert, több nemesi lakház, kath. és ref. anyaszentegyházak; synagóga. Gyümölcse sok, mert ugyszólván az egész falu egy gyümölcsös kertben fekszik. Nagy erdeje számtalan vadat rejteget. Szántóföldje, ámbár több helyen homokos, mégis jó gabonát, káposztát, dinnyét terem. F. u. a Farkas, Udvarnoky család, s más igen sok nemesek. Ut. p. Pozsony. Jóka-Ujhely, magy. falu. Pozsony vmegyében: 293 kath. lak. F. u. gr. Eszterházy Vinczéné. Ut. post. Pozsony.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Jóka, mátyusföldi magyar nagyközség, 413 házzal és 2478 lakossal, a kik között a római katholikusok vannak a legnagyobb számban, de a reformátusok száma is elég tekintélyes. E község legrégibb nyoma 1239-ig vezet vissza, a mikor Pozsony várának volt a tartozéka. IV. Béla királynak 1239 márczius 6-án Budán kelt oklevele három Ilka nevű községet említ. 1256-ban Bereinus de Ilka nevében is szerepel, 1291-ben Ialka, de ugyanekkor Jelka néven is említve van. 1305-ben Szentkereszti Hunt fia János, a község határában levő birtokrészét Jánoki Jakab comesnek elörökíti. Ez időben Harmathely neve is volt, a melyet egyik dűlője még ma is fenntart. 1324-ben a Salamoni nemeseknek is volt itt birtokuk, melynek egy részét Olgyai Péter fiainak engedik át. Ugyancsak az Olgyaiaknak 1355. évi egyezség-levelében Haramthely-Jóka néven van említve. A pápai tizedszedők jegyzékébe Jocza néven van bejegyezve. Ez időn túl már Kis- és Nagy-Jókát különböztetnek meg az okiratok. Nagy-Jókát 1541-ben a törökök pusztították el és ez meglátszik még az 1553-iki adóösszeírásban is, a mikor Farkas János akkori birtokosa nevén csupán két porta van beírva. De valószínű, hogy Kis-Jóka is hasonló sorsban osztozott, mert itt meg szintén csak két porta után adózott Hegyi Tamás. Bercsényi Miklós 1705. október 24-én a községben tartózkodott. Későbbi nevezetesebb birtokosai a Farkas és Udvarnoky családok voltak. A XVIII. század elején két kastélya is említve van, ma azonban a községben kastélyszerű épület nincsen. A község lakosait 1833-ban és 1866-ban a kolera tizedelte. A két templom közül a róm. katholikus nagyon régi, mert 1530-ban már újjáalakították. A plébánia birtokában van egy kézirat 1530-ból, mely a községnek akkortájt történt elpusztításáról emlékszik meg. A református templom 1784-ben épült. 1298-ban Jóka határában Kisa nevű község van említve Poss. Kizey alakban, mely a mult század elején még Nagy-Jókához tartozó pusztaként szerepel. Szintén Pozsony várának volt a tartozéka, melyet a pozsonyi káptalan kapott adományban, de úgy látszik, nem birtokolhatta nyugodtan, mert 1323-ban a megyei hatóság már visszaadja a pozsonyi egyháznak. 1434-ben a Fraknói grófoké, a kik átadják Molnári Kelemen győri püspöknek. 1304-ben említve van Jóka határában Lakköz nevű birtok is, melyet Doláni Kozma fia Péter, Konrand fia Kozmának elörökít. 1328-ban Lak-Paka néven Karcsai Lórándé és testvéréé és e néven szerepel még az 1553-iki portális összeírásban is, mint Mérey Mihály birtoka, öt portával. Nagy-Jókához tartozott ezelőtt Ujhely-Jóka és Őralja puszta is. Az előbbi ma már külön község. Ide tartoznak Alsó- és Felsőbács, Ásásmajor, a Belsőzátonyi, Bodzáserdei és Erdőaljai malom. Van postája és távírója, vasúti állomása pedig Szempcz. Újhelyjóka, felsőcsallóközi mayar kisközség, 57 házzal és 391 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Jókához tartozott és csak az 1553-iki portális összeírásban találjuk Jóka-Újhely néven az óbudai apáczák birtokaként 12 portával említve. 1647-ben a pozsonyi apáczáké, 1787-ben a vallásalapé. Későbbi birtokosai az Esterházyak és még a mult század elején is az övék, s a helység még ekkor is Jóka-Újhely néven szerepel. Azután a Zichyek és Batthyányiak lettek a birtokosai; ma Pálffy Béláné grófné bírja. A községnek nincs temploma. Ide tartozik a Nagyzátonyi malomház és Őralja major. A község postája Nagyjóka, távírója és vasúti állomása pedig Szempcz.

Magyar Katolikus Lexikon

Jóka, v. Pozsony vm. (Jelka, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szempci esp. ker-ében. - Tp-át 1332 e. Ker. Szt János születése tit-ra sztelték, a mait 1530: építették. A törökök 1541: elfoglalták. Lakói 1560 k. ev-ok, majd ref-ok lettek. 1673: alapították újra. Kegyurai 1880: a közbirtokosok. Anyanyelve 1880: m.; 1910: m.; 1940: m. - Lakói 1910: 1883 r.k., 15 ev., 304 ref., 292 izr., össz. 2494; 1940: 1381 r.k., 2 g.k., 7 ev., 319 ref., 179 izr., össz. 2888; 1991: össz. 3570, m. 2709 (75,88%); 2001: össz. 3864, m. 2642 (68,37%). ** Némethy 1894:121. - Gerecze II:658. - Schem. Strig. 1917. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Jóka. Az Árpádok alatt Ilka néven pozsonyi várbirtok. 1291-ben már laik i alakban írják, de nyoma van Jelka nevének is. A XIV. század elején Harmathely-nek is írták. 1324-ben a Salamoni nemesek itteni birtokukból az Olgyay-családnak engednek át részt. 1355-ből Harmathely-Jóka néven említik, míg a pápai tizedszedők Jocza alakban jegyezték fel. Ettől kezdve kiilönváltan Kis-Jóka és Nagy-Jóka néven merül fel, de később újra egyesült. Nagy-Jókát a törökök 1541-ben teljesen megsemmisítették. 1553-ban az adószedők Farkas János birtokában találják. Kis-Jóka ez időben a Hegyicsaládé. ősi róm. kath. templomát 1530-ban újjáépítették, a ref. templom 1784-ből való. Hozzátartozik Alsóbácsmajor, Ásás, Belsőzátony, Cigánytelep, Erdőalja, Felsőbácsmajor, Harmatipuszta, Jérczedűlő, Kissziget. A község területe 4218 kat. hold s lakóinak szá ma a visszacsatoláskor 2986. A cseh megszállás alatt a magyarság itt is sokat szenvedett. Ujhelyjóka. Egykoron Jóka tartozéka és Jóka-Ujhely néven az óbudai apácák birtokaként szerepelt, majd száz év múltán a pozsonyi apácák, később pedig a kincstár tulajdona. A XIX. században az Esterházy grófok szerezték meg, de rövidesen a Zichy és Batthyány grófoké lett, majd a Pálffy grófok bírták. Hozzátartozik: öraljamajor. A község területe 1503 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 526.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Jóka nk. galántai járás. A községre vonatkozó legrégibb nyom 1239-ig vezet vissza, amikor a község Pozsony várának tartozéka volt. IV. Béla király 1239-ben kelt oklevele három Ilka nevű községet említ. 1256-ban Berenius de Ilka. 1291-ben Jalka, de ugyanakkor Jelka néven is említést nyer. 1305-ben Harmathely a neve. 1355-ben Harmathely-Jókának említik ezentúl már Nagy- és Kisjóka szerepel. A községet a tatárjárás, majd pedig 1530-ban Nagyfödémes községgel együtt a török dúlás pusztította el annyira, hogy a törökpusztítás után 100 év múlva is csak 300 lakosa volt. A község nevezetesebb birtokosai voltak az Udvarnoky, Farkas, Vizkelety, Takács családok. A reformáció és ellenreformáció idején nagy harcok színhelye a község. Területe: 4.247 k. h. Lakosság: 2.986. M.: 2.969, szl.: 11. Magy. beszél: 2.981. Vallás szerint: r. k. 2.441, réf.: 335, év.: 8, izr. 201. Fb. I. 3, II. 24, III. 227. Népsűrűség: 123. Lakóház: 546. Községi bíró: Hollósy Jáános. R. k. népiskola 9 tanerővel, ref. és izr. népiskola. Fogyasztási- és Hitelszövetkezet, Önk. Tűzoltó Egyesület, Sertéstenyésztők Egyesülete. A község 1938. nov. 9-én szabadult fel. Püig. tsz. Érsekújvár, szolgabírói kirendeltség: Szene, ah. Galánta, jb. közj. Somorja, csö. Jóka, v. á. Szene, posta és távbeszélő helyben. Újhelyjóka kk. galántai járás. Hajdan Jókához tartozott s csak az 1553. évi portális összeírásban található Jóka-Üjhely néven mint az óbudai apácák birtoka. 1647-ben a pozsonyi Klarissza apácáké, 1787-ben pedig a vallásalapé volt. Későbbi birtokosai az Eszterházyak, majd a Zichyek és Batthyányiak. A megszállás előtt gr. Pálffy Béláné birtoka. Területe: 1.503 k. h. Lakosság: 526. Ebből magy.: 524, szlovák: 2. Magy. beszél: 525. Vallás szerint: r. k. 516, ev. 1, izr. 9. Fb. I. 0, II. 10, III. 52. Népsűrűség: 60.8, lakóház: 83. Községi bíró: Andrássy József. Szolgabírói kirendeltség: Szene. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. Somorja, csö. Jóka, vá. Szene, u. p. és u. t. Jóka.