Inám

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon, a Nagy-patak (másnéven Hrussó-, vagy Egres-patak) mentén fekszik, Az Ipolynyéket (5 km) Ipolykeszivel (2 km) összekötő mellékút halad át a községen, mellékút köti össze Ipolybaloggal (3 km) is. Területe délen az Ipolyig, északon a Csábi-dombság 230 méterig magasodó dombvidékéig nyúlik. Nyugatról Ipolybalog és Ipolynyék, északról Kőkeszi, keletről Terbegec és Ipolykeszi, délről pedig Patak és Dejtár községekkel határos. Déli határát, mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között, az Ipoly-folyó alkotja. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület (77,5 %-a szántó), 8 %-át (58,7 ha) pedig erdő borítja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1949 között a Korponai járáshoz, 1949-1960 között pedig ismét az Ipolysági járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Ipolysági járás). Területe (7,30 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 515, 1921-ben 530, 1938-ban 584, szinte kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Ma is túlnyomórészt magyarok lakják (2011-ben 92,1 %), a szlovákok aránya mindössze 7,3 %. Népességének maximumát (629 fő) 1948-ban érte el, 1991-2011 között lakosságszáma 11,9 %-os csökkenést mutat (545 főről 480-ra). A lakosság csaknem kizárólag római katolikus vallású (98,8 %).

Történelem

A községről 1258-ban történik először említés, mégpedig a következőképpen: ...separat metae de Cholomia et Inam. Az Inámi nemesek birtoka volt, közülük István 1275-ben elfoglalta Cseri községet, s a király ezt a tettét elítélte. Inámi László 1328-ban, mint szomszéd részt vett Ináncs, majd 1329-ben a ma már kipusztult Kaladé község határában a körsétán (határjárásban). 1384-ben a Keszy család az itteni földesúr, 1470-ben Inám a Terjényi nemzetségből való Radnolth István kezében van. 1514-ben Kóváry Pál átengedte inámi birtokát Terjényi Györgynek, aki a kölcsön ellenértékéül ezzel a birtokkal kötötte le magát az érseknek. Ugyanebben az évben Inámot kölcsönkért pénzen szerezte meg Werbőczy István, aki 1515-ben Simonffy (Palotai) Péternek adta zálogba a tőle felvett kölcsön fejében. 1524-ben Werbőczy István 28 jobbágyportát, 1525-ben pedig 27 portát birtokolt itt. Ekkor nógrádi birtokokért átengedte a községet Bay Mihálynak. A mohácsi csata után a meggyengült Magyarországra betörtek a törökök, s elkezdődött a több mint 150 évig tartó török megszállás. A törökök 1686-os, Magyarországról történ kiűzése után a földesurak igyekeztek minél előbb betelepíteni elhagyatott birtokaikat. Így volt ez Inám esetében is. A község újraéledését azonban a II. Rákóczi Ferenc szabadságharcával (1703 - 1711) összefüggő események, és az 1773-as országos méretű pestis - külső tartalomjárvány lassította. 1788-ban a községet tűzvész pusztította el, az okiratok is mind elégtek. 1715-ben 13 adózó háztartása volt. 1720-ban 22 a porták száma. 1828-ban 102 házában 612 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. Az első világháborúban 27 inámi esett el. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1944 végén a község hadszíntérré vált és súlyos károkat szenvedett. 1947 januárjában 5 családot deportáltak Csehországba, kényszermunkára, a tervezett kitelepítésre már nem került sor. 1957-ben megalakult a mezőgazdasági szövetkezet, melyet 1972-ben az ipolynyékivel egyesítettek. Magyar alapiskolája 2014-ben szűnt meg.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű község elsősorban méhészkedéséről híres, 2000 óta rendszeresen megszervezik az Inámi Mézfesztivált. Magyar nevelési nyelvű óvoda működik a faluban. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma 1931-ben épült középkori alapokon. Határában az Ipoly-folyón duzzasztógát működik.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

INAM. Magyar falu Hont Várm. földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik B. Gyarmattól nyugotra két órányira Felső Nyéknek filiája, szőleje jó bort terem, fája mind a’ két féle van, földgye termékeny, legelője szoross, gabonáját B. Gyarmaton, borát pedig a’ Bánya Várasokba szokták eladni.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Inám, magyar falu, Honth vmegyében, közel az Ipolyhoz: 660 kath. lak. és egy borral, fával, gabonával bövölködő határral. Dohányt is termeszt. F. u. az esztergomi káptalan. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Inám, magyar kisközség, 126 házzal és 494 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró állomása Drégelypalánk, postája Ipolybalog. Elsőizben 1260-ban említik a följegyzések. Már a XIII. században egyházas hely volt; abból az időből ismerjük Márton nevű papját, a ki 1291-ben Both fia Benedek comes végrendeletének tanúja volt. A falu birtokosait a XVI. század eleje óta ismerjük. 1506-ban Werbőczi István és Terjéni Radnóti György kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek egymással, melynek következtében az utóbbi Inám falut kötötte le. Radnóti György magtalan halála után, 1515-ben, Ulászló király megerősítette ebben a birtokában Verbőczit, a kitől fiúsított leánya örökölte és az viszont az esztergomi káptalannak adta. 1539-ben János király a Bolgár családnak adott itt kuriális birtokot, melytől a család az Inámi előnevet vette föl. Az újabb korban a Berzeviczy-család szerezte meg a birtokot, melyet Ehrenstein Mór, attól pedig jelenlegi tulajdonosa, Lavatka Béla vásárolt meg. Kuriális birtokuk volt itt a Skerlecz és a Buriss-családoknak is, de azok birtoka is idegen kézbe került. Inám községben ezidőszerint Sőtér Kálmánnak, az országoshírű méhészeti szakirónak van kiváló méh-telepe, a melyet 1874-ben alapított és azóta évről-évre gyarapít. A falubeli róm. kath. templom mintegy ötszáz éves, de 1895-ben átalakították és kivetkőztették eredeti alakjából. Inámhoz tartozik a Buriss major is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Inam. Egyháza a XIII. században már fennállott, földesurait azonban csak a XVI. század eleje óla tartják számon okleveleink. Első ismert birtokosa Radnóti György, aki Werbőczy Istvánnal kötött örökösödési szerződése révén jutott a község birtokába. Radnóti György magvaszakadtával 1515-ben Werbőczy Istvánnak juttatja a helységet Ulászló király kegye, majd Werbőczy fiúsított leányára száll a birtok, hogy végül az esztergomi káptalan javadalmai közé kerüljön mint a Werbőczy-lány adománya. 1539-ben János király jóvoltából az Inámi előnévvel ismert Bolgár-család is részt kap a község halárából. A község területe 1268 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 584, túlnyomóan róm. kath.