Csúz

A község a Kisalföld és a Garammenti-hátság dombvidékének határán, a Párizs-patak völgyében fekszik, Komáromtól 37 km-re északkeletre, Érsekújvártól 23 km-re keletre, a Jászfalut Kürttel összekötő országút mentén, Jászfalutól 4 km-re délre, Kürttől 7 km-re északra. Köigazgatásilag északról Jászfalu, északnyugatról Komáromszemere, nyugatról Udvard, délnyugatról Perbete, délről Fűr, délkeletről Szőgyén, keletről pedig Nagyölved községek határolják. Nyugati határának egy részét az 589-es főút, keleti határát a Garammenti-hátság 239 m-ig magasodó gerince alkotja (ez egyben a történelmi Komárom és Esztergom vármegyék határa is). Északon a Dubniki-domb (Dubníky, 219 m) választja el Jászfalutól, délről a Margit-hegy (185 m) övezi.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után az Ógyallai járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és az Ógyallai járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (41,01 km²) az elmúlt száz év során nem változott. A község három, egymással össze nem függő kataszteri területből áll: Csúz (Dubník) – 33,60 km², Szentmiklóspuszta-észak (Mikulášov Dvor) – 1,94 km², Szentmiklóspuszta-dél (Veľká Tabuľa) – 5,47 km². Szentmiklóspuszta településrészt az Érsekújvár-Párkány vasútvonal osztja két részre, és mivel maga a vasúti pálya és a vasútállomás Perbete községhez tartozik, a településrész két kataszteri területre szakadt.

Népesség

Csúz a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a tőle északra fekvő, 1921-ben még vegyes lakosságú falvak (Jászfalu, Kolta, Komáromszemere) a 20. század során szlovákká váltak. 1910-ben 1912, 1921-ben 2053, 1939-ben pedig 2596, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt római katolikus vallású lakosa volt. Magyar lakossága mellé a második világháború után északnyugat-szlovákiai és külföldi repatriáns szlovákok települtek. 1939-1991 között népessége 28,5 %-al, 1857 főre csökkent, majd 1991-2011 között további 8,7 %-os csökkenés figyelhető meg, ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya az asszimiláció révén 28,2 %-ról 34,9 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozók aránya 9,5 % (a roma nemzetiségűeké 4,1 %). Ma már a lakosság túlnyomórészt római katolikus vallású (76,5 %), a reformátusok aránya (1840-ben még 28 %, 1939-en 7,8 %) 4,3 %-ra esett. A 19. században és a 20. század elején népes zsidó lakossága volt a községnek (1840-ben 340 fő, az összlakosság 27,2 %-a, 1939-ben 108 fő, 4,2%), mely a holokauszt során teljesen elpusztult. 2011-ben a lakosság 82,2 %-a (1394 fő) élt Csúzon (ebből 1300-an a községközpontban és 94-en Káptalanpusztán), 17,8 %-a (301 fő) pedig Szentmiklóspusztán.

Történelem

A mai települést 1236-ban említik először Chus néven. A Szemere nemzetségbeliek ősi birtokai közé tartozott. 1247-ben a király a Csúzyaknak adományozta. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomáról 1317-ben tesznek említést, 1397-ben a község új gótikus templomot épített. 1416-ban Csúz Mihály birtoka. 1434-ben Csúz közelében Jan Jiskra és a huszita sereg ádáz harcot vívott a király katonáival, s utána nemsokára kitört a kolera. 1540-ben Csúzy János és Menyhért, valamint hozzátartozóik kapnak a falura adományt, de a birtokosok között már a Dévyeket, Szentpéteryeket és a Szentmihályiakat is említik. 1631-ben a lakosság nagy része áldozatul esett a pestisjárványnak. A törökök 1551-ben, 1576-ban és 1669-ben is pusztították a falut; 1663 nyarán I. Apafi Mihály harcba keveredett a törökkel Érsekújvárért, és seregével Csúzon is átvonult. A török harcok elmúltával, 1699-ben lakatlan helységként említik Csúzt. 1718-ban az elnéptelenedett faluba a Vág-mentéről, Liptóból és más vidékekről szlovákokat telepítettek. A 18-19. században a Csúzyak továbbra is a legnagyobb birtokosok voltak, de számos kisebb birtokosa is volt a falunak. 1767-ben jobbágylázadás színhelye volt a falu. A Csúzy-család kastélyáról a 18. század elején Bél Mátyás tesz először említést. A Csúzyak terjedelmes parkját (melyben sok szép szobor is volt) a 19. század második felében akkori tulajdonosa, Markstein bérlő pusztította el – kivágatta és tűzifaként eladta az erdei és díszfákat, a park területét pedig felparcelláztatta, jelentős haszonra téve szert. 1876-ban kolerajárvány, 1914-ben pedig feketehimlő pusztított a faluban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1919-ben a csúziak szembeszálltak a bevonuló cseh megszállókkal, akik ezért túszokat szedtek a férfilakosság közül és csak Kálmán Ferenc közbenjárásának (aki vállalta 44 ezer korona óvadék letételét) volt köszönhető, hogy nem végezték ki őket. 1938-1945 között újra Magyarország része, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye közigazgatásában. A második világháború utáni kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében a korábban túlnyomóan magyar nemzetiségű falu vegyes lakosságúvá alakult át (1921-ben a lakosság 92,4%-a, 2001-ben már csak 64,4%-a volt magyar nemzetiségű). 1948-ban hivatalos szlovák nevét Dubníkra változtatták, a nevet valószínűleg a Dubniki-domb alapján állapították meg. A község lakossága 1961-ben 2528 fő volt, azóta az elvándorlás következtében folyamatosan csökken a népesség száma. Az 1970-80-as években jól működő termelőszövetkezete mintegy négyszáz dolgozónak adott munkát – gabonát, kukoricát, dohányt, dinnyét termesztettek, a szarvasmarha- és sertésállományon kívül csirkefarm is működött itt. 1978-ig fürdő is működött a községben. A rendszerváltás után a csúzi mezőgazdaság válságba került, ma a község földjeinek egy részén egy rozsnyói székhelyű cég gazdálkodik. 1976-ban magyar alapiskoláját megszüntették, a csúzi magyar iskolások azóta Udvardra kényszerülnek ingázni.

Mai jelentősége

Mezőgazdasági jellegű település. Bár a község magyar többségű, kizárólag szlovák alapiskola és óvoda működik itt. Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus temploma 1750-54-ben épült rokokó stílusban, református temploma 1793-ben épült. A 18. században klasszicista stílusban épült Csúzy-kastélyt 1998-ban helyreállították, ma előadások, kiállítások, konferenciák színhelye. Néhány régi kúria fennmaradt a községben (Paál-kúria, Szombathelyi-kastély, Ölveczky-kúria).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSÚZ. Magyar, és tót falu Komárom Vármegyében, birtokosai Hunyadi, Csúzi, és más Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Jász faluhoz közel, mellynek filiája, Udvardhoz egy és 1/2. órányira, zsidók is számosan laknak benne. Határja jó termékenységű, legelője elég, bora középszerű, vagyonnyai külömbfélék, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csúz, régi magyar helység Komárom vgyében, délről Fűr, nyugotról a sz. miklósi puszta és Udvard, északról Jászfalu, keletről Esztergom vgyében Kuroly és Ölved által környékezve, Komáromhoz 4 mfdnyire, u. p. Perbete. Határkiterjedése 8240 hold; ebből majorsági föld 5086 5/10, erdő 632, szőlő 163, urbéri föld 1995 hold. Vidéke keleti s északi részén alacsonyabb szelidhegyes, déli és nyugoti részén hosszú emelkedésű dombos. Földe általában igen jótermékeny s könnyű müveletű fekete föld, s csak az udvardi határ felé eső részben tetszik fel kevés homok. Tagosztály óta mindenféle egyenesre kimért közlekedési útak, mellyeknek árkokkal körülvett szélei több helyütt új fasorokkal is már kiültetvék, továbbá az egyes részbirtokokon épülő csinos gazdasági majorok, millyet már eddig is 9 jeleset számlál a határ, de még inkább a szembetűnő szorgalommal folytatott földmivelés igen kellemes tekintetet kölcsönöznek a vidéknek. Szántóföldei igen sikeres búzát, árpát, zabot teremnek, tagosztály óta pedig jó sikerrel kezdik mivelni a repczét, s általában lehet mondani, hogy kivált a földesúri részeken a gazdaság virágzó állapotban van. Szőlőhegye szép fekvésű s róla elragadó kilátás a körülfekvő vidékre. Igy innen beláthatni a magas Szitna hegyére, a ghimesi hegyvárat, Zobor hegyét, a pozsonyi, sz.-mártoni és neszmélyi hegyekre; bort egyébiránt keveset, de jót ád; gyümölcsöt bőséggel. Az erdőben sok nyúl, róka, fogoly tanyázik; farkas ritkán; a természetvizsgáló pedig, különösen és inkább orvosi füvekkel az erdei s általában a vidéki virányban örömét lelheti; maga a helység egy kiálló hegyoldalban kies völgyhajlaton fekszik, mellyet egy a vgyétől ásatott csatorna nedvesit; keresztülmegy rajta az Esztergomból Kürtön, Fürtön át Verebélynek menő országút, a határ nyugoti részét pedig Sz. Miklóstól Jászfaluig a Komáromból Verebélynek menő jókarban tartott kövecses országút szeli keresztül. Lakosai 580 kath., 7 ev., 429 reform., 169 zsidó. Van itt kath. anya-, ref. leányegyház, synagóga. A helységnek igen szép tekintetet adnak a számos, csinos izlésű úri lakházak. Utczái nem egyenesek ugyan, de még is némi rendet mutatnak, azonban felette sárosak. Kevéssel ezelőtt nagy ékességére szolgált ezen helységnek Csúzy Zsigmondné asszonyság különféle természeti és mesterséges ritkaságokkal dicsekedhető pompás angolkerte. Azonban az örökösei közt osztályra kerülvén, hajdani hirében fogyatkozott immár. F. u. Halasy, Csúzy, Pertics, Szalacsy, Heldt, Kürthy, Nagy, Vodjáner, Bashó, Szegedy, Lehner, Rozsos, Scherz stb.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Csúz, magyar nagyközség, a Páris patak mellett, 252 házzal és 1984 róm. kath. és ref. vallású lakossal, a kik között a róm. katholikusok vannak a legtöbben. Posta van a községben, a távírója és a vasúti állomása pedig Perbete. E községet 1236-ban Chuz alakban említik. 1339-ben a Szemere nembeliek az urai; 1416-ban már Csúzy Mihály van említve birtokosaként. 1537-ben több közbirtokos kezén van. 1537-ben Várday Borbálát iktatják némely részeibe. 1540-ben a Csúzyak és osztályos társaik új adományt nyernek bizonyos birtokrészekre. 1553-ban Felpéczy Ferencz, Kapocsy Imre és Szentpétery János szerepelnek birtokosaiként. 1584-ben Sárkány György és neje, 1636-ban Várkonyi Amade Judit, 1644-ben Gersei Pethő Lászlóné, 1646-ban Csúzy Tamás zálogosítják el itteni birtokaikat. 1659-ben Rudnay István és Csúzy Zsuzsa gyermekei osztozkodnak részeiken. A török világban ez a község is elpusztult és 1669-ben néptelen, puszta faluként van említve. Később ismét megtelepült és 1718-ban már Csúzy Ádámot említik az oklevelek egyik birtokosaként, a ki a maga részét Fekete Györgynek adja el. 1746-ban Hunyadi László lesz báró Amade László révén a zálogbirtokosa, de ezt a zálogjogot az Amade-örökösök megtámadják. 1755-ben a Sembery örökösöket és Zmeskál Jóbot, 1756-ban pedig az Ocskay családot is itt találjuk. Birtokosai voltak még az újabb korban a Halassy, Csúzy, Petrics, Szalacsy, Held, Kürthy, Bozó, Wodiáner, Peredi, Szegedy, Léhner, Szigethy, báró Riedl, báró Babarczy, gróf Erlach és Végh családok, most pedig az esztergomi főkáptalannak, Kálmán Rudolfnak, báró Hammerstein Richárdnak, Bathó Aladárnak és társainak, Steiner Mihálynak és özv. Balogh Kálmánnénak van itt nagyobb birtokuk és mindegyiknek egy-egy csinosabb úrilaka, vagy régi kúriája. A mult század elején különösen a Csúzy Zsigmondné háza és angolkertje volt híres. Csúzon vonult át Apafi Mihály fejedelem a török hadakkal Érsekújvár ostromára. A községben két templom van. Ősi katholikus temploma, melyről már 1397-ben találunk feljegyzést, a török világban pusztult el, a mostani pedig 1754-ben épült. A református templom 1793-ban épült. Ide tartoznak Bathó, Kisszentmiklós, Pusztaszentmiklós, Kopánkut, Liget, Ölveczky, Örömhegy, Péterház, Szilley és Vaskapu puszták, Weiszberger major és Vadászlak. Határában feküdt Louth elpusztult falu is, mely 1260-1270 körül birtokosa, Iwan de Louth nevében merül fel és még 1339-ben is Csúz szomszédjaként van említve.

Magyar Katolikus Lexikon

Csúz, v. Komárom vm. (Dubnik, Szl.): plébánia a v. esztergomi egyhm. udvardi esp. ker-ében. - 1236: Chus. 1397: már létezett. Tp-át Árpádházi Szt Erzsébet tiszt. sztelték. Anyanyelve m., szl. - Filiája 1917: Für. - Lakói 1840: 557 r.k., 4 ev., 350 ref., 340 izr., össz. 1251; 1910: 1539 r.k., 1 g.k.,6 ev., 223 ref., 143 izr., össz. 1912; 1940: 2180 r.k., 2 ev., 189 ref., 87 izr., össz. 2458; 1970: össz. 2377, 72,8 %-a m.; 1991: össz. 1857, m. 1308 (70,44%); 2001: össz. 1775, m. 1143 (64,39%). ** Némethy 1894:63. - Schem. Strig. 1917:79.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csuz. Egyike legősibb felvidéki településeinknek. Már a történelemelőtti korszakokban megült hely. A népvándorlás századaiból ugyancsak sok leletünk maradt fenn arra vonatkozólag, hogy a helység állandó és népes település színhelye volt. A megszálló magyarok is hamar megvetik lábukat itt -s földvárakat emelnek határában. A századok folyamán mindig az egyházat találjuk legfőbb birtokosai között. A mult században többször tűz pusztította, de lakossága szorgalma nyomán mindannyiszor megélemedett poraiból. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Barosspuszta, Bathópuszta, Erdészlak, Káptalanpuszta, Kisliget, Kopánkút, Leányháza. Ligetimajor, Mihálymajor, Örömhegypuszta, Pálinkásházpuszta, Péterháza, Szentmiklóspuszta, Szőllők, Tücsöktanya, Vaskapupuszta. A község területe 7126 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 2596.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Csúz nk. érsekújvári járás. Már a kőkorszakban lakott terület, a Páris patak mellett. 1236-ban Chuznak említik. Nevét valószínűleg a honfoglaláskor bejött Csúz (Csuzy) család nevétől kapta. A családnak a mult század közepéig volt itt birtoka. 1669-ben néptelen pusztának említik. Apaffy Mihály erdélyi fejedelem Érsekújvár ostromára Csúzon vonult keresztül. Az ellenséges csapatoknak mindenkor átvonuló helye. Birtokosai voltak: Felpéczy, Szentpétery, br. Amédé, gr. Hunyady, br. Babarczy családok. A Csúzy család idejében gyönyörű parkja volt, amiről elragadtatással ír a csehek nagy történetírója Palaczky Ferenc, aki a Csúzyaknál nevelősködött. Régi r. k. templomát már 1317-ben ismerik. Az 1700-as évek közepén a templomot földrengés pusztította el. Határában feküdt Louth nevű elpusztult falu. Területe: 7.126 k. h. Lakosság: 2.596. Ebből m.: 2530, szl.: 55. Magy. beszél: 2.583. Vallás szerint: r. k. 2.280. ref. 202, ev. 5, izr. 108. Fb. I. 24, II. 43, III. 230. Népsűrűség: 63.3. Lakóház: 400. R. k. népiskola hat tanerővel, r. k. népiskola Szt. Miklós pusztán két tanerővel, áll. népiskola két tanerővel. R. k. leányifjúsági Egyesület. Fogyasztási Szövetkezet. Gyümölcsfeldolgozó üzem. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Érsekújvár, jb. közj. Ógyalla. Vá. Perbete és Kürt, posta és távbeszélő helyben.