Harkács

A Gömöri-medence keleti részén, a Licei-dombság nyugati oldalán, a Turóc- és a Rátkai Turóc-patakok összefolyásánál, a Turóc völgyében fekszik. Csaknem egybeépült a tőle fél kilométerre északra fekvő Sánkfalvával.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Gömörfalva településrésze. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területét (7,10 km², Gömörfalva területének 40 %-a) beolvasztották Gömörfalva kataszterébe.

Népesség

1910-ben 368, 1921-ben 371, 1938-ban pedig 372, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának túlnyomó többsége (84,4 %) római katolikus vallású volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és szlovákokat telepítettek a községbe. 2011-ben 618 lakosa volt, itt élt Gömörfalva népességének 64,9 %-a.

Történelem

Harkács a 12. század első felében jött létre, a Turóc-völgy egyik legrégebbi helysége, lakossága a kezdetektől magyar volt. 1274-ben "Harkach" alakban említik először, ekkor, mint királyi várföldet V. István király az otrokocsi váruradalomnak adományozta. Temploma (mely Sánkfalva és Harkács határán fekszik, hol az egyik, hol a másik faluhoz sorolták) a 13. század közepén épült, a Turóc-völgy központi temploma volt. A 14. században a faluról elnevezett Harkácsi-nemzetség birtoka, később a Porkoláb-, Perbes-, Omány- és Kisfaludi-családok birtokosok itt. 1427-ben 10 adózó porta volt a településen. A 15. században a határ nagy része nemesi föld. 1660 körül, a második török megszállás idején teljesen elnéptelenedett. A 17. század végén tisztán kuriális falu, a 18. század közepére úrbéres faluvá vált, 1773-ban 14 család lakta, kik közül 12-nek az ősei már a 16. században is itt éltek. 1828-ban 53 házában 431 lakos élt. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1947-ben magyar lakosságának egy részét kitelepítették Magyarországra és szlovák családok költöztek ide. Termelőszövetkezetét 1952-ben alakították. 1960-ban "Gemerská Ves" (Gömörfalva) néven egyesítették Sánkfalvával.

Mai jelentősége

Harkács Gömörfalva központját alkotja, itt található a szlovák-magyar alapiskola, az óvoda és a községi hivatal. Kisboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1784-ben épült későbarokk stílusban. A településrészen két, 18. században épült barokk stílusú kastély is található (Vay-kastély 1770-ből, egykori apátsági uradalmi központ 1768-ból), mindkettő elhanyagolt állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HARKÁCS. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai a’ Religyiói Kintstár, és Dráskótzy Uraság, lakosai katolikusok, ’s különös szorgalmatosságú kereskedők, fekszik Turótz vize partyánál, Gömör Városától 3/4 órányira, ’s az Uraságnak kastéllyával is diszesittetik: határja három nyomásbéli, legelő, és erdő nélkül szűkölködik, piatza Jolsván két, Rósnyon pedig négy mértföldnyire van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Harkács, magyar falu, Gömör vmegyében, Lökösháza és Sánkfalva szomszédságában, ut. p. Tornaljától, valamint Pelsőcztől 1 mfd. Nyugoti oldalán a Jolsva felé vivő országut megy, keleti oldalát pedig a Turócz vize mossa. Lakja 519 r. kath., 22 ágostai, kath. templom; 4 3/8 urbéri 19 2/8 majorsági telek, 658 hold erdő. Szántóföldje mindent megterem, rétjeit kétszer kaszálja; a lakosok fazekat készitnek. Diszesiti e falut Draskóczy Sámuel ur kastélya, és csinos gazdasági épületei; van pálinkaháza, s a jászói prépostságnak emeletes háza. Bir továbbá két vendégfogadóval, mellynek egyike Draskóczy uré, másika a prépostságé.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Harkácsot a báró Vayak kastélya és izléses parkja ékesíti.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Harkács, túróczvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 61 házzal és 303 róm. kath. vallású lakossal. E község 1427-ben a Sántha család birtoka. 1468-ban a Hős és a Sánkfalvi család kap rá adományt. Későbbi földesurai a jászói prépostság, a Draskóczy és a báró Vay család. A jászói prépostságnak és báró Vay Alojziának a községben csinos úrilakjuk van. A XVIII. század közepén a községben már vaskohó is volt. A róm. kath. templom 1784-ben épült. A községben van posta, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya. Ide tartozik Juka puszta is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Harkács. Egy 1427-ből származó oklevél a Sántha-családot nevezi birtokosnak. 1468-ban adománylevelet kap a községre a Hős- és a Sánkfalvicsalád. Ezután a jászói prépostság, a Draskóczy- és a báró Vay-család következtek a föld birtokában. Az 1750-es években már vashámor működött a községben. 1784-ben épült a róm. kat. templom. A község területe 1234 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 372. Külterületi lakott helye: Saulpuszta.