Gesztete

A község a Gömöri-erdőhát dombvidékén, a Macskás-patak völgyében fekszik, Feledtől 11 km-re, Rimaszombattól 22 km-re délre, az Almágyot (12 km) Rimasimonyival (5,5 km) összekötő országút mentén. Mellékút köti össze a szomszédos Détérrel (3 km) is. Határa csaknem felerészben erdővel borított, 360 méterig magasodó dombvidék (maga a falu 200 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik). Nyugatról és délnyugatról Détér, északnyugatról Feled, északkeletről Darnya és Serke, délkeletről Hangony, délről pedig Domaházával határos. Délkeleti és déli határa államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között. Hangonnyal közös határa Gömör-Kishont és Borsod vármegyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe az elmúlt száz évben csak minimális mértékben változott (1921: 21,10 km², 2011: 21,12 km²).

Népesség

1910-ben 722, 1921-ben 725, 1938-ban pedig 849, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A lakosság kétharmadát (66,8 %) alkotó romák identitásváltása miatt 2011-ben még lakosságának 87 %-a, 2011-ben már csak 48,5 %-a vallotta magát magyar nemzetiségűnek (ugyanakkor 91,4 %-a magyar anyanyelvűnek). 2011-ben a lakosság 36,6 %-a roma, 8,3 %-a pedig szlovák nemzetiségű vallotta magát, nem nyilatkozott 6,4 %. A roma lakosság magasabb természetes szaporodásával függ össze az is, hogy 1991-2011 között a község népességszáma 31,4 %-al nőtt (777 főről 1021-re). A túlnyomó többség (90,9 %) római katolikus vallású. Egyetlen lakott külterületén, Katalinpusztán 2011-ben 29 állandó lakos (az összlakosság 2,8 %-a) élt.

Történelem

A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a pilinyi kultúra tárgyi emlékei kerültek itt elő. A mai települést 1332-ben „Gezeche” alakban említik először, Ajnácskő várának uradalmához tartozott. 1350-ben „Geste”, 1431-ben „Gezthete” néven szerepel. A Rátold nemzetségé, később hosszú ideig a Putnoky család volt a község földesura, akik kastélyt is építettek ide, mely azonban csak romos állapotban maradt fenn. A későbbiekben a Lórántffy, a báró Vécsey, a Balajthy, a Csank , a Jankovics és gróf Bethlen családok voltak a község birtokosai. A település utolsó birtokosa Putnoky Móriczné volt. 1828-ban 82 házában 712 lakos élt, akik javarészt mezőgazdasággal foglalkoztak. 1890-ben hatalmas tűzvész pusztított a faluban, melyben az egész község leégett. A település 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Az első világháborúban elesett helybeliek emlékművét 1939-ben állították, majd ezt a II. világháborúban elhunytak névsorával egészítették ki. A község postahivatala 1940-ben, a kultúrháza 1957-ben épült.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található, postahivatallal és orvosi rendelővel is rendelkezik. Szent Andrásnak szentelt római katolikus temploma 1783-87 között épült barokk stílusban, a Vécsey-kúria a 18. század második felében épült, ma romokban áll. A falunak több népi együttese van: az ifjúsági Kisbarkó együttes, a Barkó menyecske kórus és a Vadrózsa roma népi tánc és énekegyüttes.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

GESZTETE. vagy Gesztitza. Elegyes magyar falu Gömör Vármegyében, birtokosai B. Vécsey, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik Rimaszombathoz 1 1/4 mértföldnyire, és közel Rima vizéhez, határbéli földgye gabonát bőven terem, mellynek fele a’ meredékes hegyek miatt nehezen miveltetik, és néhol soványas is, piatzozásai közel, és hasznosak, fája tűzre elég, kendert áztató vize alkalmatos, de legelője szoross lévén, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Gesztéte, magyar falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Rimaszombathoz délre 2 mfld: 764 kath. lak. Kath. paroch. templom. Kastély. Sok nemes. Róna és dombos határa meglehetős. F. u. b. Vécsey, s m.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Gesztete, a Munkás patak mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 141 házzal és 693 róm. kat. vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők jegyzéke említi Gezeche hibás alakban. A Lórántffyak ősi birtokainak egyike és mint ilyen Ajnácskő vár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a br. Vécsey, Balajthy, Jankovics, gr. Bethlen családok voltak, most pedig gr. Berchthold Saroltának és Putnoky Móriczné, szül. Károlyi Saroltának van itt nagyobb birtokuk és az utóbbinak régi nemesi kúriája, melyet még a br. Vécsey család építtetett. A róm. kath. templom 1787-ben épült, 1890-ben az egész községgel együtt leégett, de csakhamar ismét felépítették. A községhez tartozó Dóna-lapos, Királyrét, Lánybikk és Andrásvölgy nevű dűlők bizonyos jelentőséggel látszanak bírni. Ide tartoznak Katalin, Szeles és Léhi puszták is, mely utóbbi mint község 1427-ben a Lórántffyak birtoka. A község postája Gömörsimonyi, távírója Ajnácskő, vasúti állomása Feled.

Magyar Katolikus Lexikon

Gesztete, v. Gömör-Kishont vm. (Hostice, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm várgedei, 1998: malohonti-rimaszombati esp. ker-ében. - 1332: Gezeche, 1397: ~. Tp-át 1332 e. Szt András tiszt-ére sztelték, a mait 1787: építették, 1819: renoválták, 1890: tűzvész pusztította. 90 cm átm. harangját Tergelecz József öntötte. Utolsó kegyura Putnoki Móric. Anyanyelve m. - Filiái 1998: Darnya (misék a községhivatal termében, 45 r.k., 126 ref. lakos) , Détér (Hétfájdalmú Szűz tp-a 1880: épült, 454 r.k., össz. 500 lakos), Jeszte (misék a halottasházban, 205 r.k. magyar lakos) - Plébánosai: Török Rezső, Farkas Kálmán, Fábry Ferenc, Kostechí József, Hidvégi József, Szabó Pál, Smíd Béla, Szmuda Bálint, Koscsák Ferenc, Hrubos József, Németh Máté, Miskei László. - Lakói 1397: 730, 1940: 829 r.k., 5 g.k., 6 ev., 27 ref., 2 izr, össz. 870; 1970: össz. 939, 96%-a m.; 1991: össz. 777, m. 738 (94,98%); 1998: 787 r.k. m.; 2001: össz. 855, m. 744 (87,02%). Miskei László Némethy 1894:350. - Schem Ros. 1913:27.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Gesztete. Gezeche alakban említik a pápai tizedjegyzékek. Ajnácskő várához tartozott a község, amelynek birtokosa legrégibb időben az ősnenies Lórántffy-család volt. Később báró Vécsey-, Balajthy-, Jankovics- és gróf Bethlen-családok vallották tulajdonuknak a határt. A század elején gróf Brechtold Sarolta és Putnoky Móricné voltak a legjelentősebb földbirtokosok itt. A Vécseyek kastélyát a Putnoky-család örökölte. 1787-ben épült a község róm. kat. temploma, melyet az 1890. évi nagy tűzvész elpusztított, de a rákövetkező években újjáépítették. A község területe 3668 kat. hold. lélekszáma a visszacsatoláskor 849. Külterületi lakott helyei: Katalinpuszta, Kecskejáráspuszta, Léhipuszta, Nyeséspuszta, Szelespuszta, Tamásvölgypuszta.