Gellér

Gellér az Alsó-Csallóközben, Nagymegyertől 6 km-re délkeletre, Komáromtól 18 km-re északnyugatra fekszik, a történelmi Komárom vármegye területén. A község területén halad át a Gellér-Nagykeszi-csatorna, melyből itt ágazik el a Zsemlékes-csatorna. Délnyugatról Csicsóval, délkeletről Tannyal, északról Bogyával, nyugatról Nagymegyerrel határos. A falu mellett halad el a 63-as főút, melyhez 1,5 km-es mellékút vezet, ugyanilyen hosszú mellékút vezet Bogyára is. A Komárom-Pozsony közötti vasútvonal is itt halad el – megállóhelye Bogyával közös.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Alsógellér és Felsőgellér egyesítésével. Mindkét község 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott, majd Csehszlovákia Komáromi járásához, 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A két elődközség ma is két külön kataszteri területet alkot (Alsógellér 4,87 km², Felsőgellér 5,02 km²). Az egyesített község 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz tartozott, majd 1960-tól újra a Komáromi járáshoz. 1971-1994 között Bogyával egyesítették, 1994 óta újra önálló község.

Népesség

1921-hez képest lakossága 1/5-ével csökkent. A máig színmagyar falu lakossága az utóbbi évtizedben a fiatalokat célzó lakásprogramnak köszönhetően növekszik, református többsége (2011-ben 55%) viszont csökkenőben van.

Történelem

Gellért az Árpád-korban említik először; előbb csak Felsőgellér létezett, majd ennek a határában alakult ki hamarosan a később nagyobbra nőtt Alsógellér. Eredetileg Győr városának jobbágyfalva volt, majd később az egyik falu Komárom, másik Szolgagyőr várának tartozéka volt. A 15. században már helyi nemesek birtokában lévő faluként szerepelnek, továbbá a pannonhalmi főapátság kezén is voltak itt birtoktestek. A török korban mindkét falut felperzselték a portyázó hadak, később viszont újranépesültek. Mai temploma is a török kor után épült, 1786-ban. A Likócs dűlőnév a mesterségesen földbe vájt lyukakról (likócsok) tanúskodik, ahol a falubeliek veszély esetén meghúzták magukat. A kora újkorban a Vásárhelyi, Halászy, Szente és Varga családnevekkel találkozunk a birtokosok között, a 19. században pedig a Csepy, Komáromy, Szabó, Király, Szücs, Buzás, Pázmány, Kürthy, Külkey, Antal és Vas családok voltak a két község közbirtokosai. A falvakat 1862-ben, 1876-ban és 1899-ben is komoly károkat okozó árvíz sújtotta. A trianoni béke 1920-ban Csehszlovákiához csatolta őket, a bécsi döntés révén 1938. november 2-án visszakerültek Magyarországhoz. A két település Gellér néven egyesült 1940-ben. 1945-ben ismét Csehszlovákiához került az immár egységes község. Az 1965-ös nagy árvíz súlyos pusztítást vitt végbe Bogyán. 1971-ben Bogyához csatolták, és csak 1994-ben, már az önálló Szlovákiában vált újra külön községgé.

Mai jelentősége

A községben magyar óvoda működik. A helyiek által kalákában felépített faluház több közösségi funkciót lát el. A község területén értékes Krisztus előtti, valamint római és avar régészeti leletek kerültek elő.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Alsó, és Felső Gellér. Két magyar faluk, vagy puszták, Komárom Vármegyében, birtokosai külömbféle Urak, lakosai reformátusok, fekszenek Nagy Megyertől két mértföldnyire egymáshoz közel, határjaik ’s vagyonnyaik is középszerűek lévén, második Osztálybéliek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Alsó-Gellér, magyar falu, Komárom vmegyében, határos nyugotról felső Gellérrel, keletről nagy Tanynyal, délről Kécs pusztával s a pozsonyi országúttól 400 öl távolságra fekszik. Kiterjedése 872 hold, mellyből 2/3 szántóföld, 1/3 rét és lapályos terület s ez mind majorsági nemes birtok. Földe ollyan minőségű, mint felső Gelléré. Lakja 17 kath., 386 ref. 5 zsidó. F. u. Csepy, Szabó, Király, Szücs, Buzás, Pázmány, nemes családok. Felső-Gellér, magyar falu, Komárom vmegyében, a pozsonyi országúttól délre 600 öl távolságra s Komáromtól 2 3/4 mfdnyire esik, Bogya szomszédságában. N. Megyertől a Millér választja el határát, melly áll 1425 holdból, u. m. 800 h. szántóföldből, 200 h. rétből; 425 h. legelőből és mocsáros területekből. Fekete porhanyos agyag földe első osztálybeli; az állattenyésztést tekintve leginkább szarvasmarha-tenyésztés üzetik. Lakja 37 kath., 217 ref. s 5 zsidó. Ref. anyaszentegyház és iskolával. F. u. Csepy, Kürthy, Külkey, Antal, Vas, Király, nemes családok

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Alsógellér, magyar kisközség, a komárom-dunaszerdahelyi vasútvonal mentén, 103 házzal és 432 ref. vallású lakossal. Postája Bogya, távírója és vasúti állomása Bogya-Gellér. E község első írott nyomára 1258-ban bukkanunk, a mikor Pethő és rokonai győri várjobbágyoknak a lakóhelye. 1268-ban két ily nevű helységet említenek. Az egyik: villa Gyuller, a komáromi vár tartozéka volt, a másik: villa Guller, a szolgagyőri várhoz tartozott. 1405-ben a gelléri nemesek faluja. 1520-ban Márk Gergelyt és Alsógelléri Pongráczot iktatják itteni örökölt birtokukba. Időközben a pannonhalmi főapátság is szerez itt némely részeket, melyeket 1539-ben elzálogosít, de 1576-ban viszont más részeket a főapátság vesz zálogba. 1627-ben a község egy boszorkányperben is szerepel, és itt ez ügyben tanúkihallgatást tartanak. 1654-ben Vásárhelyi Mihály és Halászy István kapnak ide királyi adományt. 1658-ban Szente Bálint, 1728-ban pedig Varga János több udvartelekre nádori adományt nyernek. A mult század első felében a Csepy, Komáromy, Szabó, Király, Szücs, Buzás és Pázmány családok voltak a nagyobb nemesi közbirtokosai. Most nagyobb közbirtokosa nincsen. A török világban elpusztult és később újra települt. Dűlői között van egy Tatárhányás nevezetű, melyet azonban nem a tatárok, hanem a kuruczok emeltek. A községet az árvíz gyakran sujtotta legutóbb 1899-ben is. Felsőgellér, csallóközi magyar kisközség, Alsógellér szomszédságában. Házainak száma mindössze 35, lakosaié pedig 178, és ezek mindannyian református vallásúak. Templomuk is van, mely 1786-ban épült. Postája Bogya, távírója és vasúti állomása Bogya-Gellér. Régi nemesi község, melynek birtokviszonyai Alsógellérével azonosak s állandóan e szomszédjának sorsában osztozott. A mult század elején a Csepy, Kürthy, Külkey, Antal, Vas és Király családok voltak a nagyobb nemesi közbirtokosai, most azonban itt nagyobb birtoktest nincsen. A Millérhát és Likócs nevű dűlői némi figyelmet érdemelnek. Úgy látszik, hogy az úgynevezett likócsok mesterségesen a földbe vájt lyukak voltak, a hova a lakosok veszedelem esetén menekültek. 1862-ben, 76-ban és 99-ben nagy árvízveszély tartotta rettegésben lakosait, a kik mind a három árvíz alatt roppant károkat szenvedtek.