Garammikola

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, Zselíz központjától 2,5 km-re északra, a 76-os főút mentén. A 20. század második felére teljesen egybeépült Zselízzel.

Közigazgatás

1967-ig önálló község, azóta Zselíz városrésze és három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1967-ben Zselízhez csatolták. Területe (10,61 km²) az elmúlt száz év során nem változott, a város területének 18,8 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 710, 1921-ben 718, 1939-ben pedig 746, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 70,3 %) lakosa volt. A második világháború után magyar lakosainak közel egyharmadát áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. 2011-ben 819 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 12,4 %-ra.

Történelem

A települést 1075-ben I. Géza királynak a garamszentbenedeki apátság részére írt adománylevelében említik először. Apátsági birtok, melyet 1293-ban Csák Máté elpusztított. 1434-től a lévai váruradalom része. 1512-től a máriacsaládi pálosoké, 1565-től az esztergomi káptalané. A 18. században az Eszterházi család birtoka. 1565-ben malma és 12 adózó portája volt. 1601-ben 29 ház állt a faluban. 1663-ban elpusztította a török. 1720-ban 17 adózója volt. 1828-ban 69 házában 359 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1910-ben 710, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1967-ban csatolták Zselízhez.

Mai jelentősége

Református temploma 1779-ben épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Garam Mikola. Magyar falu Bars Várm. földes Ura a’ Religyiói Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Zselízhez közel, és annak filiája, szántó földgye, és réttye termékeny, legelője elég, fája van, piatzozó helye, ’s keresetre módgya Esztergomban, és a’ Dunán.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Garan-Mikola, magyar falu, Bars vármegyében, a Garan mellett: 102 kath., 400 ref. lak., s a ref. fiókegyház a szódói anyához tartozik. Határa igen termékeny, de árvizektől szenved. Birja gr. Eszterházy Józsefnő, s ut. p. Zeliz.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Garammikola, a Garamvölgyben fekvő magyar kisközség, 1846, nagyobbára református lakossal. E község a szent-benedeki apátság javára a Géza király által 1075-ben kiállított alapító oklevélben már szerepel. A pápai tizedszedők lajstromában Michela alakban találjuk említve. 1351-ben Lajos király Barachkay Miklós és István javára iktató parancsot ad ki, melyben András nevű mikolai birtokos is említtetik. 1434-ben Lévai Péter kapja Zsigmond királytól adományul, azonban 1466-ban már a Lábatlan családbelieket iktatják be. 1506-ban Haraszti Ferencz és neje bírja, 1512-ben pedig ismét a Lévaiakat uralja, a mikor Lévai Zsigmond és Haraszti Ferencz a mária-családi páloszárdának ajándékozzák. 1565-ben Miksa király egyéb birtokokkal együtt az esztergomi káptalannak adja, de később többen osztozkodnak rajta, ú. m. az elefánti zárda, a királyi közalapítvány és az Eszterházyak. Az 1663-iki török dúlás alatt részben elpusztult. A mult század elején Garam-Mikula néven szerepel. Református temploma 1779-ben épült. Postája, távirója és vasúti állomása Zseliz. Ide tartozik Széplak puszta is.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Garammikola. Egyike legrégebben települt községeinknek. Neve már egy 1075-ben kelt oklevélben szerepel, melyben Géza király a szentbenedekrendi apátságnak adományozza a községhatárt. A pápai tizedszedők jegyzékeiben Michela írásalakban fordul eső a község neve. 1434-ben Lévai Pétír birtokában találjuk. Három évtizeddel később a Lábatlan-, majd utána a Haraszty-család ül a birtokban. 1512-ben ismét a Lévai-család a község földesura, majd ajándékként a mária-családi pálos-zárda tulajdonába megy át. Miksa király alatt az esztergomi káptalan nyeri adományul. A török hó doltság idején Garammikola is majdnem teljesen elpusztul, de a XVIII. században az Eszterházyak ismét benépesítik a termékeny határú községet. A község területe 1845 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 746.