Felsőzellő

A község a Balassagyarmati-medence keleti részén, a Nógrádszentpéteri-dombság déli részén fekszik, Nagykürtöstől 11 km-re keletre, Bussától 5 km-re északnyugatra, a Nógrádszentpétert (5 km) Bussával összekötő mellékút mentén. Határa dombvidék (165-296 méteres tengerszint feletti magasságban, maga Felsőzellő 200 méteres magasságban fekszik), mintegy egyharmadát erdő borítja. Délnyugatról Alsózellő, északnyugatról Kishalom, északról Nógrádszentpéter, északkeletről Alsósztregova és rövid szakaszon Rárósmulyad, keletről pedig Bussa községekkel határos.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Szécsényi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Szécsényi járás), ebben az időszakban délnyugati és északi határa államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. A község területe (16,30 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Felsőzellő a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Az 1945-ig csaknem kizárólag magyarok lakta község a huszadik század második felében szlovák többségűvé vált. 1910-ben 804, 1921-ben 767, 1938-ban pedig 833, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 5,1 % volt. Népességének maximumát 1948-ban érte el (1009 fő), 1991-ig lakosságának több mint felét elveszítette, az 1991-2011 közötti időszakra kismértékű növekedés (487 főről 493-ra) jellemző. Bővebben

Történelem

Első írásos említése 1248-ból származik, később kettévált Kis- és Nagyzellőre. Nagyzellő a 13. század második felétől az esztergomi érsekség tulajdonát képezte. Már a 16. században szőlőskertek voltak a területén. A 16. század második felében török uralom alá került. 1828-ban 104 házában 793 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Bővebben

Mai jelentősége

A községben 1-4 évfolyamos szlovák nyelvű alapiskola működik. Határában az 1970-es években nagy gázkompresszorállomást létesítettek. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma 1750-ben épült késő barokk stílusban. A községben egy 18. század végi klasszicista kápolna is található.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZELLŐ. Kis, és Nagy Zellő. Két tót faluk Nógrád Várm. földes Uraik az Esztergomi Érsekség, és Báró Prónay Uraság, lakosaik katolikusok, és evangelikusok, Kis Zellő a’ Nagynak filiája; határbéli földgyeik középszerűek.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nagy-Zellő, Nógrád vm. egy hegy oldalán, s alján fekvő magyar f. 795 kath., 3 evang. lak. Szép tornyos kath. anyatemplom. Földje jó, és elég; rétje kevés; szőlője sok; és igen tartós állandó bort terem. F. u. az esztergomi érsek. Ut. p. Szakál.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Felsőzellő. (Azelőtt Nagy-Zellő.) Az Ipoly és a Kürtös patak közötti területen fekvő, magyar kisközség. Házainak száma 184, lakosaié 706, a kik római kath. vallásúak. Postája Bussa, távírója és vasúti állomása Nógrádszakal. Már a középkorban fennállott. 1457-ben Nagy-Zellő néven említik az oklevelek. A XVI. század közepén a török hódoltság alá került. Bővebben

Magyar Katolikus Lexikon

Felsőzellő, Gross-Zellowitz, v. Nógrád vm. (Vel

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Felsőzellő. Első okleveles említését 1457-ben találjuk Nagy-Zellő alakban, bár kétségtelen, hogy sokkal korábbi település, hiszen ősi plébániája 1265-ben már fenállott. A török hódoltság alatt Mohammed aga hűbérbirtoka. A török kiveretése után az esztergomi érsekség kezére kerül (1598) s ilyenként szerepel 1848-ig. A község területe 2318 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 833. Hozzátartozik: Lécsény-major, Rókalyuk.