Deresk

A község a Gömöri-medence északi peremén, a Ratkói-hegység (Nagyerdő) keleti lábánál, a Licei-dombság nyugati oldalán fekszik, a Turóc völgyében, a Turóc-patak keleti ágának (Kövi-patak) bal partján, Gömörfalvától 9 km-re, Tornaljától 17 km-re északnyugatra, a Gömörfalvát Gömörrákossal (11 km) összekötő út mentén. Egyike az úgynevezett „agyagövezet“ községeinek. Területének mintegy felét erdő borítja. Délről Lévárt, délnyugatról Szkáros és Kisvisnyó, északnyugatról Kövi, északról Kisperlász, keletről pedig Süvete és Lice községekkel határos. Keleti határának egy részét a Rákos-patak alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagyrőcei járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, 1960-1996 között a Rimaszombati járáshoz tartozott, 1996-ban a Nagyrőcei járáshoz csatolták. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás), ebben az időszakban határközséggé vált, nyugati határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. Területe (20,69 km²) 1910-38-hoz képest (20,67 km²) csak minimális mértékben változott.

Népesség

Deresk a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. Népességének maximumát (1019 fő) 1890-ben érte el, ettől kezdve (az 1930-38 közötti időszakot leszámítva) 1991-ig folyamatosan vesztett népességéből, 1890-1938 között egynegyedével, 1938-1991 között pedig 38,6 %-al csökkent népessége. 1910-ben 846, 1921-ben 783, 1938-ban pedig 759, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét (142 fő) kitelepítették, ennek ellenére túlnyomó magyar többségét (1961-ben 90,2 %, 1991-ben 94 %) napjainkig megőrizte. 1991-2011 között a község korábbi népességfogyása megszűnt, 20 év alatt 17,6 %-al nőtt lakosságszáma (466 főről 548-ra). Ez összefüggésben áll azzal is, hogy mára a roma etnikumhoz tartozik a lakosság több mint fele (51,3 %). A roma lakosság nemzetiségi bevallásának változásával (2001-ben 17,3 %) és a szlovákok arányának háromszorosára növekedésével (1991-2011 között 4,5 %-ról 15 %-ra) összefüggésben 2011-re a magyar nemzetiségűek aránya 66,8 %-ra csökkent (a magyar anyanyelvűek aránya ugyanakkor jóval magasabb - 88,1 %). A lakosság túlnyomó többsége (91,8 %) római katolikus vallású.

Történelem

1243-ban Durusk néven mint királyi birtokot említik először, de valószínűleg a 12. század első felében jött létre. 1243-ban Lice határjárásában említik először, ekkor királyi föld (gyepű), mely 1318-ban már az Ákos-nemzetség birtokaként szerepel.. Szent Mihály templomát 1352-ben említik először. A 16. században a dereskiek is református vallásúak lettek, de a 17. században Széchy Mária ellenreformációs tevékenysége miatt visszatértek a katolikus hitre. A 16. század második felében egyszerre adózott a füleki töröknek és a szendrői királyi várnak, a lakosság nagy része a súlyos adóterhek elől elmenekült. 1588-ban eredeti lakosságának mintegy fele már eltávozott Dereskről. Lakossága a kezdetektől magyar volt, de mint a nyelvhatáron fekvő településen és az észak felé is irányuló kézműipari-kereskedelem központjában szlovákul is beszéltek. 1650-től a 18. századig az elzálogosított, több birtokosnak is adót fizető falu hanyatlásnak indult. 1709-1710-ben a pestisjárványban 174 lakosa vesztette életét, ezután alig 15 család maradt a faluban. Nagyrészt szlovákokkal telepítették újjá a falut, de a század végére teljesen magyarrá váltak. A község elsősorban (egészen a 20. század második feléig) fazekasságáról volt híres, ez az ősi mesterség azonban a község Csehszlovákiához csatolása után háttérbe szorult. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz, ebben az időszakban határközség volt. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét kitelepítették Magyarországra.

Mai jelentősége

A községben magyar tanítási nyelvű alapiskola és óvoda egyaránt működik. Szent Mihály arkangyalnak szentelt, a falu feletti dombon álló római katolikus temploma a 13. század végén épült gótikus stílusban, a 17-18. században barokk stílusban átépítették. A faluközpontban található kápolnát 1883-ban építették.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

DERESK. Dreskocze. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Ura Gróf Csáky, és Paukovits Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik napkeletre Litze, napnyugotra Szkáros, északra Kövi faluknak szomszédságokban, Jolsva vizéhez nem meszsze, erdős helyek között, határbéli földgye meglehetős nemű, de 1/6. soványas, ’s leg inkább rozsot, és zabot terem, legelője elég, mind a’ kétféle fája, malma, kortsmája, mészárszékje van, piatzozása Jólsván, Ratkón, és Rosnyón; szenet, ’s meszet is égetnek, ’s tserép edénnyel is szoktak kereskedni, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Deresk, Gömör v. magyar falu, Gömörhöz 3 órányira nyugotra: 998 kath., 7 evang. lak., paroch. templommal. Határa bőtermékenységű; a lakosok cserépedény-készitésből sok pénzt kapnak be. F. u. hg. Koburg.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Deresk, Túróczvölgyi magyar kisközség, 209 házzal és 926 róm. kath. vallású lakossal. Szintén a Koháryak birtoka volt és most a Coburg herczegi családé. A XVIII. században a Csákyak is birtokosai voltak. A lakosok cserépedény- 41és cserépzsindely-készítéssel foglalkoztak. Kath. temploma árpádkori építmény, de a gyakori átalakításokkal elrontották. Postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

Magyar Katolikus Lexikon

Deresk, v. Gömör-Kishont vm. (Drzkovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi, majd rozsnyói egyhm. putnoki esp. ker-ében. - 1243: Durusk. Tp-át 1397 e. Szt Mihály tiszt. sztelték. Lakói 1560 k. ref-ok lettek. 1645: alapították újra. Mai Szt Mihály tp-át 1749: építették. Kegyura 1880: Szász Ágost hg. - Filiái 1917: Felsőfalu, Kislisnyó, Lévárt, Szkáros. - Lakói 1991: össz. 466, m. 438 (93,99%); 2001: össz. 504, m. 347 (68,85%).** Némethy 1894:339. - Gerecze II:321. - Schem. Ros. 1913:31.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Deresk. Régente a Koháryaké volt a községi földbirtok, Mária Terézia idejében a Csáky-családnak is voltak itt birtokai. Ujabban a Coburg hercegi dominiumhoz tartozott. A község területe 3592 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 759.