Cseklész

Cseklész a Kisalföldön, a Mátyusföld nyugati részén, a Kis-Kárpátok lábánál, a Fekete-víz partján, három kistáj találkozásánál (Vízköz, Nagyszombati-hátság, Súr-erdő) fekszik, Pozsonytól 22 km-re északkeletre, Szenctől 9 km-re nyugatra, Nagyszombattól 34 km-re délnyugatra. Áthalad rajta a Pozsonyt Szenccel összekötő 61-es főút, a Pozsonyt Budapesttel összekötő vasúti fővonal (állomás), a község területét átszeli a Pozsonyt Zsolnával összekötő D-1-es autópálya is. Mellékutak kötik össze Pozsonyivánkával (4,5 km), Egyházfával (13 km) és Tótgurabbal (7 km). Nyugatról Pozsonyivánka, északról Horvátgurab, keletről Magyarbél és Dunasápújfalu, délkeletről Fél, délről Éberhard községekkel határos. Déli határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként (1871-ben mezővárosként) Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Pozsonyi, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott, 1996 óta a Szenci járás része. 1938-ban az első bécsi döntés Magyarországnak ítélte, de 1939 márciusában elcserélték Nagycéténnyel és Vágával, így 1945-ig a Szlovák Államhoz tartozott. Ebben az időszakban keleti határa alkotta az államhatárt Szlovákia és Magyarország között. 1921-hez képest területe 2,06 km²-rel (6,8 %) csökkent a szomszédos Horvátgurab javára.

Népesség

Cseklész népessége Pozsony közelségének hatására dinamikusan növekszik, 1921-hez képest népessége megduplázódott, az 1991-2011 közötti időszakban pedig 20,3 %-al nőtt. 1910-ben lakosságának 79,1 %-a még magyarnak vallotta magát, 1921-re viszont pontosan ugyanekkora arányban már szlováknak. 1910-ben még német lakossága is volt (2,8 %). A magyarok aránya 1921-ben még 18,2 % volt, 1945 után azonban a település csaknem teljesen szlovák lakosságúvá vált. A lakosság többsége római katolikus vallású (56,5 %), de jelentős az evangélikusok (5,5 %) és a baptisták (2,9 %) aránya is.

Történelem

A mai települést 1209-ben említi oklevél először, amikor II. András király a birtokot Tamás nyitrai ispán fiának Sebestyénnek adja. A 13. század folyamán a mai falu még két településből Csekiből és Luzsnicából állt. Várát 1290 körül építette a Cseklészi család. A 14. század elején királyi birtok, majd 1324-ben Károly Róbert király Veres Ábrahám comesnek adja. A falu első, román stílusú 13. században épített templomát a 14. században gótikus stílusban átépítették. 1390-ben a falu új birtokosai az Apponyiak lettek. 1458-ban a vár és a község házasság révén Rozgonyi Sebestyén birtoka lett. A község első pecsétje a 16. század végéről származik, ezen a falu neve Czeklesz alakban szerepel. 1523-ban vásártartási jogot kapott. Várát 1605-ben Bocskai hadai elfoglalták és ezután nemsokára elpusztult. Helyette az Eszterházyak 1714 és 1720 között pompás barokk kastélyt építettek. 1663-ban az Érsekújvár felmentésére érkezett császári hadak szállták meg a községet. Később is gyakran volt a falu a hadak felvonulásának színtere. A 17. század végén Thököly seregei, a 18. század alajén Rákóczi hadai és császári seregek vonultak át a községen. 1766-ban Mária Terézia idején alapították a település első posztógyárát. 1828-ban Cseklésznek 268 háza és 1803 lakosa volt. 1871-ig Cseklész mezőváros volt. Határában két nagy erdő is volt (Alsó-erdő, Vadas), melyek a 20. század során tűntek el. 1920-ben Csehszlovákiához csatolták, 1938-ban ide is bevonultak a magyar csapatok, de végül 1939-ben a Szlovák Államhoz került. 1948-ban a Bernolákovo szlovák nevet kapta az itt lelkészkedő Anton Bernolákról.

Mai jelentősége

Központi szerepkört betöltő, városias jellegű község szlovák alapiskolával és óvodával, idegen nyelvi gimnáziummal, jelentős szőlőtermesztéssel. Határában vízierőmű üzemel a Kis-Dunán. Fő műemléke az 1714-1722 között barokk stílusban épült Esterházy-kastély. Szent Istvánnak szentelt római katolikus temploma gótikus stílusban épült a 14. században, a 18. században barokkosították, a templom fölötti várhegyen középkori vár romjai állnak. A kastélyparkban ál a 18. századi Szent Anna-kápolna.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

CSEKLÉSZ. Mező Város Posony Vármegyében, földes Ura Gróf Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, ’s innen neveztetik az Uradalom is, mellyhez számos helységek, és pusztak tartoznak, fekszik Ivánka, Horvát Guráb, Magyar Bél, és Sáp helységeknek szomszédságokban, Pozsonhoz kétmértföldnyire. Az egész Hazában majd leg szebb vidékje van, ’s nagyon ékesíti az Uraságnak hegy parton épűltt szép kastéllya; mellyben nevezetes könyvtár van, és sok féle drága ékességek, ’s jeles ritkaságok is vagynak. Építtette néhai G. Eszterházi Jósef, volt Horvát Országi Bán

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Cseklész, (Lanschücz), csinos vegyes magyar-tót-német mezőváros, Pozson vgyében, fekszik egy felemelkedett dombon, Pozsontól 2 mfdnyire a nagy-szombati országutban. Lakja 1100 kath., 5 evang., 4 zsidó. Fő ékessége a város végén álló igen szép urasági kastély 3 rézzel fedett s megaranyozott tornyokkal, egy erkellyel, honnan mind Pozson, mind Szencz, mind a Kárpát hegysora felé gyönyörű kilátás esik. – Szobái pompás készületüek, s ezelőtt nevezetes képgyüjtemény, s egy válogatott könyvtár is volt benne, de most Bécsben vagynak. A várat délfelől keriti egy csinos franczia izlésü kert. Vannak itt továbbá: egy kath. paroch. templom, postahivatal, több urasági épületek, vadas kert, halastó, vendégfogadó, de karton-fabrikája elenyészett. Szántóföldjei bőtermékenységűek; rétjei igen jók; erdeje szép s teli vadakkal. Szőlőhegye közönséges fejér jó asztali bort terem. F. u. gr. Eszterházy Józsefnő, s feje egy uradalomnak.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A pozsonyi járás helységei közt a legkiválóbbak Cseklész és Stomfa. Mindkettő nagyközség, amaz 1,539 tót és magyar, emez 3.271 tót és német lakóval. Cseklészen messzire ellátszó magaslaton pompás angolparkban van az Esterházyak kastélya.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Cseklész, a budapest-bécsi vasútvonal mentén fekvő kisközség, 242 házzal és 1804, túlnyomóan magyar ajkú, róm. kath. vallású lakossal. E község 1290-ben Cseklészi Kozma nevében szerepel először. 1324-ben I. Károly király Vörös Ábrahám comesnek adományozza. 1324-ben már vára is említve van Castrum Chekles néven. 1390-ben az Apponyiak az urai. 1458-ban Dengelegi Borbáláé, Rozgonyi Sebestyén nejéé a vár és a község. Az 1553-ik évi portális összeírásban Báthori Andrásnak 13 1/2 és a borostyánkői uraknak 15 portája adózott. A XVII. században mezőváros volt. Később az Esterházyak lettek az urai és gróf Esterházy József 1722-ben nagyszerű kastély építtetett ide, mely jelenleg Esterházy Mihály grófé s egyike az ország legszebb és legkiesebben fekvő kastélyainak, mely tömérdek műkincset, értékes festményt és gazdag könyvtárt rejt magában. A község a német Landsitz és Landsütz néven is ismeretes volt. A vár a Thököly-féle zavarok alatt a felkelők kezére jutott. Ma már csak csekély romja látható. Maga Cseklész a Rákóczy-felkelés alatt teljesen leégett. Katholikus temploma XIV. századbeli építmény, melyet azonban az idők folyamán átalakítottak. Az egyház birtokában 1666-ból való érdekes aranykehely van. A lakosok fogyasztási hitelszövetkezetet tartanak fenn. A község határában állott hajdan Monar község, mely 1324-ben szerepelt; ma már nyoma sincs. A dűlőnevek között is vannak olyanok, a melyek jelentőséggel látszanak bírni. Ezek: Rézhegy, Úrgyöp, Papkert, Kuczerföld és Sajtosföld. A község körjegyzőségi székhely. Van saját postája, távírója és vasúti állomása.

Magyar Katolikus Lexikon

Cseklész, v. Pozsony vm. (Bernolákovo, Szl.): 1. várát a Hontpázmány nemzetség építtette a tartárjárás után. A Pozsony-Sempte utat őrizte. 1304: Csák Máté kezére került, később kir. vár, majd az Apponyi család kapta meg. 1605: Bocskai elfoglalta, a Thököly felkelés idején megszállták a kurucok. Többé nem szerepelt. Jelentéktelen romjai a tp-domb melletti emelkedésen állnak. - 2. plébánia a v. esztergomi egyhm. szenci esp. ker-ében. 1209: Ceki. Tp-át 1397 e. Szt István kir. tit. sztelték. Kegyura 1880: gr. Esterházy Antal. Anyakönyvei 1694-től. Anyanyelve 1840: m., szl., ném.; 1910: m., szl. - Lakói 1840: 1212 r.k., 9 ev., 11 izr., össz. 1232; 1910: 2058 r.k., 1 g.k., 2 g.kel., 27 ev., 12 ev. ref., 3 izr., össz. 2103. Bá.B.-** 1. Pozsony vm. 1895:41. - Fügedi 1977:116. - Vártúrák III:151. - 2. Némethy 1894:59. - Gerecze II:651. - Schem. Strig. 1917:195.