Csécs

A község a Kanyapta-medence középső részén, a Kassai-hegyalja dombvidékének déli lábánál, a Csécsi- vagy Korony-patak (Čečejovský potok) partján fekszik, Szepsitől 6 km-re keletre, Kassától 20 km-re délnyugatra. Határa 185-293 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, északi része enyhén dombos, déli része a Kanyapta-medencéhez tartozó, egykor mocsárral borított síkvidék. A falutól északkeletre emelkedik a 249 méter magas Széles-hegy (Široká hora), északnyugatra pedig határának legmagasabb pontja, a 293 méter magas Harangó (Zvonárka). A Csécsi-patak két partján elterülő, 205 méteres magasságban fekvő községközponttól 3,5 km-re északra található Szőlőske (Seleška) településrész, tőle 1,5 km-re északkeletre, Csécs és Pány határánál kis hétvégi házas üdülőkörzet (Sivé jazero) alakult ki. 2010-ben a község területének 89,0 %-át (2183 ha) szántóföld, 6,3 %-át (154 ha) beépített terület, 1,1 %-át (28 ha) kert, 0,5 %-át (12 ha) erdő és 0,4 %-át (10 ha) gyümölcsös foglalta el. Egyetlen erdejét Szőlőskétől északra, Pány határánál találjuk. Csécsen keresztülhalad a 16-os (korábban 50-es) számú országos főút Kassa és Rozsnyó (46 km) közötti szakasza, a gyümölcsfákkal övezett 3313-as út észak felé Pány (6 km), a főútról a falutól nyugatra elágazó 3365-ös út Makranc (3,5 km), a 3315-ös út dél felé Buzita (8 km) felé teremt összeköttetést. Határának déli részén áthalad a Makrancot Buzitával összekötő 3310-es út. A községen keresztülhalad a Kassát Tornával összekötő vasútvonal is (megállóhely). Csécs nyugatról Makranc, délről Jánok, keletről Szeszta, délkeletről Buzita, északkeletről Nagyida, északról pedig Pány községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). Területe (1910-ben és 2011-ben is 24,53 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Csécs népessége 2011-ben 2048 fő volt, melynek 68,1 %-a szlovák, 24,8 %-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát, 6,2 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. A község a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a 19. század végén vegyes lakosságú, magyar többségű település volt, 1880-ban lakosságának mintegy egynegyede (26,1 %) volt szlovák anyanyelvű. A lakosság kettős identitását mutatja, hogy míg 1910-ben a lakosság 6,5 %-a, 1921-ben viszont már csaknem egynegyede (23,9 %) vallotta magát szlováknak; 1930-ra a magyarok aránya az 1910-es 92,9 %-ról 55 %-ra csökkent, a község Magyarországhoz csatolása után azonban csaknem a teljes lakosság ismét magyarnak vallotta magát. Kassa és a Kassai Vasmű közelsége révén a 20. század második felében gyorsan nőtt népességszáma - 1941-1991 között kétharmadával (1057 főről 1780 főre), majd 1991-2011 között további egyhatodával – 1780 főről 2048-ra. A 20. század második felére a község szlovák többségűvé vált (a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-ben 67,5% volt). Az 1991-2011 közötti időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 31,9 %-ról 24,8 %-ra csökkent, ugyanakkor a magyar anyanyelvűek aránya (2011-ben 46,7 %) a magyar nemzetiségűekének csaknem duplája és még mindig kevéssel meghaladja a szlovák anyanyelvűekét (46,1 %). 2013-ban Csécs lakosságának 11,7 százaléka tartozott a roma etnikumhoz. 2011-ben a lakosság többsége (78,0 %) római katolikus vallású volt, a reformátusok a lakosság 6,6 %-át, a felekezeten kívüliek 4,9 %-át alkották, 7,5 százalékuk pedig nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. A reformátusok aránya az elmúlt évszázadban jelentősen csökkent (1880-ban és 1921-ben egyaránt a lakosság 13,8 %-át tették ki). A holokausztig izraelita vallású közösség is élt Csécsen (1880-ban a lakosság 7,3 %-a, 1921-ben 4,6 %-a). A görög katolikusok aránya 1921-ben 8,8 %, 2011-ben már csak 1,4 % volt. 2011-ben az összlakosság 94,9 %-a (1943 fő) élt Csécs, 5,1 %-a (105 fő) pedig Szőlőske településrészen. A község népsűrűsége (2011-ben 87,4 fő/km2) kevéssel meghaladja a járási átlagot.

Történelem

A falu első írásos említése 1317-ből származik, ekkor Cech néven említik az okiratok, később Chech (1319), Cheech (1329) illetve Cheche (1406) alakban szerepelt. Neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással. A falu birtokosa több évszázadon át a Perényi család volt. Később a Pédery és a Szirmay családok is birtokosai voltak. Plébániáját 1332-ben említik először. A 15. század elején Debrő István birtoka, akinek hűtlensége miatt Csécset I. Zsigmond Perényi Péternek adományozta (1402). 1427-ben 53 lakott portájával a környék népesebb települései közé tartozott. A 15. század második felétől a nagyidai váruradalom alá tartozott. A 16. század második felében lakói református hitre tértek. 1553-ban 14, 1570-ben már csak 7 lakott porta volt a faluban. A 16. században fennmaradt névjegyzékek alapján a falu magyar lakosságú volt. 1630-ban Czech néven említik. A 17. század háborús időszakában csaknem elnéptelenedett, 1715-ben alig 4, 1720-ban pedig 2 lakott portája volt. Középkori templomát 1703-tól a reformátusok használták. A 18. század közepén a Szirmay-család református vallású magyar családokat telepített a faluba, később római katolikus szlovák és lengyel, valamint görög katolikus ruszin telepesek is érkeztek a faluba (nagy részük a 19. századra elmagyarosodott). 1772-ben már 62 háztartás volt a községben, az első iskola 1800 körül létesült. Katolikus plébániáját 1810-ben alapították újra. 1828-ban 1029 lakosa volt. 1831-ben számos lakosa életét vesztette a nagy kolerajárványban. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában megemlíti, hogy ekkor a két templomon és a kastélyon kívül a faluban már zsinagóga is működik (ekkor 65 zsidó lakosa volt) és vendégfogadója is van. 1857-ben postahivatal is létesült Csécsen. 1869-ben 894, 1880-ban 817, 1890-ben pedig 837 lakosa volt. 1890-ben megépült a falu fejlődését elősegítő Kassa-Torna vasútvonal, melynek egyik megállóhelyét Csécstől délre alakították ki. A 20. század elején a Kanyapta-medence mocsarait kiszárították és mezőgazdasági területté alakították át. A századfordulón számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. A községnek 1900-ban 824, 1910-ben 827, 1921-ben 863, 1930-ban pedig 942, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. Az új községi iskolát 1907-ben létesítették. 1881-ig Abaúj, majd 1881-1920 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott, ezután Csehszlovákiához csatolták. 1922-ben a csehszlovák földbirtokreform során szlovák kolonisták települtek Szőlőskére (14 család kapott itt földet, közülük 11 volt szlovák nemzetiségű). A magyar nyelvű iskolai oktatás már a két világháború közötti időszakban megszűnt a községben. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1941-ben 1057 lakosa volt. 1944-ben zsidónak nyilvánított lakosait (1938-ban 24 volt az izraelita vallásúak száma) koncentrációs táborba hurcolták. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult, elsőként a Szepsi járásban. 1950-ben 1019, 1961-ben pedig 1263 lakosa volt. 1958-ban magyar nyelven is oktató mezőgazdasági szakmunkásképző iskola létesült a csécsi kastélyban, amely az 1990-es években szűnt meg. 1960-ban, a Szepsi járás megszüntetésekor a Kassa-vidéki járáshoz csatolták. Református templomát 1960-ban nyilvánították (a járásban elsőként) fokozottan védett műemlékké. A korábban mezőgazdasági jellegű község lakosságának nagy része az 1960-as évektől a közelben felépült Kelet-szlovákiai Vasműben talált munkát (Csécs a munkástelepüléssé alakuló falvak közül „mintafalunak“ számított, a házépítést központilag is ösztönözték). A lakosság száma gyorsan növekedett, 1970-ben 1377, 1980-ban 1573, 1991-ben már 1780 lakosa volt a községnek. Belterülete nyugat (a Csécsi-patakon túl új, főleg kockaházakból álló utca /Nyugati utca/létesült), kelet (Keleti utca) és észak felé (a Pány felé vezető út mentén) is terjeszkedett. A 20. században Csécs belterülete mintegy háromszorosára nőtt (1890-ben 133, 1950-ben 198, 2001-ben már 468 ház volt a községben). A kedvező közlekedési helyzetű község népessége a rendszerváltás után is dinamikusan növekedett: 2011-ben 1899, 2011-ben 2048, 2017-ben pedig már 2144 lakosa volt. A község címerét és zászlaját (előbbi rajzának alapját az 1839-es falupecsét képezi) 2006-ban fogadták el. 2012-ben hét, fából készült, magyar királyokat ábrázoló szobrot állítottak fel a faluban. Csécs a magyar közösség szempontjából a gyorsan asszimilálódó, szórványosodó falvak közé tartozik.

Mai jelentősége

A községben teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található, határában mezőgazdasági repülőtér és napkollektoros erőmű működik, valamint számottevő mezőgazdasági termelés folyik (silók a vasútállomásnál). Legnagyobb helyi foglalkoztatója egy műanyaggyártó vállalat (Abriso Sk, 2014-ben 70 alkalmazottal). Országos jelentőségű műemléke 1290 körül kora gótikus stílusban épült református temploma, melynek falait 1893-ban feltárt középkori freskók díszítik. A templom mellett áll a fa harangláb. Szent János evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban, mai alakját az 1949-es tűzvész utáni újjáépítés során nyerte el. A szintén klasszicista stílusú egykori Szirmay-kastély a 18. század második felében épült, eredetileg kúriaként, majd a 19. század elején kastéllyá bővítették (egykori parkja mára elpusztult). 1938-ban emelt világháborús emlékművét a magyar királyi korona díszíti. Szakrális kisemlékei közöl Nepomuki Szent Jánosnak a katolikus templom mellett álló 19. századi szobra a legjelentősebb. A falu régi főutcája részben megőrizte hagyományos arculatát.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Cséts. Magyar falu Abauj Vármegyében, földes Ura Szirmai Uraság, lakosai reformátusok, díszesíti e’ falut a’ birtokos Uraságnak szép Kastéllya, és Úri kertye; nevezetesíti pedig néhai Csétsi János volt Pataki Professzornak itten lett születése, a’ ki nagy tudománnya, és munkái által magát emlékezetessé tette. Ámbár termő földgyei minden harmadik, vagy negyedik esztendőben trágyázást kivánnak; de mivel jó földgye, legelőjének kevés héjjánosságát elfedezi, meszet is égethetnek, ’s fája sem meszsze van, piatzozások is közel, Alsó Mettzenzéfen, és Kassán, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csécs, magyar falu, Abauj vármegyében, Nagy-Idához nyugotra 1 mfdnyire: 874 kath., 10 evang., 300 ref., 65 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplom. Synagóga. Vendégfogadó. Ékesiti a Szirmay uraság szép kastélyja és kertje. Határa nagy kiterjedésü, s jó mivelés után mindenből gazdagon fizet. F. u. Szirmay, Horváth, Lánczy, Kócs, Márjássy. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Postája és távirója a közvetlenül mellette fekvő Csécs. Van 133 háza és 837 magyar lakosa, körjegyzősége. Vasúti, posta- és táviró-állomása. Református temploma nagyon régi.

Magyar Katolikus Lexikon

Csécs, v. Abaúj-Torna vm. (Čečejovce, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. szepsi esp. ker-ében. - 1317: Cech. 1332: már létezett. Lakói 1703: ref-ok lettek. 1810: alapították újra. Mai Olajbafőtt Szt János tp-át 1800: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1840: m., szl.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Szeszta. - Lakói 1840: 562 r.k., 40 g.k., 10 ev., 120 ref., 100 izr., össz. 832; 1910: 585 r.k., 64 g.k., 5 ev., 129 ref., 44 izr., össz. 827; 1940: 782 r.k., 101 g.k., 5 ev., 133 ref., 23 izr., össz. 1044; 1970: össz. 1372, 21,5%-a m.; 1991: össz. 1780, m. 567 (31,85%); 2001: össz. 1899, m. 678 (35,70%). ** KTN I:174.- Gerecze II:68. - Schem. Cass. 1915:57; 2000:74 (lakói 2000: 1439 r.k., össz. 1781.)

Helységnévtár

Csécs [Szöllöske p.], RK, 586 Kassa, gk. 53 Szeszta, ág. 5 Kassa, REF. 113 Tiszáninnen, izr. 60 Nagy-Ida.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csécs a XVIII. század végén még magyar község, de Pesti a XIX. század második telének elején már magyar-szlováknak tünteti lel. Hogy ez a szlovák kisebbség a későbbi időben milyen erőt képvisel, azt az 1880-as népszámlálás adataiból már pontosan lemérhetjük. Kimutatás szerint a magyarok száma mindössze 63%-ot ér el, de az irányvonal emelkedő, mert 1910-ig 93%-ig emelkedik lel. 1921-ben 65%-ra esik vissza a magyarság száma, s további fogyással 1930-ban az alig túlsúlyt jelentő 55%-ot teszi csak ki. Az Anyaországhoz való visszakerülés után itt a magyarság újból a 100°/o-ot éri el. (....) Csécs. A XIII. századtól a Buchk nembeli Pédery-család kezén találjuk. A XV. század elején már Debrő István a földesura. Hűtlensége miatt javait elkobozzák s csécsi birtokát is Zsigmond király Perényi Péternek adományozza. A török alatt elpusztult s csak később népesült újra. Hozzátartozik Szőllőske. A község területe 4263 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1057.