Csécs

A község a Kanyapta-medence középső részén, a Kassai-hegyalja dombvidékének déli lábánál, a Csécsi-patak partján fekszik, Szepsitől 6 km-re keletre, Kassától 20 km-re délnyugatra, a 16-os országos főút és a Kassa-Torna vasútvonal (megállóhely) mentén. Mellékutak kötik össze Pánnyal (6 km), Szesztával (4 km) és Buzitával (8 km). Határa csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Makranc, délről Jánok, keletről Szeszta, északkeletről Nagyida, északról pedig Pány községekkel határos.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). Területe (24,53 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

A 19. század végén vegyes, magyar-szlovák község volt, 1880-ban lakosságának mintegy egynegyede volt szlovák nemzetiségű. 1910-ben 827, 1921-ben 863, 1938-ban 1057, többségében magyar nemzetiségű lakosa volt. A lakosság kettős identitását mutatja, hogy míg 1910-ben a lakosság 6,5 %-a, 1921-ben már csaknem egynegyede (23,9 %) vallotta magát szlováknak, 1930-ra pedig a magyarok aránya 55 %-ra csökkent, a község Magyarországhoz csatolása után azonban csaknem a teljes lakosság ismét magyarnak vallotta magát. Kassa és a Kassai Vasmű közelsége révén a 20. század második felében gyorsan nőtt népességszáma - 1938-1991 között népessége kétharmadával nőtt, majd 1991-2011 között további egyhatodával – 1780 főről 2048-ra. 1991-re a község szlovák többségűvé vált (a szlovák nemzetiségűek aránya 67,5% volt - 2011-ben 68,1 %). Az 1991-2011 közöti időszakban a magyar nemzetiségűek aránya 31,9 %-ról 24,8 %-ra csökkent, ugyanakkor a magyar anyanyelvűek aránya (46,1 %) a magyar nemzetiségűekének csaknem duplája és még mindig meghaladja a szlovák anyanyelvűekét. A lakosság többsége (78,0 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 6,6 % (1921-ben még 13,8 % volt). 2011-ben az összlakosság 94,9 %-a (1943 fő) élt Csécsen, 5,1 %-a (105 fő) pedig Szőlőskén.

Történelem

Első írásos említése 1317-ből származik, ekkor Cech néven szerepelt. A falu első ismert tulajdonosa a Perényi család, amely az 1402-ből származó feljegyzésekben szerepel. A későbbiekben még a falu birtokosaiként szerepelnek többek között a Pédery és a Szirmay családok. Plébániáját 1332-ben említik először. A feljegyzések alapján a falu lakossága 1427-ben 350-re becsülhető. Annak ellenére, hogy nem volt török megszállás alatt, lakói török támadásoktól tartva elmenekültek, 1715-ben már csak 4 család lakta. 1703-ban lakói reformátusok lettek. A törökök visszavonulása után a Szirmay-család magyar családokat telepített a faluba. Ezt követően szlovák, lengyel és ruszin telepesek is érkeztek a vidékre. Katolikus plébániáját 1810-ben alapították újra. 1826-ban már 1029 lakosa volt a falunak, akiknek zöme mezőgazdasággal foglalkozott. 1831-ben a környéken kolerajárvány pusztított, amely megtizedelte Csécs lakosságát is. 1869-ben 894, 1903-ban pedig 785 lakosa volt. 1881-ig Abaúj, majd 1881-1920 között Abaúj-Torna vármegyéhez tartozott. 1924-ben a csehszlovák földbirtokreform során szlovák kolonisták települtek Szőlőskére (14 család kapott itt földet, közülük 11. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 nyarán zsidó lakosságát (1938-ban 24 fő) koncentrációs táborba hurcolták. Mezőgazdasági szövetkezete 1949-ben alakult, elsőként a Szepsi járásban. 1958-ban magyar nyelven is oktató mezőgazdasági szakmunkásképző iskola létesült a faluban, amely az 1990-es években szűnt meg. Csécs a gyorsan asszimilálódó magyarságú, szórványosodó falvak közé tartozik.

Mai jelentősége

A községben szlovák alapiskola és óvoda található, határában napkollektoros erőmű működik. Országos jelentőségű műemléke 1290 körül kora gótikus stílusban épült református temploma, melynek falait korabeli freskók díszítik. Szent János evangélistának szentelt római katolikus temploma 1800-ban épült klasszicista stílusban, a szintén klasszicista egykori Szirmay-kastély pedig a 18. század második felében épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Cséts. Magyar falu Abauj Vármegyében, földes Ura Szirmai Uraság, lakosai reformátusok, díszesíti e’ falut a’ birtokos Uraságnak szép Kastéllya, és Úri kertye; nevezetesíti pedig néhai Csétsi János volt Pataki Professzornak itten lett születése, a’ ki nagy tudománnya, és munkái által magát emlékezetessé tette. Ámbár termő földgyei minden harmadik, vagy negyedik esztendőben trágyázást kivánnak; de mivel jó földgye, legelőjének kevés héjjánosságát elfedezi, meszet is égethetnek, ’s fája sem meszsze van, piatzozások is közel, Alsó Mettzenzéfen, és Kassán, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Csécs, magyar falu, Abauj vármegyében, Nagy-Idához nyugotra 1 mfdnyire: 874 kath., 10 evang., 300 ref., 65 zsidó lak. Kath. és ref. anyatemplom. Synagóga. Vendégfogadó. Ékesiti a Szirmay uraság szép kastélyja és kertje. Határa nagy kiterjedésü, s jó mivelés után mindenből gazdagon fizet. F. u. Szirmay, Horváth, Lánczy, Kócs, Márjássy. Ut. p. Kassa.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Postája és távirója a közvetlenül mellette fekvő Csécs. Van 133 háza és 837 magyar lakosa, körjegyzősége. Vasúti, posta- és táviró-állomása. Református temploma nagyon régi.

Magyar Katolikus Lexikon

Csécs, v. Abaúj-Torna vm. (Čečejovce, Szl.): plébánia a v. egri, majd kassai egyhm. szepsi esp. ker-ében. - 1317: Cech. 1332: már létezett. Lakói 1703: ref-ok lettek. 1810: alapították újra. Mai Olajbafőtt Szt János tp-át 1800: építették. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1840: m., szl.; 1910: m.; 1940: m., szl. - Filiája 1917: Szeszta. - Lakói 1840: 562 r.k., 40 g.k., 10 ev., 120 ref., 100 izr., össz. 832; 1910: 585 r.k., 64 g.k., 5 ev., 129 ref., 44 izr., össz. 827; 1940: 782 r.k., 101 g.k., 5 ev., 133 ref., 23 izr., össz. 1044; 1970: össz. 1372, 21,5%-a m.; 1991: össz. 1780, m. 567 (31,85%); 2001: össz. 1899, m. 678 (35,70%). ** KTN I:174.- Gerecze II:68. - Schem. Cass. 1915:57; 2000:74 (lakói 2000: 1439 r.k., össz. 1781.)

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Csécs a XVIII. század végén még magyar község, de Pesti a XIX. század második telének elején már magyar-szlováknak tünteti lel. Hogy ez a szlovák kisebbség a későbbi időben milyen erőt képvisel, azt az 1880-as népszámlálás adataiból már pontosan lemérhetjük. Kimutatás szerint a magyarok száma mindössze 63%-ot ér el, de az irányvonal emelkedő, mert 1910-ig 93%-ig emelkedik lel. 1921-ben 65%-ra esik vissza a magyarság száma, s további fogyással 1930-ban az alig túlsúlyt jelentő 55%-ot teszi csak ki. Az Anyaországhoz való visszakerülés után itt a magyarság újból a 100°/o-ot éri el. (....) Csécs. A XIII. századtól a Buchk nembeli Pédery-család kezén találjuk. A XV. század elején már Debrő István a földesura. Hűtlensége miatt javait elkobozzák s csécsi birtokát is Zsigmond király Perényi Péternek adományozza. A török alatt elpusztult s csak később népesült újra. Hozzátartozik Szőllőske. A község területe 4263 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1057.