Bogyarét

Gútától 12 km-re délnyugatra fekszik. A falu az Alsó-Csallóköz jellegzetes tanyavilágának része, lakosságának nagy része szétszórt tanyákon él, a mai faluközpont csak az 1965-ös árvíz után alakult ki. A Gútát Ekeccsel (9 km) összekötő országúton közelíthető meg. Nemesócsa 10 km-es úton érhető el. Nyugatról Lakszakállas, északról Gúta, keletről Nemesócsa és rövid szakaszon Keszegfalva, délről Bogya községekkel határos. Északi határát a Császta alkotja.

Közigazgatás

1990-ben alakult község, a Nyitrai kerülethez és a Komáromi járáshoz tartozik. 1990 előtt Bogya községhez tartozott, amivel együtt 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásának, majd Csehszlovákia Komáromi járásának /1949-1960 között a Nagymegyeri járásnak/ része volt. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. A község területe 5,17 km², ezzel a harmadik legkisebb területű község a járásban.

Népesség

Népessége 1991 óta folyamatosan csökken, húsz év alatt népességének csaknem egynegyedét elveszítette. A lakosság több mint 90 %-a magyar nemzetiségű (az egyik legmagasabb arány az országban), túlnyomó többsége római katolikus vallású.

Történelem

A környező mocsárból kiemelkedő nádas, füves területen egykor vadászó-halászó emberek laktak. Bogyarét a Bogyához tartozó északi részeket jelentette, ahol a 18. században épültek az első állandó épületek, és elsősorban szarvasmarhát tartottak. A falu felemelkedését nagyrészt egykori jótevőjének Vermes Vincének köszönhette, aki az 1880-as évek végén saját telkén templomot emeltetett, és 1875-től negyven éven át tanította ingyen a falu gyerekeit. Bővebben

Mai jelentősége

A honfoglalás előtti korból származó avar temetőt tártak fel a területén. A faluban 1992-ben megszűnt az alapiskola. Római katolikus temploma 1889-ben épült.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

BOGYA alatt: „Ide tartozik Zsemlékes puszta és a bogyai rét, a hol eddig 44 ház és 1897-ben kápolna épült.”