Betlér

Betlér a Sajó völgyében, a Görbe-patak (Krivý potok) partján, a Rőcei-hegység keleti részét alkotó Ivágyó-hegy (Turecká, 954 m) északkeleti lábánál fekszik, 334 méteres tengerszint feletti magasságban, Rozsnyótól 7 km-re északra, Dobsinától 20 km-re délkeletre. Határa északkeleten felnyúlik a Rozsnyói-hegység (Szulova) második legmagasabb hegyének, az Ökörhegynek v. Pozsállónak (Volovec) az 1293 méteres csúcsáig. Ez egyben Betlér határának legmagasabb pontja, a legalacsonyabb pontot (305 m) Vasgyártelep közelében találjuk. 2010-ben a község területének 83,3 %-át (2056 ha) erdő (főleg bükk és gyertyán, a magasabb zónákban fenyő) foglalta el, a szántók aránya 9,9 % (243 ha), a réteké és legelőké 5,4 % (132 ha) volt. A község belterülete mintegy 70 hektárt tesz ki, külterületi lakott helye a központtól 2 km-re délre fekvő Vasgyártelep (Nižná Maša). Betlért érinti a 67-es főút Rozsnyót Dobsinával összekötő szakasza, valamint a Rozsnyó-Dobsina vasútvonal (megállóhely, a vasút személyforgalma 2003-ban megszűnt). A községet délről Rozsnyó, délnyugatról (rövid szakaszon) Rozsnyórudna, nyugatról Veszverés, északról Henclófalva, keletről pedig Csucsom határolja. Csucsomtól a Kálvária-hegy északi folytatása, a Holý vrch és a Csipkés-kő választja el.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Dobsinai járás). Területe (24,67 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-ben 24,68 km²).

Népesség

Betlér a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község, 2011-ben 931 lakosa volt, melynek 87,7 %-a volt szlovák és 1,4 %-a (13 fő) magyar nemzetiségű (2,0 % magyar anyanyelvű). A lakosság mintegy egytizede (2013-ban 10,6 %) a roma etnikumhoz tartozik. Középkori német lakossága mellé később ruszin pásztorok telepedtek, a lakosság zöme a 19. századra már szlovákká vált. 1880-ban a német anyanyelvűek aránya 7,1 % (71 fő), 1921-ben a német nemzetiségűeké 5,0 % volt (59 fő) volt. A magyarok aránya 1880-1910 között 10,2 %-ról 29,6 %-ra nőtt, de még az első csehszlovák népszámlálás (1921) is 20,6 százaléknyi magyar nemzetiségű lakosságot írt össze. A magyar kisebbség zöme a 20. század első felében asszimilálódott. 1921-ben az evangélikusok még csaknem a lakosság háromnegyedét alkották (73,8 %), a római katolikusok aránya 20,6 % volt, 2011-re az evangélikusok aránya a lakosság egyharmadára csökkent (33,1 %), a római katolikusok (26,4 %) és a felekezeten kívüliek (26,1 %) aránya csaknem megegyező volt. A község népessége 1970-1991 között egynegyedével csökkent (1327 főről 1154 főre), majd az 1990-es évek minimális gyarapodása után 2001-2011 között újabb 8 százalékos fogyást (1012 főről 931 főre) figyelhetünk meg. 2017-ben 935 lakosa volt Betlérnek. Népsűrűsége 2011-ben a járási átlag 70 százaléka volt (37,8 fő/km²).

Történelem

Betlér német lakosságú bányásztelepülésként jött létre a 14. század elején, az Ákos nemzetség (a Bebek család őse) birtokain, neve is német személynévi eredetű (a Böttler névből származtatható). 1291-ben még lakatlan hely volt, 1330-ban Berzéte határrészeként „Bethler” néven említik először. Lakói vas-, réz- és antimonbányászattal foglalkoztak. Ida Bálint Gömör megye című munkájában az 1427-es dicalajstromban található „Sthebwar” helységgel (melynek ekkor 21 portája volt) azonosítja. A középkor végén, a bányászat hanyatlásával a Bebekek által a krasznahorkai uradalomba telepített rutén pásztorok telepedtek itt le, a hegyekben pedig juhszállások (tuguria) jöttek létre. A vlach jogállású rutének főbírája a kovácsvágási soltész volt. Az újkorban szlovákok is letelepedtek itt, akik paraszttelkeket birtokoltak, bányászattal, szénégetéssel és fuvarozással foglalkoztak. Lakói a 16. században evangélikus hitre tértek. 1557-ben török hódoltság alá került, 1582-ben 240 forintot adózott a füleki töröknek. Elmenekült lakossága a 16. század végére visszatért, 1598-ban már 43 lakott háza volt. 1660-ban Andrássy Miklós rekatolizálta a falut. Temploma már a középkorban létezett, Rozsnyó, majd 1766-tól Nagyveszverés plébániájához tartozott, 1607-ben evangélikus anyaegyházként működött, 1637-ben már egyházi iskola is tartozott hozzá. A falu első pecsétjét 1656-ból ismerjük. 1642-től évszázadokon át az Andrássy család birtoka volt, akik a 17. század végén várkastélyt építtettek a falban. Az 1709-10-es pestisjárványban lakóinak nagy részét életét vesztette, 1725-ben 15 telkes colonus és 11 zsellércsalád élt a faluban. 1773-ban 69 portája volt, ebből 55 zsellérporta. A 18. század végén megújult bányászata és 1791-től vasolvasztó és két hámor is működött itt. 1784-ban újra megkezdődött az evangélikus egyházi oktatás. 1793-ban Andrássy Lipót könyvtárat létesített a kastélyban, mely körül 1792-95-ben angolparkot alakítottak ki. A községnek 1828-ban 154 háza és 1217 lakosa volt. 1847-ben gőzhengerde létesült, 1853-ban pedig megépült a második kohó is. 1876-ban a Bánréve-Rozsnyó vasútvonalat meghosszabbították Dobsináig, az új vasútvonal egyik állomása Betléren volt. Andrássy Manó gróf 1882-1886 között a kastély teljes átépítésével reprezentatív nyári lakot alakított ki eklektikus stílusban. 1890-ben az Andrássyak vasfeldolgozó üzeme egyike volt a legnagyobbaknak a megyében, ekkor 65-en dolgoztak itt és 98 178 mázsa nyersvasat állítottak elő (a gyár 1903-ig üzemelt). Betlérnek 1880-ban 1006, 1891-ben 934, 1910-ban 1121, 1921-ben pedig 1170 lakosa volt. 1911-ben felépült a község új iskolája, melyben 1919-től tanítottak szlovák nyelven. 1920-ban a községet Csehszlovákiához csatolták. 1931-ben nyitották meg az új temetőt, 1934-ben pedig állami erdőgazdaságot létesítettek Betléren. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új államhatárt Betlér és Sajóháza, valamint Csucsom között állapította meg, ezzel Betlér 1945 januárjáig határközséggé vált. A határ az Ökörhegy csúcsán húzódott, kis ideig (Kárpátalja elfoglalásáig) ez volt Magyarország legmagasabb pontja. Betlér 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1942-ben 273 háza és 986 lakosa volt. 1944-ben számos betléri csatlakozott a Szlovák Nemzeti Felkeléshez, a község területén is harcok folytak. Betlér 1945. január 23-án szabadult fel, a kastély elkerülte a kifosztást és 1953-ban múzeumot alakítottak ki benne. 1949-ben megalakult a betléri Egységes Földműves Szövetkezet, melyet 1960-ban egyesítettek a veszverési EFSz-szel. 1969-ben dám- és gímszarvas, valamint muflon tenyésztésére vadaskertet alakítottak ki határában. A községnek 1970-ben 1327, 1980-ban 1154, 1991-ben már csak 995 lakosa volt. A szocializmus évtizedeiben fontos idegenforgalmi célponttá vált, a kastélypark mellett kempinget is létesítettek. A kastélyt és a parkot 1985-ben nemzeti kulturális örökséggé nyilvánították. 1998-ban fogadták el a község címerét és zászlaját. 2003-ban megszüntették a személyforgalmat a Rozsnyó-Dobsina vasútvonalon. 2005-ben az ide áthelyezett nagyszlabosi füzetgyárban (Notes a.s.), a község legnagyobb munkaadójánál 85-en dolgoztak. 2013-ban hatalmas szélvihar okozott súlyos károkat a kastélyparkban és tarolta le az Ökörhegy Betlérhez tartozó oldalának erdeit. Az idegenforgalom az elmúlt két évtizedben gyors fejlődésnek indult, ma a kemping mellett már hat panzió működik a községben.

Mai jelentősége

A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Fafeldolgozó és papíripara nagy jelentőségű (füzetgyártás). Erdőgazdaság központja, határának nagy részét vadaskert (1696 hektáron) foglalja el, mezőgazdasági szövetkezetének fő profilja a juhtenyésztés. Betlér az ország egyik legfontosabb idegenforgalmi célpontja: az 1882-86 között egy régebbi várkastély átalakításával épített Andrássy-kastély ma múzeumként működik, melyet 57 hektáros értékes angolkert vesz körül. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század első felében épült, mai alakját a 17. századi átépítésével nyerte el, tornyát is ekkor emelték, berendezése barokk. Evangélikus temploma 1794-ben épült klasszicista stílusban, tornyát 1834-ben építették hozzá.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BETLÉR. totúl Betlár. Tót falu Gömör Vármegyében, birtokosa Gróf Andrásy Uraság, lakosai katolikusok, többen evangelikusok, fekszik Nagy Veszveresnek szomszédságában, mellynek filiája, Rozsnyótól egy órányira. Gróf Andrási Uraságnak, régi módra épűlt kastéllyával díszesíttetik, serháza, és hámora, ’s vas öntő háza is van. Határbéli földgye meszsze terjed, 3/4. része, ha jól trágyáztatik termékeny, 1/8. pedig kősziklás, legelője jó, és elegendő, fája mind a’ kétféle, piatzozása szomszédságban Rosnyón, a’ határbéli vas verő műhelyekben is pénzt szerezhetnek, nem külömben szén égetéssel, és értznek hordásával, második Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Betlér, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Rozsnyóhoz északra 1/2 órányira, hegyek és völgyek közt. Lakosai közt, kik 461 kath., 756 evang. mennek, mindenféle nemű és jó mesteremberek találtatnak; a földet szorgalmatosan mivelik, vasbányákban és hámorokban dolgoznak, kereskednek, fuvaroznak. Evang. anyatemplom. Ékesiti ezen helyet a gr. Andrásy Károly kastélya, ásvány- és pénzgyüjteménye, s jeles angolkertje. Van egy senorialis közönséges könyvtára is.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A Sajó-völgy keleti oldalán a vasúttól jobbra ugyancsak az Andrássyaknak egy másik kétemeletes szép kastélya van, mely egy magas hegyek által környezett völgy torkolatában Betlér helység mellett fekszik. Ezt a ritka izléssel berendezett fényes kastélyt a mostani tulajdonos gróf Andrássy Géza atyja, Manó gróf építtette. Lépcsőházának falait régi hadiöltözetek, fegyverek, zászlók díszítik. Pazar fényű termei nem ritkán fogadnak fejedelmi vendéget. Képtárában a hazai és külföldi jelesebb képírók gazdagon vannak képviselve. Százötven holdas parkja szökőkútjaival, ritka fenyűfajaival hazánkban a legszebb parkok egyike. Egyik kerti épületében érdekes ázsiai néprajzi tárgyak gyüjteménye van: Buddha bálványok, pogány templomi edények, stb. Ez a meredek hegyek között vonúló völgy az Andrássy grófoknak nemcsak előkelő izlését, hanem a magyar ipar fejlesztésében szerzett nagy érdemeit, gazdaságát is elénkbe tárja. Vashámoraik, vaskohóik sűrűn érik itt egymást: Betléren, Alsó-Sajón, Oláhpatakon. Külön említést érdemel e völgyben a nadabulai papirgyár.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Betlér, a Sajóvölgyén fekvő kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 208, lakosaié, a kik nagyobbrészt tótok és ág. ev. h. vallásúak, 1119. A község hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és annak sorsában osztozott. 1713-ban Andrássy Pál báró az uradalmat és a kastélyt nejének Balassa Krisztinának hagyományozza, a tőle kölcsönvett összeg fejében. 1793-ban Andrássy Lipót volt az ura, a ki a híres betléri könyvtárt alapította és számára külön épületet emeltetett. Éremgyűjteménye is országos hírű volt. Végrendeletileg kifejezett kivánságára, halála után, a betléri parkban temették el. 1824-ben Andrássy Imre eladta Betlért gr. Nádasdy Tamásnak, kitől a Pálffy és a Grovestins családok birtokába került, de Andrássy Manó gróf visszavásárolta a birtokot a kastélylyal együtt és a még Andrássy István lőcsei várkapitány által épített kastélyt teljesen átalakíttatta s lényegesen megnagyobbíttatta. A kastély belső termei, de különösen a csarnok valóságos múzeum és gazdag tárháza a műkincseknek, régiségeknek, festményeknek, iparművészeti tárgyaknak, ötvösműveknek, vadászati troféumoknak stb. Mostani tulajdonosa, gróf Andrássy Géza, a gyűjteményeket folyton gyarapítani igyekszik. A gyűjtemény legérdekesebb darabjai közé kétségen kívül azok a Bebek-féle ágyuk tartoznak, melyek a kastélyon kívül vannak felállítva. A község határában gazdag vaskőbányák vannak és a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. kohói. A falu két temploma közül a római katholikus 1600 körül épült, az ág. h. ev. pedig 1786-ban. Van a községben posta, táviró és vasúti állomás.

Helységnévtár

Betlér (Bettlér, Betljár), [Betléri vasgyártelep], rk. 343 Nagy-Veszverés, ÁG. 625 Tiszai, ref. 9 - , izr. 29 - .