Zsély

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistájon fekszik, a Kürtös-patak mentén, Balassagyarmattól 9 km-re északra, Nagykürtöstől 10 km-re délre, az Ipolyságot (39 km) Nagykürtössel összekötő 527-es út mentén. Mellékút köti össze Ipolykéren (7 km) keresztül Bussával (21 km). Határának nagy része dombvidék (a Kürtösi-pataktól keletre erdőkkel borított, nyugatra nagyrészt mezőgazdaságilag művelt), legmagasabb pontja a 287 m-ig emelkedő Rostély-hegy. Határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Délnyugatról Erdőmég, délkeletről Ipolyvarbó és Ipolykér, északkeletről Óvár, északról Szklabonya községekkel határos. Délkeleti határa Nógrád és Hont megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). Területe (18,76 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

Zsély a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a szlovák Szklabonya és Erdőmeg községek között, az eredetileg szinte kizárólag magyarlakta település 20. század második felében szlovák többségűvé vált. 1910-ben 920, 1921-ben 1018, 1938-ban pedig 1228, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovákok aránya 1921-ben 8,8 %, 1930-ban 21 % volt (a falu eredeti szlovák lakosai az elsősorban evangélikus vallású, az uradalomban dolgozó beköltözők voltak). 1945 után a reszlovakizáció, a betelepítés és az asszimiláció eredményeként a szlovákok kerültrek többségbe (1961-ben a lakosság 24,9 %-a volt magyar nemzetiségű). 2011-ben a lakosság 79,9 %-a volt szlovák nemzetiségű, 1991-2011 között a magyarok aránya 20,8 %-ról 13,2 %-ra csökkent (magyar anyanyelvűek aránya 23,7 %). Zsélyre jellemző a kettős identitás, a magyar anyanyelvűek aránya több mint másfélszerese a magyar nemzetiségűeknek, a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is magas - 6,4 %. A lakosság túlnyomó többsége (81,7 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 5 % (1921-ben még 11,2 %).

Történelem

A falu első írásos említése 1327-ben "Zel,Zeel" alakban történt. Először a honti várispánság birtokát képezte, később a Balassák tulajdona lett. A 14. században Csák Máté neve fűződik a településhez, kinek halála után a terület újra a Balassákra szállt vissza. A mohácsi csatát követő zavaros időszakban Balassa Zsigmond megszerezte a divényi uradalmat és a falut hozzá csatolta. 1554 és 1593 között a török hódoltság részeként török uralom alatt állt. 1594-ben a nógrádi várak felszabadításával megszűnt a török uralom a településen. 1772-ben gróf Zichy Ferenc kastélyt építtetett itt, melyet birtokainak központjává tett, majd új templomot is építtetett a községnek. 1862-ben egy tűzvészben az egész falu leégett, s utána megkezdődött az újjáépítés szakasza. A tűzvésszel a zsélyi zsellérek nagy része földönfutóvá vált, ugyanakkor evangélikus vallású szlovák betelepülők érkeztek a községbe, akik egy nemzedék alatt elmagyarosodtak. A század végén Zsély, az uradalmi központ iparos falunak számított vízi- és gőzmalommal, téglagyárral, só- és szénlelőhellyel, méhészettel és szőlészettel is foglalkoztak itt. A trianoni békeszerződésig Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Az első világháborúban 9 zsélyi lakos esett el. 1926-ban megalapították a Viktória kulturális és sportegyesületet. 1930-ban tűzoltó egyesület, 1932-ben gazdaegyesület alakult. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult, a falut bekötötték az elektromos hálózatba és megindult az autóbusz közlekedés. 1953-ban meteorológiai állomás létesült, 1964-ben pedig új iskolát adtak át (a magyar nyelvű oktatás a 70-es évekre megszűnt) 1974-ben határában víztározót építettek. 1975-ben felépült az új iskolaépület és a kultúrház. 1983-ban felépült a közösségi ház új épülete. 1995 után a sósári fürdő, mely korábban a ČSAD rekreációs központja volt, megszűnt. A rendszerváltásig gépjavítóüzem is működött a községben.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák alapiskola és óvoda, valamint szintén szlovák tanítási nyelvű összevont szakközépiskola (itt mezőgazdászokat, pékeket és cukrászokat képeznek) található. Határában (Károlymajoron) napkollektoros erőmű üzemel. Szent Imrének szentelt római katolikus temploma 1771-ben klasszicista, Zichy Ferenc győri püspök által emeltetett kastélya 1772-ben barokk-klasszicista stílusban épült. 1858–1940 között e kastélyban őrizték a Zichy család gazdag levéltárát, jelenleg a Zsélyi Helytörténeti és Néprajzi Múzeumnak ad helyet. A közeli Sósár gyógyforrásai mellett a 19. században létesített gyógyfürdő, amelyben légzőszervi megbetegedéseket és anyagcsere-bántalmakat gyógyítottak, a 20. század közepéig működött, jelenleg romos állapotban van. A falu határában az 1963–68 között végzett ásatások során rendkívül gazdag, 867 sírból álló, s mintegy 10 ezer leletet tartalmazó 7–8. századi avar temetőt tártak fel. Temetőjében nyugszik Zsélyi Nagy Lajos szlovákiai magyar költő, akinek emléktáblája is van a községben.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

ZSEL. Szabad puszta Nógrád Várm. földes Ura Gróf Zichy Uraság, fekszik Szent Iványhoz közel, és annak filiája.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Zsély, Nógrád m. magyar-tót f. 862 kath., 13 evang. lak. Kath. paroch. templom. Főldje, rétje, elég; Szőlőt is mivel. A földes uraságnak, t. i. a gr. Zichy senoratusnak még egészen ki nem épült kastélya van itt. Savanyu vizforrás. Ut. p. Balassa-Gyarmat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Balassa-Gyarmatról fölfelé haladva, a Kürtös patak jobb partján találjuk Zsély falut, gazdasági székhelyét a gróf Zichyek divényi hitbizományi uradalmának, egy a múlt században gróf Zichy Ferencz győri püspök és akkori első hitbizományi tulajdonos által épített barokk ízlésű emeletes kastélylyal, melynek egyik szárnyát gróf Zichy Károly ez előtt mintegy 40 évvel építette föl, bele helyezvén a nemzetségnek a XIV. századtól kezdve mostanig terjedő, mintaszerűen rendezett levéltárát. Szomszédságában s tőle keletre van a Sósár fürdő két hegy közti teknő alakú völgyben, két különböző kútforrással. Az egyik dús szénsavas ivóvizet szolgáltat, míg a másik görvélyes betegségek orvoslására hatásos. Zsély és a hozzá tartozó Sósár között széles terjedelmű rétség nyúlik fölfelé, melyet az Ipolyba ömlő Kürtös pataka hasít hoszszában.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Zsély. Balassagyarmat közelében fekszik. Magyar kisközség, körjegyzőséggel. Házainak száma 159 és nagyrészt róm. kath. vallású lakosaié 900. Postája helyben van. Távírója és vasúti állomása Balassagyarmat. Legrégibb birtokosai a Balassák ősei voltak. A 13. század második felében Péter, honti főispán birtoka, kinek halála után, 1290-ben, az özvegyével kötött egyezség szerint, férfirokonai: Bettér zólyomi főispánnak, a Balassák tulajdonképeni ősének, továbbá Demeter, pozsonyi és zólyomi főispánnak, végül Detre fia Mikónak a birtokába került. Ettől kezdve, az egész középkoron át, szakadatlanul a Balassa család volt a földesura. Utóbb behódolt a törököknek és 1562–1563-ban Diváne Ali hűbérbirtoka volt. Ekkor 19 adóköteles házát írták össze. 1579-ben 25 ház után adózott. 1585–1586-ban Hasszán szécsényi szandzsákbég hűbérbirtokai közé tartozott. 1670-ben Balassa Imre és Péter birtoka, a kik Keller Jánosnak és nejének Komáromy Erzsébetnek 300 tallérért elzálogosították. Ezektől azonban Mailáth Miklós királyi ügyigazgató 1680-ban visszaváltotta. Később Horváth János és neje Jánosy Judith birtokába jutott, a kik Koháry Istvánnak és Jánosnak engedték át 300 tallérért. Balassa Imre hűtlensége következtében a divényi uradalom a magyar koronára szállott és Lipót király 1686-ban gróf Zichy Istvánnak adományozta. Az adománylevélben Zsély is bennfoglaltatván, ez alapon a Zichy család visszaváltotta azt a gróf Koháryaktól. A divényi uradalmat gróf Zichy Istvánnak 1687 január 7-én kelt végrendeletével, elsőszülöttségi s az elsőszülöttek kihalta esetén senioratusi hitbizománynyá alakították át. E végrendelet következtében Zsély I. Ádámra, majd ennek fiára Károlyra szállott, a ki azonban 1741 június 14-én fiutódok nélkül halván el, ettől kezdve az uradalmat a család seniorja haszonélvezi. Az itteni nagyszabású kastélyt, a nagyteremmel együtt, 1772-ben gróf Zichy Ferencz győri püspök, a nyugati részt pedig gróf Zichy Károly († 1876) építtette. A kastély nagytermében vannak elhelyezve a család seniorainak és a hitbizomány alapítójának arczképei. A kastélyban van elhelyezve a Zichy család híres levéltára, melyet 1858-ban szállítottak át a palotai várból Zsélyre. Jelenleg gróf Zichy Nándor a senioratus haszonélvezője. Az itteni plebániát 1771-ben alapították és a templom is ez időtájt épült. A községhez tartozik a zsélyi Sósárfürdő, melyet egészséges levegője, kies vidéke és hatásos vize miatt sokan felkeresnek, továbbá Forrás-puszta, Károly-major, Mankó-dülő, Ortás-puszta és Peszerény.

Magyar Katolikus Lexikon

Zsély, v. Nógrád vm. (Želovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. kékkői esp. ker-ében. – Szklabonya filiájából 1771: alapították. Tp-át Szt Imre tit-ra sztelték. Kegyura 1880: a Zichy gr. család. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. – Filiája 1917: Erdőszelestyén. – Lakói 1940: 1125 r.k., 2 g.k., 2 g.kel., 133 ev., 9 ref., 17 izr., 1 unit., össz. 1289; 1991: össz. 1367, m. 285 (20,85%); 2001: össz. 1307, m. 287 (21,96%). ** Némethy 1894:323. – Schem. Strig. 1917:25.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Zsély tiszta magyar eredetű település. Magyar jellegét csak az 1830-as körüli adatokban kifejezésre jutott szlovák bevándorlás veszélyezteti. E kisebbségnek a száma ugyan 1910-ig majdnem teljesen elfogy, de az államfordulat az 1921-es adatokban a szlovákok újabb megerősödését hozta magával s 1930-ig ez a megerősödés a 21%-ot éri el. A felszabadulás ugyanezt a jelenséget eredményezte a magyarság javára. Az 1938-as népszámláláskor a magyarság túlsúlya 96%-ban mutatkozik. (....) Zsély. Okleveles első említéséi 1290-ben találjuk, amikor is Péter honti főispán halála után özvegye átengedi itteni birtokát rokonainak, Bettér zólyomi főispánnak, Demeter pozsonyi főispánnak és Detre fia Miklósnak. Bettér a Balassák voltaképeni őse s a birtok évszázadokon át a Balassa család kezén volt. A török alatt Ali török tiszt, majd Hasszán szécsényi szandzsákbég hűbérbirtoka. A török eltakarodása után újra a Balssák kezére kerül. Későbbi birtokosa még a Horváth, Koháry és királyi donáció folytán a gróf Zichycsalád. Az összeomlás előtt gróf Zichy Nándor volt a birtok haszonélvezője. A zsélyi Sósárfürdő gyógyvizét sokan keresik fel. Hozátartozik Bikamájpuszta, Forráspuszta, Karikáspuszta, Ortáspuszta, Peszerény, Sósárpuszta. A község területe 3260 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1228. Sokat szenvedett a prágai elnyomás alatt.