Veskóc

A település az Alföldön, a Nagykaposi-sík kistáj középső részén, az 555-ös út és az Ungvár-Enyicke vasútvonal mentén fekszik, Nagykapos központjától 3,5 km-re északkeletre, Pálóctól 6,5 km-re délkeletre, Mátyócvajkóctól 4 km-re nyugatra. Mellékút köti össze Mátyócvajkóccal.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Nagykapos településrésze. 1920-ig kisközségként Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Nagykaposi, majd a Tőketerebesi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Ung vármegye, Nagykaposi járás), ebben az időszakban határközséggé vált. 1964-ben Nagykaposhoz csatolták. Területét (1910-38: 4,90 km²) beolvasztották Nagykapos kataszterébe.

Népesség

Veskóc a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 368, 1921-ben 356, 1938-ban pedig 398, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1961-ben 353 lakosának 65,9 %-a magyar nemzetiségű volt. 2011-ben 229 lakosa volt, itt élt Nagykapos összlakosságának 2,4 %-a. 1921-ben lakosságának 65,2 %-a volt református, 11,8 – 11,8 %-a pedig görög katolikus és izraelita vallású.

Történelem

1331-ban "Veskoch" néven említik először az írott forrásokban. 1415-ben „Welehkoch” néven említik. Nevezetesebb birtokosai a 15. században az Oroszok és a Budaházyak, a 16. században a Fodor és az Orosz családok voltak. A későbbi századokban a helybéli kisnemesek birtoka volt. A falu első fatemploma 1820-ban épült. 1828-ban 65 házában 425 lakos élt. 1869-ben 345, 1890-ben 370 lakosa volt. 1920-ig Zemplén vármegye Nagykaposi járásához tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, ekkor Veskóc és Pálóc között húzódott a magyar-szlovák határ. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 41 fő) koncentrációs táborba hurcolták. 1964-ben Nagykaposhoz csatolták.

Mai jelentősége

Református temploma 1828-35 között épült klasszicista stílusban.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

VESZKÓCZ. Falu Ungvár Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Dobruskához nem meszsze, mellynek filiája; határja jó.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Veskócz, Ungh v. magyar falu, Nagy-Kaposhoz 1 órányira: 82 rom. kath., 356 ref., 38 zsidó lak., reform. anyaszentegyházzal, s termékeny földekkel és rétekkel. F. u. többen, de a Budaházy nemzetség innen veszi praedicatumát. Ut. p. Ungvár.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Veskóc. A község területe 851 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 398.