Várhosszúrét

A község a Rozsnyói-medence déli részén, a 600 méter fölé magasodó Szilicei-fennsík északi lábánál, a Csermosnya-patak jobb partján fekszik, a Rozsnyó-Torna vasútvonal mentén, Rozsnyótól 8 km-re délkeletre. A 16-os főútról a Berzétéhez tartozó Bakpusztánál leágazó, Hárskútra (4 km) vezető mellékúton közelíthető meg. Határa felnyúlik a Szilicei-fennsíkra is, határának mintegy felét a fennsíkon található, a Szlovák Karszt Nemzeti Park részét képező erdővel borított terület foglalja el. Nyugatról Jólész, délről Szilice, Jablonca és Körtvélyes, keletről Hárskút, északról pedig Krasznahorkaváralja községekkel határos. Déli határa 1881-ig megyehatárt alkottt Gömör-Kishont és Torna vármegyék között.

Közigazgatás

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). Területe (14,02 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott.

Népesség

1910-ben 592, 1921-ben 611, 1938-ban pedig 634, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után észak-gömöri szlovák telepesek érkeztek a községbe. Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között azonban a magyar nemzetiségűek aránya 92,8 %-ról 76,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig csaknem háromszorosára, 6,7 %-ról 18,7 %-ra növekedett. 1991-2011 között a község lakossága 9,1 %-al gyarapodott (671 főről 732-re). A lakosság túlnyomó többsége (78,8 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 5,9 %.

Történelem

A település a Krasznahorka várához tartozó major körül keletkezett a 14. század elején. Első írásos említése 1338-ból származik, amikor Krasznahorka tartozékaként "Huziureth" alakban szerepel. A Bebek család birtoka volt, lakói főként juh és kecsketenyésztéssel foglalkoztak. Kialakulásánál a magyarságnak jutott a főszerep, magyar neve az újkorban is csaknem kizárólagos. A betelepülő vlachok elsősorban szintén magyarok, de kerültek közéjük rutének is. Népességére károsan hatottak az ismétlődő török pusztítások majd a hódoltság és a pestisjárványok. A későbbi betelepülők túlnyomó része magyar, kevés szlovákkal, még kevesebb lengyellel és ruténnel keveredve. 1427-ben csak egy portával adózott. 1567-től több török támadás is érte, egy ilyen során 1570. február 1-jén a török felégette a falut, lakosságának nagy része pedig elmenekült, mások fogságba estek. A török pusztítás és a járványok hatására ebben az időben lakossága a korábbi negyedére csökkent. 1578-ban a kihalt Bebek család után az Andrássyak lettek birtokosai. Lakói a 17. század végéig pásztorkodással, majd mész és szénégetéssel foglalkoztak. 1667-ben az Andrássy családnak 34 jobbágytelekkel, 10 fél telekkel és 2 zsellérrel adózott. A falu a 18. században kezdett jobban benépesülni. A falu első, egy tantermes iskolája 1820-ban létesült. 1828-ban 103 házában 716 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1835-ben a várhosszúréti kastélyban született Andrássy Dénes, az Andrássy-kastély a második világháború után elpusztult. 1871-ben a falu a templommal szemben új iskolát épített, mely a mai napig is működik. 1907-ben hivatalos nevét Krasznahorkahosszúrétről Várhosszúrétre változtatták. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz.

Mai jelentősége

A községben magyar alapiskola és óvoda egyaránt működik. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma 1754-ben épült barokk stílusban, a 20. század elején historizáló stílusban átalakították. A templom szomszédságában áll az 1871-ben épült iskolaépület, melyet ma is használnak. A falu határában található az 1964-ben felfedezett 1,1 km hosszú Krasznahorkai-barlang (Buzgó-barlang), mely 32 méteres állócseppkövéről híres. A Buzgó-forrás a 19. század második fele óta ismert búcsújáróhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

HOSSZÚ MEZŐ. Kraszna horka. Hosszú mező. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura G. Andrási Uraság, a’ kinek jeles épűletével díszesíttetik, fekszik Rosnyóhoz mint egy fél mértföldnyire, határja jó termékenységű, vagyonnyai jelesek, eladásra alkalmatos módgyok van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Hosszuréth (Krasznahorka-), (Ronnawszka, Dluhaluka), magyar-tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Torna vmegye szélén, ut. p. Rosnyóhoz 1 órányira: 754 kath. lak. Határának egy része hegyes, de különben termékeny; sikon fekvő rétjei igen jók; meszet éget, és fuvarozik. F. u. gr. Andrásy György.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Krasznahorkahosszúrét, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, 123 házzal és 564 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és mint ilyen került az Andrássyak kezébe. A községben régi kastély van, melyben valamikor gróf Andrássy György lakott. Most is teljesen be van rendezve, de nem lakik benne senki. Itt született 1835 nov. 19-én gr. Andrássy Dénes, a nagy emberbarát. E község Roznawszka és Dlhaluka tót néven is ismeretes volt. Kath. temploma 1782-ben épült. A község postája Dernő, távírója K.-H.-Váralja s vasúti állomása Rozsnyó.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Várhosszűrét. A község területe 2438 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 634.