Vágsellye

A város a Kisalföldön, a Mátyusföld keleti részén, az Alsó-Vágmente kistájon, a Vág mindkét partján fekszik, Galántától 13 km-re keletre, Érsekújvártól 34 km-re északnyugatra, Szeredtől 20 km-re délkeletre, Nyitrától 28 km-re délnyugatra. Fontos forgalmi csomópont: a 75-ös országos főút köti össze Galántával és Érsekújvárral, az 573-as út pedig Komárommal (56 km) és Szereddel teremt összeköttetést. Mellékút vezet Deákin (4 km) keresztül Felsőszelibe (11 km). 1851 óta a Pozsony-Budapest vasúti fővonal fontos állomása, mely itt keresztezi a Vág-folyót, 1909 óta pedig a Vágsellye-Negyed vasútvonal ("Csángó") kiindulóállomása. Az 1960-ban hozzácsatolt Vágvecse teljesen egybeépült a várossal az elmúlt évtizedekben. Nyugatról Vágkirályfa, Deáki és Pered, délről Vágfarkasd, északról Vághosszúfalu és Mocsonok, keletről pedig Tornóc községekkel határos. Délnyugati határa Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határát alkotja, keleti határának nagy részét a Vág-folyó alkotja. Határában a 19. században még két erdő is volt (Bélic- és Kilics-erdő), melyeket a 20. században kiirtottak.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Vágsellyei járáshoz tartozó város (1960 óta), járásszékhely. 1871-ig mezőváros, majd 1920-ig nagyközségként Nyitra vármegye Vágsellyei járásának székhelye volt. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig továbbra is a Vágsellyei járás székhelye, majd 1960-1996 között a Galántai járáshoz tartozott. 1996-tól újra járásszékhely. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Vágsellyei járás). 1960-ban hozzácsatolták Vágvecsét és egyben várossá nyilvánították. Vágsellye (32,47 km²) és Vágvecse (12,49 km²) egyesítése óta egyetlen kataszteri területet (44,97 km²) alkot.

Népesség

Vágsellyének 1910-ben 3812, 1921-ben 4046, 1939-ben 4842 lakosa volt. Lakosságát a 20. század elején elszlovákosodott magyarként jellemzik, a kettős identitást mutatja, hogy 1910-ben a magyar nemzetiségűek még a lakosság 91,5 %-át, 1921-ben már csak 30,9 %-át alkották, 1939-ben, a visszacsatolás után viszont újra túlnyomórészt magyarnak vallotta magát a lakosság. A 20. század második felében, az iparosodással és városiasodással párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek túlnyomó többségbe kerültek. 1939-1970 között népessége megduplázódott (Vágvecsével együtt 1939-ben 6106, 1970-ben 12 922 lakosa volt), majd a következő két évtizedben újra megduplázódott (1991-ben 24 776 lakos, az akkori Galántai járás legnépesebb települése lett). Az 1991-2011 közötti két évtizedre enyhe népességcsökkenés (4,9 %) és a magyar nemzetiségűek arányának rohamos csökkenése (21,9 %-ról 14,2 %-ra) jellemző. A lakosság többsége római katolikus vallású (56,5 %). 1939-ben népes magyar zsidó közössége még a lakosság 12,5 %-át alkotta. Vágsellye három településrészre: Vágsellyén él a lakosság 67,1 %-a (15 806 fő), Vágvecsén 32,7 %-a (7691 fő), Hetményen pedig 0,2 %-a (57 fő).

Történelem

A nyitrai várhoz tartozó királyi birtokon jött létre, ezután rövidebb ideig a pannonhalmi apátságé lett. A mongolok elpusztították 1241-42-ben. IV. Béla a znióvári premontrei kolostornak adományozta, és az övék is maradt a 13-16. század között. A középkorban előbb bencés, azután premontrei, a kora újkorban jezsuita rendháza volt. Ekkoriban Vágsellyétől délre voltak Beke, Brodrinc, Nege és Udvarc, mára nyomtalanul elenyészett falvak. A 16. században, az ország rendjének felbomlásával Sellyére is zavarosabb idők köszöntöttek. 1534-ben a surányi vár kapitánya foglalta el, de 14 évvel később visszaadta a szerzeteseknek, akik hamarosan elzálogosították. Rövid időre az egri püspök tulajdonába került, végül 1586-tól egészen 1776-ig, a szerzetesrendek II. József általi feloszlatásáig a jezsuitáké volt. iskolájának alapítási időpontját nem ismerjük, csak annyit tudni, hogy Oláh Miklós esztergomi érsek utasítására, 1564-ben nyitották meg újra. A törökök a 16. században négyszer is felperzselték a községet, és az általuk jelentett folyamatos veszély miatt, az 1598-ban idehozott jezsuita kollégiumot Pázmány Péter érsek vezetésével, 1615-ben áthelyezték Nagyszombatba. A 17. században kapott mezővárosi rangot, heti és országos vásártartási jogot. Ekkoriban 12 malom működött itt, és saját céhük volt a szabóknak, csizmadiáknak, kovácsoknak, takácsoknak, tímároknak, vargáknak és cipészeknek, de jelentős volt a marhatenyésztés és nádtermesztés is. A század második felében még egyszer feldúlták az oszmán török hadak. Eben az időben kisebb erődítménye is volt, de ennek maradványait mára nyomtalanul széthordták. Középkori katolikus temploma 1828-ra olyan rossz állapotba került, hogy le kellett bontani, és újat építettek helyette. A 19. századra nevezetessé vált fapiaca, valamint téglagyár és ispotály is létesült. A 20. század elején a helyi lakosok takarékszövetkezetet és hitelszövetkezetet működtettek, továbbá megjelent a sajtkészítés, illetve a dohány- és lucernatermesztés is. A Vágon már ekkor kompjárat biztosította az átmenő forgalmat. 1919. január 7-én foglalták el a cseh csapatok, és a trianoni béke Csehszlovákiához csatolta. A város az elégedetlen mezőgazdasági munkások egyik mozgalmi központjává vált, és annak ellenére óriási munkanélküliséggel küzdött, hogy szeszfőzde, ecetgyár és jéggyár is üzemelt itt. 1938. november 2-án a bécsi döntés révén visszakerült Magyarországhoz, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1963-ra épült fel a Duslo vegyiüzem, az ideköltöző munkások sokaságának új lakótelepeket építettek, és a város ezzel nemcsak eredeti arculatát, de magyar jellegét is elvesztette. Ugyanebben az időben létesítették a műtrágyagyárat. A Vágsellyei járást 1960-ban beolvasztották a Galántai járásba. A 70-es években új közúti híd épült. 1993-tól Szlovákia része. 1996-tól az újra létrehozott Vágsellyei járás székhelye. A 19. században vegyes lakosságúként leírt mezőváros a rugalmas városi identitás ékes példája. Lakói az 1910-es magyar népszámláláskor elsöprő többségben magyar nyelvűnek mondták magukat, 1921-ben, az első csehszlovák népszámlálás alkalmával, nagyrészt ugyanazoknak az embereknek kétharmada csehszlováknak, egyharmada magyarnak vallotta magát, 1941-ben a magyar népszámláláson újfent a magyarok voltak elsöprő többségben, 1950-től kezdve után pedig megint szlováknak vallotta magát a többség. A vegyes, illetve átmeneti nemzeti identitású községet a Duslo vállalat dolgozójaként idetelepített munkások által szlovákosították el teljesen. A rendszerváltás óta, magyar lakossága felgyorsult ütemben csökken.

Mai jelentősége

A városban egy magyar és öt szlovák alapiskola, szlovák művészeti alapiskola, szlovák gimnázium, kétnyelvű szakközépiskola, valamint kultúrház és könyvtár működik. A városközpontban áll a kórház. Vágsellyéhez tartozik, de valójában Mocsonok, illetve kisebb részt Tornóc kataszterében terül el a Duslo vegyiüzem, amelynek a területén uszoda is található. Az egykori jezsuita kollégium felújított, 16. századi reneszánsz kastélyában működik a vágsellyei, dunaszerdahelyi és galántai járás közös levéltára. Klasszicista stílusú római katolikus, Szent Margitnak szentelt temploma 1823–37 között épült, a Mátyusföld hagyományos lakáskultúráját bemutató tájháza 1979-ben létesült. A sportélet legfontosabb szereplője az első ligás női kézilabdacsapat, a csapat sportcsarnokán kívül van műjégpálya is, a futballcsapat stadionja pedig Vécse városrészben található. A város területén újkőkori, vaskori kelta és római kori kvád település, kora középkori avar temető, morva temető, továbbá honfoglaláskori és Árpád-kori temető települések maradványait is megtalálták.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SELYE. Magyar, és tót Mezőváros Nyitra Várm., földes Ura a’ Tudom. Kintstár, lakosai többnyire katolikusok, fekszik Vág vize mellett, Szeredhez 2 1/2 mértföldnyire. Nevezetes régiségéről, és alzután a’ Jésuitáknak vólt híres Oskolájokról, melly 1615-dikben tétetett-által N. Szombatba. Szentegyháza, melly jeles toronnyal, ’s verő órával ékeskedik, 1776-dikban megújjíttatott. Ispotállya is van; földgyei termékenyek, gazdáskodása jeles, valamint vagyonnyai is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sellye, m. v., Nyitra vmegyében, a Vágh jobb partján Posontól 6, Nyitrától 4 mfdnyire. Számlál: 2,205 kath., 3 evang., 3 óhitű, 12 zsidó lak. Van itt egy kath. paroch. templom, kastély, mellyben az uraság tisztjei laknak, rév a Vághon, több hajó-malmok. Földje rónás termékeny, de az áradásoktól sokat szenved, s azért sok mocsáros hely is van benne; legelője, rétje, nádja bőven, marhája sok. – 1598-ban itt a jezsuitáknak, mint a város birtokosainak collegiumok, és iskolájok volt; de 1604-ben N. Szombatra tetették által. F. u. a pesti universitás.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Első község, melyet e róna éjszaki részében érünk, Vág-Sellye. Már Szent István korában Sala néven szerepel, később a fontos átkelő hely híd- és révvámját a túróczi praemontreiek kapták IV. Bélától. Majd a jezsuitáké lett, kik itt gymnasiumot állítottak és kollegiumot építettek, de a törökök és felkelők hadai elől 1615-ben Nagy-Szombatba költöztek át. Most a budapesti egyetemé. A Vágon át híd és vasút vezet Tornóczra,mely fontos vasúti rakodó hely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Vág-Sellye, nagyközség a Vág jobb partján. Lakosai eltótosodott magyarok; de vannak köztük magyarajkúak is. Számuk 3213, vallásuk rom. katholikus (237 izraelita). Posta-, táviró- és vasúti állomás helyben van. E község már történetünk első századaiban fennállott. Irott nyomok a XII. század elejéig vezetnek vissza, amikor „Sala” néven van felemlítve. IV. Béla alatt már a szabadalmazott községek közé tartozott. Egy 1251-iki oklevél már plebániájáról is megemlékszik. IV. Béla, mint királyi birtokot a premontreieknek adományozta. 1563-ban Verancsics Antal egri püspök volt az ura, 1586-ban pedig már a Jezustársaság birtokában találjuk, melynek tagjait azonban Bocskay István onnan elüzte és az általuk épített jezsuita-kollegiumot bezáratta. II. Mátyás alatt Pázmány Péter birtokába került. II. József alatt a jezsuiták végkép elhagyták a községet. Vág-Sellye közvetlen a Vág mellett fekszik, melynek túlsó partjával egy komp tartja fenn a közlekedést. Nehány csinos, tiszta utczája és tágas főtere van, melynek egyik oldalát a közalapítványi uradalom kastélya és épületei foglalják el. E kastélyt, melyben Pázmány Péter sokszor megfordult, és melyben egy ideig Bottyán János, később II. Rákóczy Ferencz vitéz vezére szolgált, 1599-ben a jezsuita-rend építtette kollegiumnak. 1615-ben azonban e kollegiumot a törökök folytonos beütései elől Nagy-Szombatba helyezték át. A kastély II. Józsefig e rendé volt, de azután a tanulmányi alaphoz csatoltatott, a hozzá tartozó birtokokkal együtt. A török időkben itt váracs is volt, melynek azonban ma már nyomai sincsenek. E községnek már 1252-ben volt kath. temploma; ezt azonban 1828-ban, roskadozó álapota miatt, kénytelenek voltak lebontani. A torony gombjában egy 1661-ben kelt okiratot találtak, melyet úgy látszik a torony renoválása vagy ujraépítése alkalmával helyeztek oda. Ez okirat a templom és plébánia jövedelmének összeirását tartalmazza. Az uj templom 1830-ban épült. Kegyura a vallásalap. Az izraelitáknak imaházuk van itt, mely 1896-ban épült. A kath. templom egyházi edényei közt egy érdekes és nagyértékü ezüst kehely van, az átmeneti korszakból, melyet Pázmány érsek ajándékának tartanak. A község lakosai kaszinó-egyesületet, takarékpénztárt és önk. tüzoltó-egyesületet tartanak fenn. A vallásalapon kivül gróf Hunyady Imrének van itt nagyobb birtoka.

Magyar Katolikus Lexikon

Vágsellye, Sellye, v. Nyitra vm. (Šal’a, Szl.): 1. esperesség a v. esztergomi főegyhm-ben. Plébániái 1917: Eperjes, Farkasd, Felsőszeli, Királyrév, Nádszeg, Negyed, Pered, Tallós, Vágkirályfa, Zsigárd. – 2. plébánia. 1252: már létezett. Tp-át Antiochiai Szt Margit tit-ra sztelték. Lakói 1560 e. ev-ok lettek. 1657: alapították újra. Mai Szűz Mária neve tp-át 1830: építették. Kegyura 1880: a Bpi M. Kir. Tudegy. Anyanyelve 1880: m., szl.; 1940: m., szl., ném. – Filiája 1917: Hetmény. – Lakói 1940: 4017 r.k., 4 g.k., 19 ev., 47 ref., 441 izr., össz. 4528; 1991: össz. 24.776, m. 5413 (21,85%); 2001: össz. 24.564, m. 4392 (17,88%). – 1940?–44: KALOT-népfőisk. működött. Ig-ja Bárány Imre volt. – Kat. sajtója: 1935–38: Húsvét. ** Némethy 1894:300. – Gerecze II:577. – Schem. Strig. 1917:10.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Vágsellye. Könyves Kálmán idejében már fennállott a község, az egykorú feljegyzések „Sala” néven emlékeznek meg róla. A tatárjárás után IV. Bélától szabadalmat nyert Vágsellye, 1252-ben plébániája és temploma is volt már. A községet, mely eddig királyi birtok volt, IV. Béla a premontrei szerzetesrendre ruházta át. 1563ban a községet Verancsics Antal egri püspök birtokában találjuk. Nemsokára ezután a jezsuiták kezébe került a község, de ezeknek rendjét Bocskay István feloszlatta és így lefoglalta a kollégiumot is. Egy ideig Pázmány Péter birtokában is volt Vágsellye. Az ellenreformáció nagy előharcosa ekkor az alapítványi kastélyban lakott. Ez a kastély eredetileg a jezsuita kollégium épülete volt, de a rend a törökök zaklatásai miatt 1615-ben Nagyszombatba költöztette át az iskolát. II. József az egyházi birtokot és a kastélyt a tanulmányi alaphoz csatolta. A szép templomot 1828-ban lebontották és 1830-ban újat emeltek helyén. Ide vitték át a régi székesegyház kegyszereit, melyek között egy igen értékes ezüst kehely is van, ezt némelyek szerint Pázmány Péter ajándékozta a templomnak. Ujabban a vallásalapnak és a Hunyady-családnak voltak itt birtokai. A község területe 5644 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 4842. A községhez tartozó puszták: Amerika, Bilicztanya, Hetménypuszta, Killicstanya, Lebestanya.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Vágsellye nk. vágsellyei járás. A község már Szent István idejében létezett. Mint uradalom egyházi birtok volt és 1650 körül a jezsuiták kezébe került, akik itt főiskolát tartottak fenn kb. 400 tanulóval. Pázmány Péter is a községben lakott a ma is fennálló kastélyban. A kuruc világ idejében Vak Bottyán is hosszabb ideig lakott a községben. 1538. augusztus 15-én részleges országgyűlést tartottak itt. A község átjáró hely volt Nyitra felé. Területe: 5.644 k. h. Lakosság: 4.842. Ebből m.: 4.485, n.: 31, szl.: 318. Magy beszél: 4.777. Vallás szerint: r. k. 4.271, ref. 36, ev. 23, izr. 506. Fb. I. 1, II. 4, III. 174. Népsűrűség: 149.1. Lakóház: 910. Községi bíró: Miskovics Ferenc. Állami polg. isk. áll. népiskola, áll. kisdedóvó, izr. népiskola, gazdasági népiskola, tanonciskola. Kat. Népkör, Haladó Iparoskör, Cserkészet, Cecilia Dalegylet Önk. Tűzoltó Egyesület, Dolgozó Lányok Egyesülete, KALOT, Vágsellyei Sport Club, Hitelintézet, Első Sellyei Bank, Járási Hitelszövetkezet, Fogyasztási Szövetkezet, Mezőgazdasági és Gépszövetkezet. Műmalom és Villanytelep, Ganzl Simon tollüzeme, Balogh Zoltán baromfi, vad kereskedés, tojáskonzerváló és műjéggyár. Dr. Szalontay István járásbírósági elnök, Sárossy Árpád postafőnök, Varga József állomásfőnök. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. — Néprajzi szempontból a fonóban és lakodalmak alkalmával elmondott felköszöntők, valamint a karácsonyi pásztorjátékok figyelemreméltók. Háziipar kosárfonás. A visszacsatolás után a polgári érdemkeresztet megkapta Biskoroványi Ernő bankigazgató. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. Galánta, jb. közj. csö. helyben. Vá. posta és távbeszélő helyben.