Tonkháza

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Illésházától 2 km-re délnyugatra található. Két részből áll, Tonkháza faluból és az Illésháza szentpéterföldjei falurészével egybeépült, de Tonkháza területére eső településrészből (Illésháza II., az egykori Alsó-malomúti dűlő).

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A magyar közigazgatásban Kismagyarral egyesítették Tonkháza néven. Területe 3,78 km², a községterület 16,8 %-át alkotja. 1951-ben Vitény és Sárrét önállósulásakor területének 65 %-át (695 hektár) az újonnan alakult községekhez csatolták.

Népesség

1939-ben 431 lakosa volt, 2011-ben 377-en éltek itt (ebből 172-en Tonkházán, 205-en Illésháza II.-n), a község összlakosságának 17,1 %-a.

Történelem

Nevét egyes szerzők Tankházi Simon nemestől származtatják,először egy 1308-ban kelt okirat említi Tonkvatha alakban. Nevének további megjelenési formái: 1435-ben Nobilis de Tonkháza, 1488-ban Dankhaza, 1495-ben Tankhaza, 1553-ban Tenkhaza, 1948-ban Tonkovce. A XV. század elejéig Tankházi Simon volt a község birtokosa. 1495-ben II. Ulászló a birtokot csebi Pogány Péter pozsonyi várispánnak és alsóborsai Vízközi Andrásnak adományozta, de alig egy év múltán ismét a Tankháziaké; ez tűnik ki az 1496-os oklevélből, melyben Tankházi Ábrahám birtokát Illyés Mátyásnak és Györgynek adta el. 1498-ban II. Ulászló a hűtlenséggel vádolt Zerhazi Zerhás Márton és László itteni birtokát elkobozta, és Illyés Györgynek adományozta. 1506-ban Werbőczi István is birtokosa. 1540-ben az egyik Csorba-birtokot az IIlésházyak szerzik meg. 1553-ban Csorba Gergely és Pál fiai, valamint Csorba Farkas és Illésházy Tamás osztozkodnak az itteni birtokon. A későbbiekben a Batthyányiak a birtokosai, ezek révén pedig a XX. század elején Pálffy Béla grófnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 28 házzal és 208 lakossal szerepel. 1940-ben Tonkháza néven egyesítették Kismagyarral, majd 1960-tól Illésházával és Bélvatával egyesítve Illésháza (Nový Život) község részét alkotja.

Mai jelentősége

Itt működik a község magyar tannyelvű alapiskolája és két óvodája közül az egyik. 2004 óta húsüzem működik a településen.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TONKHÁZA. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai Gr. Illésházy, és több Urak, fekszik Illésházához nem meszsze, mellynek filiája; Jókához, Nagy Léghez, és Csenkéhez is közel; szántó földgyeikből, és réttyeikből veszik jövedelmeiket lakosai; fűzfákat űltetnek, ’s azoknak ágait használlyák.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Tonkháza, magyar falu, Poson vgyében, közel a kis Dunához: 185 kath., 8 zsidó lak. A szarvai uradalomé és egynehány nemeseké.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tonkháza, kisközség a Felső-Csallóközben, 29 házzal és 238 róm. kath. vallású magyar lakossal. Első birtokosa 1435-ben Tankházi Salamon. Mátyás királynak 1488 május 29-én kelt oklevelében Dankháza néven van említve. 1495-ben II. Ulászló csebi Pogány Péter pozsonyi ispánnak és alsóborsai Vízközi Andrásnak adományozza. 1496-ban is a Tankháziak a birtokosai és Tankházi Ábrahám is birtokát Illyés Mátyásnak és Györgynek hagyományozza. Két évvel később II. Ulászló a hűtlenségbe esett Zerhai Zerhass Márton és László birtokát szintén Illyés Györgynek és Mátyásnak adományozza. 1506-ban Verbőczi István is birtokosa. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni részeiken. 1540-ben az egyik Csorba-féle birtokot az Illésházyak nyerik. Az 1553-iki portális összeírásban e község neve Tenk-Háza alakban szerepel és birtokosai Illésházy Tamás és Csorba Farkas. Később az Illésházyak után a Batthyányiak is birtokosai lesznek és ezeknek a révén ma Pálffy Béla grófnak van itt nagyobb birtoka. A községnek nincs temploma. Postája és távírója Nagymagyar, vasúti állomása Szempcz. Ide tartoznak Csondor, Ménesakol és Vitté puszták és a Dunaszegi malomházak.