Tardoskedd

A község a Kisalföldön, az Érsekújvári-sík kistájon, a Tardoskeddi (Turányi)-patak partján fekszik, Érsekújvártól 15 km-re északnyugatra, Vágsellyétől 19 km-re délkeletre, a Pozsony-Budapest vasúti fővonal mentén (megállóhely). A 75-ös országos főút Vágsellye és Érsekújvár közti szakasza keresztülhalad a községen. Nyugatról Szelőce, délnyugatról Vágfarkasd, délkeletről Nagysurány, északkeletről Dögös, északról pedig Jattó községekkel határos.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Érsekújvári járás). Ebben az időszakban határközség volt, északkeleti határa államhatárt alkotott Magyarország és Szlovákia között. 1952-ben a korábban hozzá tartozó Alsójattót, Kisjattót és Kenderest önálló községgé alakították Jattó néven, területe ezzel 25,2 %-al (74,23 km²-ről 55,56 km²-re) csökkent.

Népesség

Tardoskedd a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A községnek 1910-ben 5353, 1921-ben 5815, 1939-ben 6504, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1947-48-ban a kitelepítések és a lakosságcsere következtében megváltozott a község nemzetiségi képe, de a többséget továbbra is a magyar nemzetiségűek alkotják (2011-ben 62,3 %). 1991-2011 között minimális népességcsökkenés (1,6 %) és a felgyorsuló asszimiláció eredményeként a szlovák nemzetiségűek arányának 22,1 %-ról 31,9 %-ra növekedése figyelhető meg. A romák aránya 5,1 %. A népesség túlnyomó többsége (86,0 %) római katolikus vallású. Egyedüli lakott külterületén, Jánosmajoron (Jánošíkovo) 2011-ben 101 állandó lakos élt.

Történelem

A nyitrai várhoz tartozó királyi birtok volt egészen 1221-ig, amikor II. András király az ausztriai Heiligenkreuz cisztercita kolostorának adta. Ők a század végén elcserélték Pozsonyszőlősre az esztergomi érsekséggel, az érsekség pedig helyi nemesi családoknak adta bérbe. Lakói mezőgazdasággal foglalkoztak, középkori jómódját annak köszönhette a község, hogy a Budáról Csehországba vezető országút mentén feküdt. A török háborúk korában háromszor az oszmánok, egyszer pedig a császári hadak perzselték fel a falut, életben maradt lakói ezért kicsit távolabb, mocsaraktól védett helyre települtek át. A Faluhely nevű dűlő ennek az emlékét őrzi. A törökök később innen is elkergették őket, és ekkor épült fel a község a mai helyén. Csak Érsekújvár visszavétele (1685) után indulhatott újra fejlődésnek Tardoskedd is. Bocskai és Bethlen felkelései és hadjáratai ellenére, a falu mindvégig ellenállt a reformációnak, és katolikus maradt. A 17. században mezővárosi rangot kapott, ekkoriban épült temploma is. A Rákóczi-szabadságharc emlékét őrzi a Rákóczi-domb a rajta lévő emlékművel. A harcok Tardoskeddet is érintették, fontos kuruc katonai tábor volt itt. A háború után járványok tizedelték meg a lakosságot, ezért tótokat és német kézműveseket telepítettek ide a 18. században. Ekkoriban jelentősek voltak marhavásárai. A napóleoni háborúk nyomán tífuszjárvány tört ki, ekkor létesült az ispotály, amely még a 20. század elején is működött. Az 1848/49-es szabadságharc alatt az osztrákok rommá akarták lőni, de Büttner plébános könyörgése végül megmentette a falut. A háború leverése után Haynau magyar honvédtiszteket végeztetett ki itt. A 19. században fúrt artézi kutakkal oldották meg a vízhiányt. Az 1850-ben megnyitották a Pest-Buda és Bécs közti vasútvonalat, amelynek egyik állomása Tardoskedd volt. A századfordulón takarékpénztárat és hitelszövetkezetet tartottak fenn a helyi lakosok. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta a falut, a földreform után, a 20-as években sorozatos sztrájkokat tartottak a mezőgazdasági munkások. 1938. november 2-án a bécsi döntés visszaadta a falut Magyarországnak, majd 1945-től megint csehszlovák fennhatóság alá került. 1947-48-ban 400 családot deportáltak csehországi kényszermunkára, 170 módosabb családot pedig erőszakkal kitelepítettek Magyarországra. A helyükre Magyarországról és a Kiszuca vidékéről érkeztek szlovák telepesek, ezzel megbontva a falu korábban egységes nemzetiségi képét. 1963-ban árvíz sújtotta a községet. 1952-ben az árvíz okozott károkat. Az 1960-es években iskola és kultúrház, a 70-es évek végére egészségügyi intézet épült. 1993 óta Szlovákia része. Az erőszakos áttelepítések és a magyarok asszimilációja következtében, a szlovákok aránya mára csaknem eléri az egyharmadot.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák alapiskola, valamint könyvtár található. A 17. század közepén emelt reneszánsz kastélyát a 18. század közepén barokkosították; késő barokk római katolikus (Szt. István-) temploma 1764-ben épült, a kuruc harcokat idéző barokk Rákóczi-emlékművet 1706-ban emelték. Határában több honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. A község régi vasutas hagyományait szabadtéri vasúti múzeum mutatja be.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

TARDOSKED. Magy. falu Nyitra Várm. földes ura az Esztergomi Érsekség, C. Boronkai, és más Uraknak is vagynak itten kuriáik; lakosai katolikusok, fekszik Érsek Újvárhoz 2 mértföldnyire; Ispotállya van, földgye, réttye jó, legelője elég, tava is van; határjának egy részét a’ vizek járják.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

A nyitrai síkságnak majdnem közepén találjuk Tardoskeddet, a megyének Nyitra után legnagyobb községét, 4.577 lakossal. Egykor az osztrák heiligenkreuzi kolostor birta, mint ilyen kedden tartandó vásárra nyert jogot; ebből eredt a neve is.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Tardoskedd az u. n. kis magyar alföldön fekvő magyar nagyközség, 4577 r. kath. és kevés izr. vallású lakossal. Postája, távirója és vasúti állomása helyben van. Régi község, mely a török hódoltság idejében a mostani határain túl, mélyebb helyen, mocsaraktól körülvéve feküdt. A törökök azonban az így nehezebben hozzáférhető község lakosait elkergették és arra kényszerítették, hogy magasabb helyre költözzenek, ahol a község ma is áll. A XVII. században már mint mezőváros szerepel. Kath. temploma a XVII. század végén épült. Kegyura az esztergomi érsek. Izr. imaházát az 50-es években építették. A község határában, az u. n. Rákóczy-dombon van a II. Rákóczy Ferencz emlékére kegyeletből emelt emlék. Bercsényi 1704 okt. 30-án egy nap alatt három levelet irt innen Rákóczynak, melyben hadi terveit és a hadsereg mozdulatait közli vele. 1848-ban az osztrákok a községet romba akarták lövetni, de Büttner plébános közbenjárására és esdeklésére lemondtak erről és megelégedtek azzal, hogy néhány gyanus egyént elfogtak. A község vízhiányban szenvedvén, legutóbb ártézi kútat fúrtak, mely bő és egészséges vízet szolgáltat. A lakosok takarékpénztárt és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Legutóbb a községben gőzmalom is épült. Az esztergomi érsekségnek itt nagyobb birtoka van. A község 1221-ben az osztrák „Heiligen Kreuz”-kolostor birtoka volt.

Magyar Katolikus Lexikon

Tardoskedd, v. Nyitra vm. (Tvrdošovce, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. érsekújvári esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Szt István kir. tit-ra sztelték. Nagykér filiájából 1697: alapították újra. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Prenner Béla (1894-1960) plnos 1949. XII. 6-1951. II. 3: börtönben. - Lakói 1940: 6089 r.k., 4 g.k., 12 ev., 26 ref., 58 izr., össz. 6189; 1991: össz. 5276, m. 4057 (76,90%); 2001: össz. 5120, m. 3653 (71,35%). ** Némethy 1894:285. - Gerecze II:576. - Schem. Strig. 1917:87. - Hetényi Varga I:212. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Tardoskedd. A török hódoltság alatt a község mélyebb, mocsaraktól védett helyen állott, de innen a törökök felköltöztették a magasabb helyekre, aminek oka persze nem az egészségügyi szempont, hanem az eredményesebb védekezés követelménye volt. Katholikus temploma 1680 táján épült és az esztergomi érsek kegyúri oltalma alatt állt. A kuruc háborúk alatt Bercsényi tanyázott itt egy ideig. Az 1848-as szabadságharc alatt is szerepel a község, melynek ágyúzását az osztrákok elhatározták és csak Büttner plébános könyörgésére álltak el ettől a tervtől. A cseh szlovák uralom 20 esztendeje alatt a község, tekintve, hogy szinte valamennyi lakosa magyarnak vallotta magát, nehéz sorban élt. A csehek 1150 kat. hold magyar birtokot osztottak fel. A községhez tartozó puszták: Alsójatttó, Kisjattó, Kenderes, Jánosháza, Canikpuszta és Méhes-puszta. A község területe: 12.850 kat. hold, lélekszáma: 6504, ebből 6406 róm. kath., 17 réf., 8 ev., 5 gör. kath., 60 izr., 8 egyéb. A lakosság 99°/o-a magyar.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Tardoskedd nk. érsekújvári járás. Honfoglaláskori település. Az Augusztinus szerzeteseknek volt itt kolostoruk. A kuruc harcok idején Bercsényi Miklós tartózkodott egy ideig a községben. Területe: 11.399 kh. Lakosság: 6.501. Ebből magy.: 6.031, német: 7, szlovák: 458. Magy. beszél: 6.258. Vallás szerint: r. k. 6.406, ref. 17, ev. 3, izr. 70. Fb. I. 5, II. 23, III. 708. Népsűrűség: 95.7. Lakóház: 1.249. Községi bíró: Tóth Lajos R. k. népiskola fiú és leány külön. R. k. Kör, Tűzoltó Egyesület. Fogyasztási, Tej és Hitelszövetkezet. Hengermalom. A község 1938. nov. 10-én szabadult fel. A cseh megszállás elleni harcokban 1919-ben elesett Vincze Károly. A kommunista vörös csapatok támadása idején a község harcok színhelye. Püig. Érsekújvár, tsz. ah. jb. közj. Érsekújvár, csö. helyben. Vá. posta és távbeszélő helyben.