Szőgyén

A község a Garammenti-hátság 250 méter körüli magasságú erdős dombsorának keleti lábánál fekszik, Párkánytól 25 km-re északnyugatra, Nagysallótól 23 km-re délre, a Szőgyéni-patak mentén. Az 588-as út köti össze Köbölkúton (8 km) keresztül Dunamoccsal (22 km), valamint Farnadon (12 km) keresztül Nagysallóval, mellékút vezet Szőgyénből Kéménd (15 km) felé is. Németszőgyén és Magyarszőgyén teljesen egybeépültek már a 19. században. Nyugatról Kürt, északnyugatról Fűr és Csúz, északról Nagyölved, keletről Bart, délkeletről Sárkányfalva, délről pedig Kisújfalu és Köbölkút községekkel határos. Nyugati határa egyben Esztergom és Komárom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

1944. január 1-jén alakult meg a magyar közigazgatásban mint nagyközség, Magyarszőgyén és Németszőgyén kisközségek egyesítésével. A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. Elődközségei 1920-ig kisközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartoztak, Csehszlovákiához csatolásuk után pedig a Párkányi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták őket Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás). Az egyesült Szőgyén község Csehszlovákiához történő visszacsatolása után 1945-1960 között a Párkányi járáshoz, majd annak megszüntetése után az Érsekújvári járáshoz tartozott. A község két kataszteri területre oszlik: Magyarszőgyén (32,60 km²) és Németszőgyén (20,88 km²). Németszőgyén területe az elmúlt száz évben nem változott, Magyarszőgyén katasztere 1939-hez képest 62 hektárral csökkent Sárkányfalva és Kisújfalu javára (2005-ben Révát Kisújfaluhoz csatolták).

Népesség

Elődközségeinek 1910-ben 3564, 1921-ben 3768, 1939-ben pedig 4003, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. Németszőgyén középkorban, majd a 18. század elején betelepített német lakossága a 19. századra teljesen elmagyarosodott. Népes zsidó közösségét (1921-ben 120 fő) 1944-ben koncentrációs táborba hurcolták. Magyar lakosságának egy részét a második világháború után, 1948-ban áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. 1939-1991 között népességének csaknem egyharmadát elveszítette (4003 főről 2734 főre csökkent), 1991-2011 között további 5,9 %-os csökkenés figyelhető meg, a szlovák nemzetiségűek aránya ezzel párhuzamosan 15,6 %-ról 23,3 %-ra nőtt, a magyar nemzetiségűek ma is túlnyomó többséget (70,2 %) alkotnak, a roma etnikumhoz tartozók aránya 7,2 %. A lakosság nagy többsége (84,2 %) hagyományosan katolikus vallású. 2011-ben a lakosság 50,7 %-a (1306 fő) élt Magyarszőgyénben, 49,3 %-a (1268 fő) pedig Németszőgyénben.

Történelem

A mai település első írásos említése "Scheuden" néven 1156-ból származik. Neve abban az oklevélben olvasható, melyben Márton esztergomi érsek rendelkezik arról, hogy az akkori bazilikában az általa építtetett oltár fenntartására 70 falu tizedét adományozza. Szőgyénnel párhuzamosan a Nagyláz erdő szélén egy másik falu is keletkezett, melyet "Vásárhely-Zedyn" néven említenek és szintén az érsekség birtoka volt. Ez a település később Magyarszőgyénbe olvadt. A falu a tatárjárás során elpusztult, a részben kiirtott lakosság helyére a tatárok kivonulása után IV. Béla király német és szláv telepeseket hozatott. Az újonnan érkezettek letelepedésük fejében kiváltságokban részesültek. A németeknek a falu északi részében jelöltek ki területet, ez lett a későbbi Németszőgyén alapja. 1291-ben már két falu "Hungarica villa Sceuden" és "Theutonica villa Sceuden" állt az egykori Szőgyén területén. A két falu 1549-ben a hódoltság része lett, ekkor Magyarszőgyénben 50, Németszőgyénben 30 ház állt. A falu visszafoglalását követően 1606-ban a település védelmére a magyarszőgyéni Szent Mihály templom körül palánkvárat és sáncot emeltek, mely a végvári rendszer része lett. A vár 1617-ben már szerepel a korabeli forrásokban. Szőgyénben többször tartottak megbeszélést a magyar és török követek a végeket érintő kérdésekről, 1706-ban pedig a hagyomány szerint Rákóczi Ferenc is ellátogatott ide. 1716-ban egy tűzvészben a falu fele leégett, a templomot is súlyos károk érték. 1754-ben újabb tűzvész pusztított. 1847-ben a két község vásártartási jogot kapott, 1848. május 16-án pedig megalakult a helyi nemzetőrség. A 20. század elején malom épült a községben. 1913-ban megalakult a helyi tűzoltó egyesület. Magyar- és Németszőgyént 1944-ben egyesítették. 1945 elején, a front átvonulásakor súlyos károkat szenvedett. 1948-ban a magyar lakosság jelentős részét kitelepítették.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola (Csongrády Lajos Alapiskola) és óvoda, valamint 2005 óta tájház is működik. Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus temploma 1799-ben épült klasszicista stílusban, a 13. századi eredetű Szent Mihály-templom 1945 óta romokban áll. Az itt elhunyt Pató Pál magyarszőgyéni jegyzőnek 1999-ben szobrot állítottak. A határában található Busahegy fontos régészeti lelőhely.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÖLGYÉN. Magyar, és Német Szölgyén. Két népes helység Esztergom Várm. földes Urok az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszenek egymás mellett, Ölved, Bart, Gyiva, és Sárkányhoz közel, ’s nagy és jeles Szentegyháza által díszesíttetik. Mostani Plebánusa T. T. Jordánszky Elek Úr, H. Batthyáni ő Eminentziájának vólt igen érdemes Archiváriusa, a’ ki míg kebelekben marad, szerentséltetnek általa a’ Szölgyéniek. Határjok jó, legelőjök elég, szőlejik meglehetősek, piatzok a’ Bánya Városokban, és másutt is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Magyar-Szölgyén, magyar falu, Esztergom, most Komárom vmegyében, igen kies vidéken, Esztergomhoz 2 mfd., Bart, Gyiva, Sárkány, Köbölkut faluk, Arad puszta, Kürt, Für és Német-Szölgyén helységek határai közt. Lakja 1680 r. kath., két templommal, mellyeknek egyike a két Szölgyén közt dombon fekszik s anyaegyház. Földje dombon fekszik s anyaegyház. Földje dombos és termékeny fekete agyag. Urb. szántóföld 2389 1/2 hold, rét 311 h., szőlő 1581 kapa, uradalmi erdő 910 hold, mellynek fele legelő. Hajdan a törökök alatt nevezetes erősség vala itt, mint ezt több törvény czikkek bizonyitják, de ma nyoma is alig látható. Birja a helységet az esztergomi érsek. Német-Szölgyén, magyar falu, Esztergom, most Komárom vmegyében, Magyar-Szölgyén tőszomszédságában. Nevét talán onnan vehette, hogy hajdan németek lakták. Határa ennek is dombos, agyagos, de igen termékeny. Van 1490 hold urbéri szántóföldje, 173 1/2 h. rétje, 1191 kapa szőlője, 582 h. urad. erdeje, mellynek fele legelőül használtatik, 3 curiája. Lakja 1151 r. kath. és 20 zsidó. F. u. az esztergomi érsek.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Bátorkeszitől éjszakra, Komárommegye szélén fekszenek Magyar- és Német-Szölgyén...

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Magyarszőgyén, magyar kisközség, a párkányi járásban. Van benne 429 ház, 1932 lakossal, a kik kevés kivétellel róm. kath. vallásúak. Határa 6358 kat. hold. A vármegye legrégibb községeinek egyike. Midőn Martyrius érsek 1156-ban az esztergomi székesegyházban az általa alapított oltár fenntartására 70 falu tizedét adományozta az esztergomi káptalannak, az esztergomi kerületben levők sorában Szőgyént, mint alsóbb rangút említi. 1287-ben találkozunk ismét e helység nevével, midőn Libádi Benedek és Hidegkúti Olivér 1289 okt. 17-én Ecseden levő földjeiket eladják, az adásvételi szerződés szerint e földek az „ungarice ville Sceuden” vagyis Magyar-Szőgyén földjeivel határosak. A vevők pedig ugyanazon Magyar-Szőgyén vendégnépei, kik e földeket az esztergomi érsek nevében, a szent Adalbertről nevezett egyházi fenhatóság alatt, vették. Egy 1291-ben kelt oklevél említi már a németek által lakott Szőgyént is, az oklevélből megállapítható, hogy a helység eredeti lakossága magyarokból állott, a németek csak később telepedtek le. Plébániája már 1291-ben fennállott. 1295-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiak elpusztították az esztergomi érsek itteni birtokait és az érsek itteni jobbágyaitól 500 ezüst márkát érő házi állatokat hajtottak el. A Gyulazombor nembeli Sebrid fia, Erdő comesnek is lehettek itt birtokai, mert 1297-ben, midőn a hontvármegyei Németi nevű birtokáról az esztergomi káptalan javára lemondott, innen nevezték. Plébánosát megemlíti az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék is. 1351-ben Széchy Miklós szörényi bán birtokában találjuk. 1427-ben már vásárjoggal bírt, ekkor oppidumnak mondja az oklevél (gr. Zichy Okmt. VIII. 318.) A XV. században az esztergomi érsek az egész helység birtokába jutott. Az 1532. évi összeírás szerint is az érsek földesúri hatósága alá tartozott. 1550-ben 14, 1593-ban 13, 1609-ben 10, 1647-ben 8 portája volt. Iskolamesteréről már 1672-ben van adatunk. Az 1696. évi összeírás szerint az esztergomi érseknek tizenegy negyedtelkes jobbágya lakott itten, de ezenkívül akkoriban még sok üresen álló s parlagon heverő telke volt. Az 1732-53. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már népes helységnek mondja; az utóbbi évben Németszőgyénnel együtt 2600 lakosa volt. Iskolája 1730-ban épült, a melyet 1796-ban egy második teremmel toldottak meg. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. Eddig Magyar-Szölgyén néven volt ismeretes. Jelenlegi nevét 1907 febr. 7-én kelt belügyminiszteri rendelettel vette. Plébánia-temploma, a mely egyúttal a németszőgyénieké is, 1792-1799-ben épült. Szent-Mihályról elnevezett másik templomának szentélye Szent István király idejéből származik, míg nagyobb előrésze a tornyokkal 1292-ből való. Máig használatban levő négy változatú orgonáját Luzsénszky készítette Beszterczebányán, 1615-ben. E körül a templom körül hajdan váracs volt, melynek megerősítésére a XVII. század különféle törvényczikkei 100 lovas és 150 gyalogos hajdút rendeltek ki, a szomszédos vármegyékből is. 1685-ben az Érsekújvár alól elűzött törökök a községet váracsostul elpusztították s a lakosság nagy részét felkonczolták, vagy rabságba hurczolták, úgy hogy csak 400 lélek maradt vissza. A községet, mely ekkor még Németszőgyénnel együvé tartozott, jóval előbb, 1242 január havában hasonló csapás érte. Egy tatárcsapat tört reá s a lakosokat leöldöste. Ekkor IV. Béla király telepítette be újra s a telepesek részére éjszak felől hasíttatott ki határt. 1683-ban ismét a török dúlt a községben; 1710-ben pestis, 1716-ban, 1754-ben, 1900-ban és 1904-ben tűzvész pusztította. A határban talált régiségek közül egy bronz diadém, bronz kardísz és egyenes kard a Nemzeti Múzeumba került; egyebek, mint érmek, vaseszközök, sarkantyúk, ágyúgolyók, cserépedények a Németszőgyénnel közös helybeli hét osztályú elemi iskola tanszertárában vannak. Most legnagyobb birtokosa az esztergomi érsekség. A fejlődésnek indult község, mely az 1900. évi népszámlálás óta 400 fővel szaporodott, ker. fogyasztási szövetkezetet és kath. olvasókört tart fenn. Határához tartoznak a Faraték, Funk, Mánya és Seres tanyák, továbbá Ivánhalma, Rendeskút és Várhely puszták. A községben körjegyzőség és postahivatal, szódavíz- és téglagyár van. Távíró- és vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Esztergom. Németszőgyén, kisközség, a vármegye nyugati határszélén, 327 házzal és 1436 magyarajkú lakossal, a kik 61 izr. vallású kivételével róm. katholikusok. Határa 3628. kat. hold. Az esztergomi érsek ősi birtoka. Az érsekek a XIII. század második felében ide németeket telepítettek, a kik külön helységet alkottak. Ezt, ellentétben a magyarok lakta másik Szőgyénnel, villa theutonicá-nak nevezték. Ladomér érsek 1291 jan. 1-én a német vendégek számára plébániát alapítván, őket egyházilag is elkülönítette a magyar-szőgyéniektől. A III. Endre uralkodása alatti belháborúk közepett a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér-fiak ismételten elpusztították. Az 1532-1549. évi adóösszeírások szerint még az esztergomi érsek birtokában találjuk. 1550-ben 13, 1556-ban 12, 1593-ban 3 portája volt; az utóbbi évben a török hódoltsághoz tartozott. 1609-ben 6, 1647-ben 2 portát írtak itt össze. Az 1696. évi összeírás szerint öt zsellér lakta, de minthogy a bírón kívül sok más helyről jött szökevény jobbágy telepedett le, a kiket földesuraik visszaköveteltek, kimaradtak az összeírásból. Érsekújvárnak a töröktől való visszavétele után, 1663-ban, az itt elvonuló törökök a községet elpusztították, lakosai nagy részét felkonczolták vagy rabságba hurczolták, úgy hogy csak 250 lélek maradt vissza. 1711-ben a Rajna mellől németeket telepítettek be, a kiknek utódai már teljesen megmagyarosodtak. Ősi temploma az 1714. évi egyházlátogatáskor már romokban hevert. Ennek köveit 1731-ben Nagy Boldogasszony tiszteletére emelt templom építésére használták fel. 1848-ig a herczegprímás földesúri hatósága alá tartozott. A XVII. századtól kezdve Német-Szölgyén név alatt volt ismeretes. Igy fordúl elő az 1696. évi összeírás és az 1732-55. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben is. Jelenlegi nevét az 1907. febr. 7-iki, 131.168/906. számú belügyminiszteri rendelet állapította meg. Plébánia-temploma Magyarszőgyénnel közös. Tornyában 1518-ból való harang van, melyet a hívek 1652-ben Althán csász. kapitánytól vettek. A községnek jelenlegi nagyobb birtokosa az esztergomi érsekség. Határában vannak az Alsóhidegvölgy és Felsőhidegvölgy puszták. A lakosság ker. fogyasztási szövetkezetet és katholikus olvasókört tart fenn. Hét osztályú elemi iskolája Magyarszőgyénnel közös. Postája Magyarszőgyén, távíró- és vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Esztergom.

Magyar Katolikus Lexikon

Szőgyén, Szölgyény, Szögyém, 1944-ig Magyarszőgyén és Németszőgyén, v. Esztergom vm. (Svodín, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. párkányi esp. ker-ében. - 1291: már létezett. Tp-át Nagyboldogasszony tiszt-ére sztelték, a mait 1799: építették. Akv. 1716-tól. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m. - Lakói 1940: 3638 r.k., 7 ev., 6 ref., 33 izr., 1 egyéb vall., össz. 3685; 1991: 2298 m. (84,05%), össz. 2734; 2001: 2040 m., össz. 2649 (77,01%). ** M. Sion 1865:334, 414. (Szabó József: Visszaemlékezés ~re) - Némethy 1894:281. - Schem. Strig. 1917:15. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Magyarszögyén. Ösi település, már a honfoglalás után lakott hely. Első okleveles említése 1156-ban történik, amikor Martyrius érsek ama 70 falu sorában említi, amely falvak tizedét az esztergomi székesegyházban általa alapított oltár fenntartására adományozza. Ez időben nevét Ungarice ville Sceuden alakban írják. A tatárjárás idején megsemmisült, de IV. Béla újra telepítette, jórészt németekkel. 1295-ben a Hunt—Pázmán-nembeliek feldúlták az esztergomi érsekség itteni birtokát. 1297-ben a Gyulazombornemzetségbeli Erdő comesnek is volt itt uradalma. 1351-ben Széchy Miklós Szörényi bán a földesura. 1427-ben már vásárjoggal bírt. A XV. században teljes egészében az esztergomi érsekség birtokába kerül. Ez időben Magyar Szölgyén alakban fordul elő. Plébániája már 1291-ben fennállott és iskoláját 1730-ból említik. Plébánia temploma 1792—1799 között épült A Szent Mihályról elnevezett másik templomának szentélye Szent István idejéből származik, míg nagyobb előrésze a tornyokkal 1292-ből való, A templom orgonáját 1615-ben Besztercebányán készítette Luzsénszky mester. A Szent Mihály-templom körül hajdan kisebb várerőd emelkedett. A török alatt lakóit jórészt kardélre hányták vagy rabságba vitték. A török kitakarodása után ismét az esztergomi érsekség birtokába jutott s maradt is egészen az összeomlásig. Többször tüz pusztította, lakóit pedig (1710) pestis tizedelte. A csehek is húsz éven át sanyargatták. Hozzátartozik Ivánhalmapuszta, Kányahegy, Rendeskútpuszta, Réva. A község területe 5773 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 2224. Németszögyén. Az esztergomi érsek ősi birtoka. A tatárjárás után népesítették be s megkülönböztetésül a szomszédságában levő Magyarszögyéntől (Ungarice ville Sceuden) villa Theutonica-nak nevezték. Ladomér érsek, hogy a letepített németeket egyházilag is elkülönítse a magyaroktól, 1291-ben külön plébániát állít számukra. A török alatt ismét elpusztult s csak sokkal később, 1711-ben telepítették és ezúttal a Rajna mellékéről hoztak németeket. A XVII. században Német-Szögyén néven szerepelt. Plébániatemplomának tornyában 1518-ból származó harang van. Hozzátartozik Felsőhidegvölgy. A község területe 3628 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 1779.