Szodó

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, Zselíz központjától 4 km-re északra, a 76-os főút mentén.

Közigazgatás

1976-ig önálló község, azóta Zselíz városrésze és három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1967-ben Zselízhez csatolták. Területe (8,91 km²) az elmúlt száz év során minimális mértékben változott (1939-ben 8,87 km²), a város területének 15,8 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 444, 1921-ben 390, 1939-ben pedig 370, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, 1921-ben a lakosság 50,8 %-a református, 44,4 %-a pedig katolikus vallású volt. A második világháború után magyar lakosainak kétötödét áttelepítették Magyarországra, helyükre szlovák telepesek érkeztek. 2011-ben 390 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 5,4 %-ra.

Történelem

A települést és plébániáját 1156-ban említik először. 1257-ben az esztergomi érsekség vásárolta meg. 1312-ben Csák Máté elfoglalta és pártján álló sárosi nemeseknek adta. 1534-ben a Both család birtoka volt. A 18. században a lévai uradalom része, a 19. században a zselizi uradalomhoz tartozott. 1534-ben 12 portája adózott. 1601-ben 28 háza volt. 1720-ban 23 volt az adózók száma. 1828-ban 63 házában 422 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A település mezőgazdasági jellegét később is megtartotta. 1910-ben 444, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1976-ban csatolták Zselizhez.

Mai jelentősége

Református temploma 1786-ban épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZODO. Magyar falu Bars Várm. földes Urai H. Eszterházy, és több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Nagy Sarónak szomszédságában, mellynek filiája; határja jó, vagyonnyai külömbfélék, piatzok Esztergomban, és másutt is.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szódó, magyar falu, Bars vmegyében, a Garan jobb partján Zselizhez 1/2 mfd. 130 kath., 40 evang., 240 ref. lak. Buzatermő határát az árviz járja. Marha- és juhtenyésztése nevezetes. F. u. gr. Eszterházy Jánosné sat.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szódó, a Garamvölgy alsó részében fekvő magyar kisközség, 423 nagyobbára református vallású lakossal. Hajdan érseki birtok. Ez is egyike ama barsi községeknek, melyeket Csák Máté 1311-ben feldúlatott. Egy darabig a lévai uradalomhoz tartozott és ekkor kapta az Eszterházy család, mely még a mult század elején is bírta. Nagy-Sár nevű dűlőjét „Hurka-vár”-nak is nevezik és itt állítólag hajdan valami erődítvény volt. A mult század elején az Eszterházyaknak itt nevezetes juh- és marhatenyésztésük volt. 1863-ban a községnek nagy része tűz által pusztult el. A községben egy újabb csinos urilak van, melyet Berinkey Antal építtetett és most örökösei bírják. Református temploma 1786-ban épült. Ide tartoznak Füzék és Koplaló puszták is. Postája Nagysáró, távirója és vasúti állomása Zseliz.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szodó. Árpádházi királyaink alatt az esztergomi érsekség javadalmai közé tartozik. Amikor a XIV. század elején Csák Máté összekülönbözött az érsekséggel, Szodó is áldozatul esett a kegyetlen kényúr bosszújának. Hosszabb ideig a lévai várbirtokok sorában foglal helyet, majd az Eszterházy-család birtokába kerül. Hozzá tartozik Koplalópuszta. A község területe 1541 kat. hold, lélekszáma a viszszacsatoláskor 370.