Szécsénykovácsi

A község a Balassagyarmati-medence részét alkotó Középső Ipoly-völgy kistáj keleti részén fekszik, az Ipoly jobb partján, Szécsénytől 8,5 km-re nyugatra, Bussától 11 km-re délre, Zsélytől 12 km-re délkeletre. Határának északi része dombos, déli része sík terület, mintegy egynegyedét erdő borítja. Területén áthalad a Zsélyt Bussával összekötő országút, maga Szécsénykovácsi falu az erről elágazó 1 km-es mellékúton közelíthető meg. A Petőpusztánál 2012-ben újjáépített Ipoly-híd Szécsény felé teremt összeköttetést. Nyugatról Ipolykér, északról Zobor, északkeletről Csalár, délnyugatról Hugyag, délkeletről pedig Szécsény határolja. Déli határát (mely egyben államhatárt is alkot Szlovákia és Magyarország között) az Ipoly alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Nagykürtösi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Nógrád vármegye Balassagyarmati járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Kékkői járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után 1960-ban a Losonci járáshoz, 1968-ban pedig a Nagykürtösi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Balassagyarmati járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor területének 28,2 %-át (az Ipolyon túlra eső határrészeket) elveszítette, 14,11 km²-ről 8,13 km²-re csökkent, 1938-ban területe 11,57 km² volt, mely 2011-ig 5 hektárral gyarapodott.

Népesség

1910-ben 579, 1921-ben 582, 1938-ban pedig 628, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1920-as években Petőpusztán szlovákokat telepítettek le, az 1945 utáni belső telepítések során a belső telepítések során további szlovák lakosság érkezett a községbe. 1938-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette (35,7 %), majd 1991-2011 között további 7,2 %-al (404 főről 375-re) csökkent lakossága. A lakosság többsége (54,9 %) ma is magyar nemzetiségű, de a szlovák nemzetiségűek aránya 1991-2011 között 30,4 %-ról 37,3 %-ra nőtt, magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (7,5 %). A lakosság többsége (62,9 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 23,7 %. A község két településrészre oszlik, 2011-ben Szécsénykovácsiban élt a lakosság 85,1 %-a (319 fő), Petőpusztán pedig 14,9 %-a (56 fő).

Történelem

A falut elősör 1295-ben említették "Koachy" néven, később 1327-ben Kwachy, 1435-ben pedig már Kovachy néven szerepel. A név eredete egy foglalkozásból ered - kovács, melyből megállapítható az is, hogy az első lakosai valószínűleg a kovács mesterséget űzték. A helyi nemes Cserép Miklós tulajdonában álló birtokot 1327-ben Károly Róbert király Szécsényi Tamásnak adta. A szécsényi uradalomhoz tartozott, majd több nemesi család birtoka volt melyek a vármegye monográfiájában részletesen is szerepelnek. A török támadások hatására a 16. században sok lakója elmenekült. 1720-ban 4 magyar és egy szlovák háztartása volt. 1828-ban 29 házában 351 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1850-ig Szécsénykovácsi a Szécsényi, később a Balassagyarmati járáshoz tartozott. 1938-45-ben Magyarországhoz tartozott, majd 1945 után Csehszlovákia része lett. Az 1894-ben épült, 1944 végén a németek által felrobbantott Ipoly-hidat (Katalin-híd) 2012. február 24-én avatták fel újra Pösténypuszta - Pető között. Pető Szécsénykovácsi településrésze. Petőpuszta a középkorban önálló helység volt. 1469-ben Petőfalvi Pető Pál birtoka, később önálló helységként, Petőfalu néven szerepel a török kincstári számadáskönyvekben és ekkor Ahmed bin Musztafa hűbérbirtoka volt. 1726 már puszta és Darvas János, Szilassy kapitány özvegye, Pongrácz Boldizsár és Horváth László birtoka, később Darvas Károly, Gellén László, Fáy Sándor és Horváth Lászlóé. Feltehetőleg a 19.században (1826 körül) lett Szécsénykovácsi része. 1920 után szlovák telepesek érkeztek Petőpusztára, ahol 1928-ban jubileumi iskolát is létesítettek.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű község a lovassportok egyik központja, évente nemzetközi lovasversenyt tartanak itt. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma 2004-ben épült. A Szent-Ivány- és a Hermann-kúria a 18. század második felében épült. 2004-ben Krúdy Gyula dédszülei emlékére emlékoszlopot állítottak.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

KOVÁCSI. Fülek. És Szécsén Kovácsi. Két magyar falu Nógrád Várm. földes Urai több Uraságok, az fekszik Fülekhez, ez Varbóhoz nem meszsze, mellynek filiája, lakosai katolikusok, és más félék, határbéli földgyeik közép termékenységűek, vagyonnyaik külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szécsény-Kovácsi, Nógrád m. magyar falu, 258 kath., 48 evang., 4 ref., 5 zsidó lak. s több szép uri lakházakkal. Földei a térségen termékenyek; erdeje nevendék. Az Ipoly ezen falut félhold formára bekeríti, s itten jóval mélyebb lévén mint egyébütt, halászatja is jövedelmesebb. F. u. Bibiti Horváth, Fáy, Tapolcsányi, Ambrózy, Radványi, s m. t. Ut. post. B.-Gyarmat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Szécsénytől fölebb nyugatra az Ipoly bal partján fekszenek Pöstény, Pető puszták, majd alább az Ipoly jobb oldalán Szécsény-Kovácsi, termékeny homokos határú helység, mindegyik szép úri lakházakkal.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szécsénykovácsi, ugyancsak Szécsény közelében fekszik. Magyar kisközség, 101 házzal és 565 lakossal, a kik róm. kath. és evangélihus vallásúak. Postája Hugyag, távírója és vasúti állomása Szécsény. A XIV. század elején Mihály fiai Cserép Miklós, András és Péter, továbbá Fekete István birtoka. 1327-ben I. Károly király Szécsényi Tamás vajdának adományozta. 1598-ban Ebeczky Tamás volt a földesura. 1715-ben hat magyar, 1720-ban négy magyar és 1 tót háztartást írtak össze benne. 1754–55-ben Nagy Laszló volt itt birtokos. 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, Krudy Pál, Csemiczky Ferencz, Fáy Dániel és Radványi Ferencz özvegye voltak a földesurai, 1826-ban pedig Bibiti Horváth Gedeon, Fáy Károly, Tapolcsányi Pál, Ambrózy Lajos és Radványi János voltak itt birtokosok. Később Prónay Elek, Krudy János, Fáy Géza és a Jánossy család. A községben levő úrilakok egyikét Prónay Elek, a másikát Szent-Ivány Ferencz építtette; a harmadik Szerémy Gáboré volt s ez jelenleg Kacskovits Gyuláé. A községhez tartoznak: Cseres- és Pető puszták, továbbá Benevölgy-, Gellén-, Hársas- és Porpást-tanyák, Pető-puszta a középkorban önálló helység volt. 1469-ben Petőfalvi Pető Pál birta, 152–63-ban még önálló helységként, Petőfalu néven szerepel a török kincstári számadáskönyvekben és ekkor Ahmed bin Musztafa hűbérbirtoka volt. 1726 már puszta és Darvas János, Szilassy kapitány özvegye, Pongrácz Boldizsár és Horváth László birtoka, később Darvas Károly, Gellén László, Fáy Sándor és Horváth Lászlóé. Jelenleg Hajós László, Fáy Ernő, Gellén Géza és Széll Imre birtokosok itt.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szécsénykovácsi. Első okleveles említése 1327-ben történik, mikor is Szécsényi Tamás vajda kap rá királyi adományt. De már jóval előbb lakott hely s állítólag a Cserép-nemzetség birtokolta. A török alatt megsemmisült, majd 1598-ban Ebeczky Tamás kapja. Az úrbéri rendezés során, 1770-ben, földbirtokos itt a Krúdy-, Csemiczky-, Fáy-, Radványi-család, később pedig a Tapolcsányi-, Ambrózy-, Prónay-, Jánossy-, Szent-Iványcsalád bír nagyobb birtokkal. Hozzátartozik: Cigánytelep, Hársastanya, Kacskovicspuszta, Labanckapuszta, Petőpuszta, Racskópuszta. A község területe 2010 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 628.