SK
LV
.....

Szántó

Településrész

címer zászló
381 79% magyar 1910
59 12% magyar 1921
címer zászló
Hivatalos szlovák megnevezés:
Santovka
1918 előtti vármegye, járás, rang:
Hont vármegye
Ipolysági járás
kisközség
Más földrajzi nevek:
Boriansky lán, Boťanka, Cymbal, Dieliská, Gércsi-domb, Hrachovisko, Jašterica, Jutrá, Kamenná chrasť, Kyselka, Kyptiny, Ludány-völgy, Močiar, Nad humnami, Nad oreším, Orvoše, Palíky, Peregrina, Pokol-haraszt, Planiny, Pod baňou, Prídavky, Sadená hora, Spoločná pastva, Szántói földek, Szarkás, Tesniny, (Újmajor), Urbárska hora, Vinice, Vyše dediny, Vyvieračky, Začovičove lúky, Začovičove zeme
Koordináták:
48.15564089, 18.76426116
Rang:
településrész
Tszf. magasság:
160 m
Körzethívószám:
+421 (0) 36
Irányítószám:
93587

Ld. Szántó.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Szántó településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához (1880-ban még a Báti járáshoz) tartozott. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a Korponai (Ipolysági) járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Garammenti megye, Korponai járás). 1949 után a Lévai járáshoz csatolták. Területe 8,59 km², a község területének 48,1 %-át alkotja. 1910-21-hez képest (8,54 km²) 5 hektárral gyarapodott, amikor 1964 után a hévmagyarádi gyógyfürdő területét Szántó kataszteréhez csatolták át.

Népesség

2011-ben 456 lakosa volt, itt élt az egyesített község népességének 60,2 %-a. 1880-ban 380, 1910-ben 485, 1921-ben pedig 473 lakosa volt. A nyelvhatáron fekvő, vegyes lakosságú, de a 19. század végén szlovák többségű község lakosságának 1880-ban 37,1 %-a, 1910-ben 78,6 %-a, 1921-ben már csak 12,5 %-a vallotta magyarnak magát. A kettős identitás gyors megszűnésével 1930-ra a magyarok száma 14-re, arányszámuk 2,4 %-ra csökkent. 1940-ben már 636 lakosa volt. 1921-ben népességének 77 százaléka volt római katolikus, 15,6 %-a evangélikus (1851-ben még a lakosság egyharmada), 5,5 %-a pedig református vallású.

Történelem

Szántó első írásos említése 1269-ből származik, ekkor Zanthow néven szerepelt, neve a magyar „szántó” névből ered és földművelésre kötelezett szolgálónépekre utal. 1315-ben Zanto, 1428-ban Zantho alakban említették. A középkorban a pilisi apátság birtoka volt, egészen 1552-ig, a drégelyi vár elestéig. 1569-ben visszakerült a pilisi apátság birtokába, majd 1613-1643 között újra török uralom alá került. A 16. század óta vált ismertté gyógyvizéről, melyet elsőként 1578-ban említettek írásos források. 1712-ben a velehradi (morvaországi) cisztercita apátság birtoka lett. 1715-ben 17 jobbágytelek volt a faluban. Cisztercita kolostora és temploma 1745-1754 között épült. 1828-ban 46 háza és 290 lakosa volt. 1850-ben 245 lakosa volt, közülük 108 volt magyar és 137 szlovák. A 19. század közepén Fényes Elek kiemeli gyógyvizét, de szőlőtermesztését és vendégfogadóját is megemlíti. Ekkor még a lakosság egyharmada evangélikus vallású volt, arányuk később folyamatosan csökkent. A 19. század végén ásványvízforrását az apátságtól Konkoly-Thege Sándor bérelte, aki palackozót is létesített itt, valamint kastélyt is építtetett a faluban. Gyógyfürdő is létesült itt, ez azonban a második világháború után megszűnt (nem azonos a hévmagyarádi gyógyfürdővel, melyet 1964 után átcsatoltak Szántó kataszteréhez). 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához (1880-ban még Báti járásához) tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam része volt, ebben az időben határközséggé vált, a szomszédos Hévmagyarád már Magyarországhoz tartozott. 1948-ban hatósági úton a korábbi Santov helyett a Santovka hivatalos nevet állapították meg. 1964-ben Hévmagyaráddal egyesítették. 1958-ban modernizálták a palackozót, melyet 2004-ben leállítottak, 2010-ben azonban újra kezdték a szántói ásványvíz palackozását.

Mai jelentősége

Az egyesített község központi településrésze, itt található a községi hivatal, az alapiskola és az óvoda is. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1755-ben, evangélikus temploma pedig 1911-ben épült. A szántói travertínókúp 1958 óta védett természeti emlék.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÁNTÓ. Magyar falu Hont Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Nádashoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szántó, magyar-tót falu, Lévához 1 1/2 mfd. Honth vmegyében, 179 kath., 96 evang. lak. Vendégfogadó. Szőlőhegy. Határjában több ásványos vizek találtatnak mellyek még vegytanilag meg nem vizsgáltattak. Savanyu vizét hasznosnak tartja a köznép a gyermek giliszták ellen; – egyébiránt a szarvasmarha is nagyon szereti. F. u. a cisterciták. Van saját postahivatala, s váltás Ipolyság és Báth közt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Régebben a szalatnyai forrás vastartalmú savanyú vize volt a leghiresebb; erejét azonban az 1858-iki földrengés nagyon meggyöngítette s ma már a szántói vízé az elsőség. E vizet még nem régiben a híres szalatnyai víz czégére alatt árúlták; ma már a szalatnyait is szántóinak keresztelik. Az országos hírű szántói víz tiszta, szénsavas, kellemes ízű, fölfrissítő hatású. Hozzá egészen közel gazdag mésztartalmú kénes források is vannak. Hasonló források szinte egymást érik a Búr patak völgyében. Hőmérsékük 15–20 R° közt váltakozik. Legkiválóbb köztük a magyarádi kénes forrás, mostanában lendűletnek indúlt fürdővel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szántó, búrmenti magyar kisközség, 66 házzal és 449 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolyszakáloson, postája helyben van; régiségéről több oklevél emlékezik meg; a 12. században már jelentékeny hely volt, a mit az az oklevél bizonyít, melylyel a falut, 72 zsellérházzal és 40 ekényi földdel, Adorján fia, István, elhalt testvére — Eusidin — e birtokát a garammelléki benczéseknek adományozta. 1428-ban Zantho alakban szerepel a falu neve. A mohácsi vész után a zircz-pilisi apátot e birtokában gyakran megháborgatták. 1541-ben még az apátság birtoka volt, de 1542-ben már Nyáry Ferenc kezén találjuk, a ki 1549-ben is birtokolta. Drégely eleste után Szántó is a török hódoltság körébe esett és három török ur osztozott rajta. 1569-ben ismét a pilisi apát kezébe került, de 1613-ban teljesen áldozatul esett a török hódoltságnak. 1643-ban Szelepcsényi György, a későbbi esztergomi érsek, szerezte meg a birtokot és visszaadatta azt a pilisi apátnak. 1696-ban Illyés András apát 1712-ig terjedő időre bérbe adta a birtokot. A mikor 1712-ben III. Károly király Nezorin Flórián wellehradi cziszterczita apátot nevezte ki pilisi apáttá, Szántó a wellehradi apátság birtokába jutott. Nezorin utóda, Mály József, kezdte meg a szántói templom építését, a melyet 1754-ben fejezett be. A wellehradi apátság eltörlésével (1784.) a pilisi apátság egy időre önállóvá lett, de 1787-ben József császár a pilisi apátságot is eltörölte. A birtokot a beszterczebányai kincstári gazdasági kerülethez csatolták, mignem 1806-ban a visszaállított apátság visszanyerte a jószágot. A szántói híres savanyúvizről 1578 óta vannak adataink. A középkori oklevelek még mélységesen hallgatnak róla és így valószínűleg csak a 16. században fedezték fel a forrást, melynek hiressége azóta mindegyre terjed. Vizét mind hazánkban, mind pedig a külföldön általánosan ismerik és különösen Németországban van nagy kelete. A forrást az apátságtól Konkoly-Thege Sándor bérli, a ki modern gépekkel és fölszereléssel két millió palaczkot töltet a forrásból évenként és állandóan emeli ennek a jeles magyar ásványviznek a jó hírét. Konkoly-Thege Sándornak csinos kastélya is van a faluban. Szántó határában az Újmajor puszta fekszik.

Helységnévtár

Szántó, rk. 283 Nádas, ág. 77 Csánk, ref. 10 Bori, izr. 10 Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Elütő vonása az Ipoly-völgyi telepeknek a fentebb említett folyóvölgyi községektől az, hogy kevés kevert lakosságú község van ezen a vidéken. A nyelvhalár élesen húzható meg egy-egy völgyben fekvő falu határa mellett. Alig pár kilométernyi távolságra egymástól tiszta szlovák és tiszta magyar községeket találunk. Az említett községek közül csak Szántó maradt Szlovákiában, a többi a bécsi döntéssel felszabadult. (....) Szántót a Lexicon adatai szerint szlovák településnek ismerjük. Fényes (1830) már magyar-szlováknak tünteti fel, úgyszintén Czoernig és Keleti is. Az 1880-as népszámláláskor a lakosságnak 37%-a volt magyar s ez az arányszám 1910-ig rohamosan növekedve elérte a 79%-ot. Az államfordnlat a község nemzetiségi arányát nagyban megváltoztatta s további zuhanással az 1930-as népszámlálásig 2%-ig esett le. Hogy ez a szám mennyire nem adja vissza Szántó nemzetiségi viszonyát, mutatja a lakosság magatartása a szomszéd községek visszacsatolása alkalmával.

Névelőfordulások
1269
Zanthow
1315
Zanto
1428
Zantho
1773
Szantho
1786
Sántó
1808
Szántó, Santow
1863
Szántó
1920
Santov
1948
Santovka

Nemzetiség

Nemzetiségi összetétel változása számokban
magyarok
szlovákok
németek
egyéb
1880
1910
1921
Nemzet Arány
magyarok 141 37%
szlovákok 217 57%
németek 4 1%
egyéb 18 5%
összlétszám 380
magyarok 381 79%
szlovákok 104 21%
németek 0 0%
egyéb 0 0%
összlétszám 485
magyarok 59 12%
szlovákok 399 84%
németek 1 0%
egyéb 14 3%
összlétszám 473
Mai közigazgatás

Bejelentések