Szántó

Ld. Szántó.

Közigazgatás

1964-ig önálló község, azóta Szántó településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Ipolysági járásához (1880-ban még a Báti járáshoz) tartozott. Az első Csehszlovák Köztársaság idején a Korponai (Ipolysági) járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Garammenti megye, Korponai járás). 1949 után a Lévai járáshoz csatolták. Területe 8,59 km², a község területének 48,1 %-át alkotja. 1910-21-hez képest (8,54 km²) 5 hektárral gyarapodott, amikor 1964 után a hévmagyarádi gyógyfürdő területét Szántó kataszteréhez csatolták át.

Népesség

2011-ben 456 lakosa volt, itt élt az egyesített község népességének 60,2 %-a. 1880-ban 380, 1910-ben 485, 1921-ben pedig 473 lakosa volt. A nyelvhatáron fekvő, vegyes lakosságú, de a 19. század végén szlovák többségű község lakosságának 1880-ban 37,1 %-a, 1910-ben 78,6 %-a, 1921-ben már csak 12,5 %-a vallotta magyarnak magát. A kettős identitás gyors megszűnésével 1930-ra a magyarok száma 14-re, arányszámuk 2,4 %-ra csökkent. 1940-ben már 636 lakosa volt. 1921-ben népességének 77 százaléka volt római katolikus, 15,6 %-a evangélikus (1851-ben még a lakosság egyharmada), 5,5 %-a pedig református vallású.

Történelem

Szántó első írásos említése 1269-ből származik, ekkor Zanthow néven szerepelt, neve a magyar „szántó” névből ered és földművelésre kötelezett szolgálónépekre utal. 1315-ben Zanto, 1428-ban Zantho alakban említették. A középkorban a pilisi apátság birtoka volt, egészen 1552-ig, a drégelyi vár elestéig. 1569-ben visszakerült a pilisi apátság birtokába, majd 1613-1643 között újra török uralom alá került. A 16. század óta vált ismertté gyógyvizéről, melyet elsőként 1578-ban említettek írásos források. 1712-ben a velehradi (morvaországi) cisztercita apátság birtoka lett. 1715-ben 17 jobbágytelek volt a faluban. Cisztercita kolostora és temploma 1745-1754 között épült. 1828-ban 46 háza és 290 lakosa volt. 1850-ben 245 lakosa volt, közülük 108 volt magyar és 137 szlovák. A 19. század közepén Fényes Elek kiemeli gyógyvizét, de szőlőtermesztését és vendégfogadóját is megemlíti. Ekkor még a lakosság egyharmada evangélikus vallású volt, arányuk később folyamatosan csökkent. A 19. század végén ásványvízforrását az apátságtól Konkoly-Thege Sándor bérelte, aki palackozót is létesített itt, valamint kastélyt is építtetett a faluban. Gyógyfürdő is létesült itt, ez azonban a második világháború után megszűnt (nem azonos a hévmagyarádi gyógyfürdővel, melyet 1964 után átcsatoltak Szántó kataszteréhez). 1920-ig Hont vármegye Ipolysági járásához (1880-ban még Báti járásához) tartozott. 1920-ban Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam része volt, ebben az időben határközséggé vált, a szomszédos Hévmagyarád már Magyarországhoz tartozott. 1948-ban hatósági úton a korábbi Santov helyett a Santovka hivatalos nevet állapították meg. 1964-ben Hévmagyaráddal egyesítették. 1958-ban modernizálták a palackozót, melyet 2004-ben leállítottak, 2010-ben azonban újra kezdték a szántói ásványvíz palackozását.

Mai jelentősége

Az egyesített község központi településrésze, itt található a községi hivatal, az alapiskola és az óvoda is. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1755-ben, evangélikus temploma pedig 1911-ben épült. A szántói travertínókúp 1958 óta védett természeti emlék.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SZÁNTÓ. Magyar falu Hont Várm. földes Ura a’ Religy. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Nádashoz nem meszsze, és annak filiája; határja középszerű, borai jók, javai külömbfélék.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Szántó, magyar-tót falu, Lévához 1 1/2 mfd. Honth vmegyében, 179 kath., 96 evang. lak. Vendégfogadó. Szőlőhegy. Határjában több ásványos vizek találtatnak mellyek még vegytanilag meg nem vizsgáltattak. Savanyu vizét hasznosnak tartja a köznép a gyermek giliszták ellen; – egyébiránt a szarvasmarha is nagyon szereti. F. u. a cisterciták. Van saját postahivatala, s váltás Ipolyság és Báth közt.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Régebben a szalatnyai forrás vastartalmú savanyú vize volt a leghiresebb; erejét azonban az 1858-iki földrengés nagyon meggyöngítette s ma már a szántói vízé az elsőség. E vizet még nem régiben a híres szalatnyai víz czégére alatt árúlták; ma már a szalatnyait is szántóinak keresztelik. Az országos hírű szántói víz tiszta, szénsavas, kellemes ízű, fölfrissítő hatású. Hozzá egészen közel gazdag mésztartalmú kénes források is vannak. Hasonló források szinte egymást érik a Búr patak völgyében. Hőmérsékük 15–20 R° közt váltakozik. Legkiválóbb köztük a magyarádi kénes forrás, mostanában lendűletnek indúlt fürdővel.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Szántó, búrmenti magyar kisközség, 66 házzal és 449 túlnyomóan róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Ipolyszakáloson, postája helyben van; régiségéről több oklevél emlékezik meg; a 12. században már jelentékeny hely volt, a mit az az oklevél bizonyít, melylyel a falut, 72 zsellérházzal és 40 ekényi földdel, Adorján fia, István, elhalt testvére — Eusidin — e birtokát a garammelléki benczéseknek adományozta. 1428-ban Zantho alakban szerepel a falu neve. A mohácsi vész után a zircz-pilisi apátot e birtokában gyakran megháborgatták. 1541-ben még az apátság birtoka volt, de 1542-ben már Nyáry Ferenc kezén találjuk, a ki 1549-ben is birtokolta. Drégely eleste után Szántó is a török hódoltság körébe esett és három török ur osztozott rajta. 1569-ben ismét a pilisi apát kezébe került, de 1613-ban teljesen áldozatul esett a török hódoltságnak. 1643-ban Szelepcsényi György, a későbbi esztergomi érsek, szerezte meg a birtokot és visszaadatta azt a pilisi apátnak. 1696-ban Illyés András apát 1712-ig terjedő időre bérbe adta a birtokot. A mikor 1712-ben III. Károly király Nezorin Flórián wellehradi cziszterczita apátot nevezte ki pilisi apáttá, Szántó a wellehradi apátság birtokába jutott. Nezorin utóda, Mály József, kezdte meg a szántói templom építését, a melyet 1754-ben fejezett be. A wellehradi apátság eltörlésével (1784.) a pilisi apátság egy időre önállóvá lett, de 1787-ben József császár a pilisi apátságot is eltörölte. A birtokot a beszterczebányai kincstári gazdasági kerülethez csatolták, mignem 1806-ban a visszaállított apátság visszanyerte a jószágot. A szántói híres savanyúvizről 1578 óta vannak adataink. A középkori oklevelek még mélységesen hallgatnak róla és így valószínűleg csak a 16. században fedezték fel a forrást, melynek hiressége azóta mindegyre terjed. Vizét mind hazánkban, mind pedig a külföldön általánosan ismerik és különösen Németországban van nagy kelete. A forrást az apátságtól Konkoly-Thege Sándor bérli, a ki modern gépekkel és fölszereléssel két millió palaczkot töltet a forrásból évenként és állandóan emeli ennek a jeles magyar ásványviznek a jó hírét. Konkoly-Thege Sándornak csinos kastélya is van a faluban. Szántó határában az Újmajor puszta fekszik.

Helységnévtár

Szántó, rk. 283 Nádas, ág. 77 Csánk, ref. 10 Bori, izr. 10 Ipolyság.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Elütő vonása az Ipoly-völgyi telepeknek a fentebb említett folyóvölgyi községektől az, hogy kevés kevert lakosságú község van ezen a vidéken. A nyelvhalár élesen húzható meg egy-egy völgyben fekvő falu határa mellett. Alig pár kilométernyi távolságra egymástól tiszta szlovák és tiszta magyar községeket találunk. Az említett községek közül csak Szántó maradt Szlovákiában, a többi a bécsi döntéssel felszabadult. (....) Szántót a Lexicon adatai szerint szlovák településnek ismerjük. Fényes (1830) már magyar-szlováknak tünteti fel, úgyszintén Czoernig és Keleti is. Az 1880-as népszámláláskor a lakosságnak 37%-a volt magyar s ez az arányszám 1910-ig rohamosan növekedve elérte a 79%-ot. Az államfordnlat a község nemzetiségi arányát nagyban megváltoztatta s további zuhanással az 1930-as népszámlálásig 2%-ig esett le. Hogy ez a szám mennyire nem adja vissza Szántó nemzetiségi viszonyát, mutatja a lakosság magatartása a szomszéd községek visszacsatolása alkalmával.