Szádvárborsa

A község a Szilicei-fennsík déli részén fekszik, 435 méteres tengerszint feletti magasságban, Pelsőctől 8 km-re keletre. Zsákfalu, egyetlen, Pelsőcről ide vezető mellékúton közelíthető meg. Területének mintegy felét erdő borítja, nagy része a Szlovák Karszt Nemzeti Park része. Nyugatról Pelsőc és Pelsőcardó, délről Kecső, északnyugatról Szalóc, északról Szilice, keletről pedig Aggtelek községekkel határos. Keleti határát a szlovák-magyar államhatár alkotja. Déli és nyugati határa 1881-ig Torna és Gömör-Kishont vármegyék határát alkotta.

Közigazgatás

1881-ig Torna vármegyéhez tartozott, majd 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához. Csehszlovákiához csatolása után mindvégig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Rozsnyói járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásakor korábbi területének (21,00 km²) 36,3 %-át elveszítette, területe (13,37 km²) azóta nem változott.

Népesség

Egyike a Rozsnyói járás legkisebb és legritkábban lakott (12,8 fő/km²) községeinek. 1910-ben 423, 1921-ben 426, 1938-ban pedig 415, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A periférikus helyzetű, elöregedő lakosságú község népessége folyamatosan csökken, 1938-1991 között népességének csaknem felét, 1991-2011 között egynegyedét elveszítette (lakosságszáma 230-ról 171-re csökkent). Bővebben

Történelem

A falu határában talált régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban is éltek emberek. A bükki kultúra települését és a hallstatti kultúra hamvasztásos temetőjét tárták itt fel a régészek. A mai települést 1399-ben Borzua néven említik először, első tulajdonosa a Szalonnai család volt. Később a Bebekek, majd a 17. századtól az Andrássyak birtoka volt. Bővebben

Mai jelentősége

Református temploma a 16. században épült reneszánsz stílusban, különálló, klasszicista stílusú tornyát a 19. század elején építették hozzá. Határában számos karsztképződmény és védett természeti érték található (Milada-barlang, Feneketlen-jégverem, Fonottság-zsomboly, Vörös-barlang).

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BORZOVA. Fel Borzova. Elegyes falu Torna Vármegyében, földes Ura Hertzeg Eszterházy Uraság, fekszik Jablontzának szomszédságában, mellynek filiája, a’ jeges barlangnak völgyében, napkeletról tserfás erdejének, ’s kősziklás hegyeinek alatta, mellyektöl keríttetik; sovány, és követses határja miatt, harmadik Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Borzova, magyar falu, Abauj-Torna vmgyében, Pelsőczhöz keletre egy mfdnyire: 19 kath., 600 ref. lak. Határa hegyes, sovány és kövecses. Eredeje bikk és tölgyfákból áll. F. u. h. Eszterházy. Ut. p. Rosnyó.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Borzova, a gombaszögi fensíkon fekvő magyar kisközség, 87 házzal és 462, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Krasznahorka vár tartozéka volt. A mult század elején Eszterházy Pál volt a földesura, most pedig gr. Andrássy Gézának van itt nagyobb birtoka. Az ú. n. ordonhegyi erdőmagaslaton több régi, mesterséges verem látható, melyeknek keletkezési ideje és rendeltetése ismeretlen. Állitólag itt hajdan ólombánya volt. A községben református templom van, mely 1798-ban épült. Ide tartozik Korotnok puszta. Postája Sziliczén van, távírója és vasúti állomása pedig Gombaszögön.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Szádvárborsa. Okleveleinkben a XVII. század végén szerepel először Borsa néven, de minden jel szerint már az Árpádházi királyok idején fennáll. Területe 2323 kat. hold, lélekszáma 415.