Sőreg

A község a vulkanikus eredetű Ajnácskői-hegység középső részén fekszik, a Csomai-patak völgyében, Fülektől 11 km-re délkeletre, Feledtől 19 km-re délnyugatra. Az 571-es útról leágazó 1,5 km-es mellékúton közelíthető meg. Maga a falu 220 méteres magasságban, a Bagolyvár lábánál fekszik, határának legmagasabb pontja a Kis-Karád (575 m). Határának csaknem felét erdő borítja. Délnyugatról Ragyolc, nyugatról Csomatelke, északról Balogfala, keletről Ajnácskő, délkeletről pedig Óbást községekkel határos. Délnyugati és délkeleti határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd 1960-tól a Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1949 után a korábban Sőreghez tartozó Gortvapuszta Ajnácskőhöz csatolásával területének 36,4 %-át elveszítette (22,02 km²-ről 14,00 km²-re csökkent).

Népesség

1910-ben 795, 1921-ben 790, 1938-ban pedig 836, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében nagymértékű népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között elveszítette lakosságának 28 %-át, 1991-2011 között pedig 20 %-át (lakossága 602 főről 481-re csökkent). A csökkenő lakosságú, elöregedő község túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte (2011-ben 81,1 %), bár 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 7,3 %-ról 12,9 %-ra nőtt. A lakosság túlnyomó többsége (87,5 %) római katolikus vallású.

Történelem

Az első írásos említés a településről 1245-ből származik, mely a települést Suereg - ként említi. A 13. században a Bagolyváron egy vár is állt, mely még a középkorban elpusztult, 1385-ben már nem említik. A 16. - 17. században a falu csaknem elnéptelenedett, a kuruc háborúk és az 1740-es pestisjárvány is csaknem teljesen kipusztították lakosságát. 1828-ban 65 házában 560 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1872-ben határában megépült a Fülek-Feled vasútvonal. 1873-ban kolerajárvány pusztított a községben. 1893-ban nagy szárazság, 1898-ban nagy tűzvész pusztított. A trianoni békeszerződésig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. Mezőgazdasági szövetkezete 1957-ben alakult, 1971-ben a csomatelki szövetkezettel egyesült. Magyar alapiskolája a 2000-es években szűnt meg.

Mai jelentősége

Szent Mihály arkangyalnak szentelt római katolikus temploma 1867-68-ban épült neoromán stílusban. A falu fölé emelkedő Bagolyvár kihűlt bazalttűzhányóját 1964-ben természetvédelmi területté nyilvánították.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SŐREG. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Rimaszombathoz nem meszsze; határja közép termésű, legelője elég van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sőregh, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vgyékben, Hajnácskőhöz 3/4 órányira: 593 kath. lak., paroch. templommal. F. u. többen. Ut. p. Rimaszombat.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Sőreg falu mellett emelekdik a régiségeiről ismert sőregi várhegy a régi vár romjaival. Ezt a dombos vidéket palócz és barkó nép lakja.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Söreg, a fülek-miskolczi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 160 házzal és 795, nagyobbára róm. kath. vallású lakossal. Szintén ősrégi község, melyről már a pápai tizedszedők jegyzéke szól Surek alakban. 1427-ben neve Sowregh és Sewrugh formában tűnik elő s maga a falu a Lórántffiak birtoka. A Lórántffi örökösök után idővel a Madarassy és a Botta családok lettek az urai, most pedig Madarassy Gyulának, és Bornemisza Istvánné szül. Ragályi Etelkának van itt nagyobb birtoka és mindkettőnek régi kúriája; ezét a mult század közepe táján Madarassy Lajos építtette, amazét pedig a mult század elején Madarassy Antal. Ez a két úrilak Gortva pusztán van, mely ma ugyan Söreghez tartozik, hajdan azonban külön község volt s szintén már a pápai tizedszedők jegyzékében van említve, sőt 1427-ben is említik Gowrthwa néven. Söreg község katholikus temploma 1867-ben épült. Postája, távírója és vasúti állomása Ajnácskő.

Magyar Katolikus Lexikon

Sőreg, v. Gömör-Kishont vm. (Šurice, Szl.): plébánia a v. rozsnyói egyhm. várgedei esp. ker-ében. - 1245: Seureg. 1332: már létezett. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték, a mait 1868: építették. Lakói 1550 k. ref-ok lettek. 1787: alapították újra. - Filiái 1917: Ajnácskő, Csomatelke. Kegyura 1880: a Vallásalap. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1940: 779 r.k., 5 g.k., 1 ev., 4 ref., 7 izr., össz. 796; 1991: össz. 602, m. 558 (92,69%); 2001: össz. 538, m. 483 (89,78%). ** Gerecze II:335. - Schem. Ros. 1913:28. - Györffy II:478.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Söreg. A község már a legrégibb időkben is szerepel. A pápai tízed jegyzékek Surek néven említik. Később más és más alakban olvassuk nevét, így 1427-ben Sowregh és Sevrugh néven írják az okiratok. Ebben az időben a Lórántffy-nemzetség volt a község földesura. Ezeket később a Madarassy- és Batta-családok váltották le a birtokban. Legutóbb Madarassy Gyula és Bornemisza Istvánné voltak a tekintélyesebb földbirtokosok. A mult század elején és közepetáján a Madarassy-család két urilakot is épített Söregen, helyesebben a községhez tartozó Gortva-pusztán, mely régebben önálló helység volt, úgyhogy már a pápai adójegyzékek megemlékeznek róla, nemkülönben felsorolja nevét egy 1427-es okirat is. Katolikus temploma 1867-ben épült. A világháborút követő cseh megszállás ideje alatt a csehek 56 kat. holdat osztottak fel a színmagyar község határában. A község területe: 3826 kat. hold, lélekszáma: 836, ebből 820 róm. kat.