Sánkfalva

A Gömöri-medence keleti részén, a Licei-dombság nyugati oldalán, a Turóc- és a Rátkai Turóc-patakok összefolyásánál, a Turóc völgyében fekszik. A Turóc bal partján találhatók, a patak választja el Harkácstól. Csaknem egybeépült a tőle fél kilométerre délre fekvő Harkáccsal.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Gömörfalva településrésze. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területét (10,60 km², Gömörfalva területének 60 %-a) beolvasztották Gömörfalva kataszterébe. Korábban határához tartozott Harkács északi része is, az itt álló katolikus templommal.

Népesség

1910-ben 353, 1921-ben 305, 1938-ban pedig 349, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának túlnyomó többsége (88,5 %) római katolikus vallású volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és szlovákokat telepítettek a községbe. 2011-ben 334 lakosa volt, itt élt Gömörfalva népességének 35,1 %-a.

Történelem

Sánkfalvát 1266-ban "Raas" néven említik először, névadója, Sánk Rás várföld egy három ekés darabját adományként kapta. 1294-ben Sank, 1421-ben "Sankfalua" alakban említik. 1427-ben a Sánkfalvy és Husz családok a község birtokosai. A 15. században Alsó- és Felsősánk néven a jászói premontrei apátság birtoka. A középkorban határának nagy részét birtokosai nemesi kúriáikhoz művelték. A török hódoltság alatt lakosságának egy része kicserélődött. A 17. században kuriális falu, a Hős-család kihalása után vált ismét jobbágyközséggé. A 18. században a Steinicher- és Draskóczy-családok birtoka. 1828-ban 61 házában 474 lakos élt. Lakói a község rossz mezőgazdasági adottságai miatt a földművelésen kívül háziiparral is foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1947-ben magyar lakosságának egy részét kitelepítették Magyarországra és szlovák családok költöztek ide. Termelőszövetkezetét 1952-ben alakították. 1960-ban "Gemerská Ves" (Gömörfalva) néven egyesítették Harkáccsal.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SANKFALVA. Magy. falu Gömör Várm. földes Urai több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Harkácshoz közel, határja közép termésű, juhai, méhei hasznosak.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sánkfalu, helység, Gömör vmegyében, Harkács tőszomszédságában, a Jolsva és Kövi völgyéről lejövő, s itt összevágó országút mentiben a Thurócz vize mellett lapos helyen fekszik. A lakosok száma 458 megy, kik főleg r. kath., és mindnyájan magyarok. A közbirtok áll 12 urbéri, 10 5/8 majorsági telekből, 26 zsellérből és 7 lakóból; 1096 hold erdőből; a Thúrócz vizén van Dráskoczi Sámuel urnak malma. E helységet Dráskoczi Sámuel ur birja, – a lakosok fazekasok, mindamellett mindent megtermő szántóföldjeiket is jól mivelik.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sánkfalva, a Túrócz-völgyben fekvő magyar kisközség, 75 házzal és 428 róm. kath. vallású lakossal. Körjegyzőségi székhely. 1421-ben a Hős és a Sánkfalvy család birtoka. Később a jászói prépostság és a Draskóczy család lett a földesura és most is ennek és br. Vay Aloiziának van itt nagyobb birtoka. A községhez tartoznak Bércz, Hőserdő és Perpes puszták, melyek közül Perpes puszta 1384-ben Perpes és Perbesháza néven merül fel. A Hőserdő elnevezés is a Hős család nevét tartja fenn. Sánkfalva katholikus temploma 1784-ben épült. Postája Harkács, távírója és vasúti állomása Tornallya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Sánkfalva. A községhez tartozó külterületi lakott helyek: Bércpuszta, Hőserdőpuszta, Szelespuszta. A kozség területe 1842 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 349.