Saca

Saca az Alsó-Hernád-völgy dombvidékén, az Ida-patak völgyében fekszik, 249 méteres tengerszint feletti magasságban, Kassa központjától 15 km-re délnyugatra, Szepsitől 16 km-re északkeletre, a 16-os (Kassát Rozsnyóval összekötő) főút mentén fekszik. Határa 201-360 méteres tengerszint feletti magasságban húzódik, déli része 200-230 méteres magasságban fekvő síkvidék, itt található a városrész határának mintegy egyhatodát (800 hektárt) elfoglaló hatalmas nehézipari nagyüzem, a Kelet-szlovákiai vasmű (US Steel) telephelye. Saca Kassa városrészei közül Kassa-Észak után a második legnagyobb területű (47,88 km²), a város területének egyötödét teszi ki. Az Ida-patak mentén található a régi Saca falu, központjában a Semsey-kastéllyal és a katolikus templommal, valamint a tőle 1 km-re délre fekvő Buzinka. Saca és Buzinka a 20. század első felében teljesen egybeépültek, a 20. század második felében pedig a régi településközponttól keletre, tengelyében a Vasmű utcával jött létre az új, lakótelepi jellegű településrész. A településközponttól 3,5 km-re északkeletre, a Kassára vezető út mentén fekszik Lajosháza (Ľudovítov dvor) külterületi lakott hely. A településközponttól északra húzódnak az Ortoviská (340 m) és a Szál-hegy (360 m) erdővel (Kővágó, Dúbrava) borított dombjai. 2010-ben a városrész területének 12,3 %-át (591 ha) borította erdő, csaknem felét (1521 ha) szántóföldek foglalták el. A 16-os (korábban 50-es) főút, melynek Kassáig vezető szakaszát a közelmúltban gyorsforgalmi úttá (R2) alakították, köti össze a város központjával és nyugati irányban Szepsivel. Az Ida völgyében vezető 3405-ös út Kisidával (5 km) és Idabukóccal (9 km), a 3400-as út pedig Nagyidával (5 km) teremt összeköttetést. Nyugatról Nagyida, északnyugatról Semse, északról Kisida, délkeletről Abaújszina, Bocsárd és Abaújszakály, keletről Enyicke községekkel, északkeletről pedig Pólyi kassai városrésszel határos.

Közigazgatás

1968-ig önálló község, azóta Kassa városrésze, 1996-tól a Kassa II. járás részét képezi. 1943-ban Saca és Buzinka egyesítésével jött létre. 1920-ig elődközségei kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartoztak, majd Csehszlovákiához csatolásuk után is a Kassai járáshoz. 1938-1945 között ismét (kisközségként) Magyarországhoz tartoztak (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1943-ban a magyar közigazgatásban egyesítették őket. 1945-ben Saca ismét Csehszlovákiához került; 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1968-ban Kassához csatolták, egyben területét csaknem duplájára növelték: 1921-ben Buzinka területe 10,59 km², Sacáé 15,16 km² volt, az egyesítésük utáni 25,75 km²-es községterületet ekkor 47,88 km²-ra növelték. Sacához csatolták Nagyida, Bocsár és Abaújszakály külterületének nagy részét (a vasmű teljes területét és környékét), ugyanakkor a régi sacai határ legkeletebbi részét Pólyi kataszteréhez csatolták át. Saca és Buzinka korábbi katasztereit is egybeolvaszották. Ma Saca területe két kataszteri területre oszlik: Saca (22,49 km²), Vasmű (Železiarne, 25,38 km²).

Népesség

Saca a város kisebb, de urbanizált városrészei közé tartozik; 2011-ben 5612 lakosa volt, itt élt Kassa összlakosságának 2,3 %-a. 2011-ben lakosságának 73,4 %-a vallotta magát szlovák, 1,8 %-a roma és 0,9 %-a (48 fő) magyar nemzetiségűnek (1,9 %-a – 106 fő – magyar anyanyelvűnek). Kiugróan magas (23 %) volt a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya. A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő Sacát és Buzinkát a 18. században részben szlovákokkal telepítették újjá, de a két falu lakosságának túlnyomó többsége a 20. század elejére már magyarnak vallotta magát. 1880-1910 között a magyarok aránya Sacán 11,5 %-ról 74,8 %-ra, Buzinkán pedig 23,4 %-ról 90,1 %-ra ugrott. A csehszlovák uralom alatt ez az asszimilációs folyamat visszafordult, mindkét község újra szlovák többségűvé vált, de az 1921-es népszámlálás még jelentős magyar kisebbséget is kimutatott (Sacán ekkor 16,7 %, Buzinkán pedig 26 % volt a magyar nemzetiségűek aránya), mely a 20. század második felére nagyrészt asszimilálódott. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek arányszáma a felére csökkent (2,0 %-ról 0,9 %-ra, 81 főről 48 főre). A városrészben jelentős roma közösség is él, de arányuk a népszámlálási adatok alapján nem állapítható meg (1991-ben 3,9 %, 2001-ben 5,9 %, 2011-ben 1,8 % volt a roma nemzetiségűek aránya), 2010-ben a becslések szerint a népesség mintegy egyötödét alkották (kb. 1200 fő). 1941-ben Sacának és Buzinkának együtt 1146 lakosa volt, az 1960-as években, a vasmű építésekor és a hozzá kapcsolodó lakótelepek létrehozásával népessége több mint háromszorosára ugrott (1970-ben már 3935 fő, 1980-ban 4240 fő). Az 1980-as évek kisebb csökkenése után 1991-2011 között dinamikus, több mint 40 százalékos lakosságszámgyarapodás jellemezte a városrészt (1991-ben 3991, 2001-ben 4767 lakosa volt). 2011-2017 között a folyamat lassulása figyelhető meg (5 %-os növekedés, 5612 főről 5890 főre). 2011-ben Saca lakosságának 57,6 %-a volt római katolikus, 7,5 %-a felekezeten kívüli, 4,6 %-a görög katolikus és 1,9 %-a református vallású. 1921-ben Buzinka (69,1 %) és Saca (89,0 %) egyaránt római katolikus többségű község volt jelentős görög katolikus (Buzinkán 15,1 %, Sacán 8,3 %) kisebbséggel. Buzinkán a reformátusok aránya (12,1 %) is számottevő volt. Saca egyetlen lakott külterületén, Lajosházán 2011-ben a lakosság 2,6 %-a (144 fő) élt. Ugyanekkor a városrész népsűrűsége 123 fő/km² volt.

Történelem

Saca első írásos említését egy 1275-ös okiratban találjuk, ekkor még a patakról az Ida nevet viselte, öt évvel később már Egyházasida (Eghazas Ida) formában szerepelt, neve arra utal, hogy már ekkor templomos hely lehetett. 1319-ben Saticha néven említik, 1332-ben okirat tanúsítja a Szentháromságnak szentelt plébániája létezését. Mai nevét is a Szentháromság szláv nevéből (Svätá Trojica – Švatica) származtatják. 1426-ben a Semsey család birtokába került adományként, mely család több mint négy évszázadig maradt itt birtokos. A falu feletti hegyen egykor vár állt, de már a 15. században (az 1446-os országgyűlés rendeletére) lerombolták a husziták elleni védekezésül a kassaiak. Lakói 1550 körül protestáns hitre tértek. 1557-ben hadi cselekmények során elpusztult és sokáig néptelen maradt; 1630-ban ½ gazda- és ¼ zsellérportát írtak itt össze. Az 1711-es pestisjárványban lakosságának nagy része életét vesztette; ezután részben római katolikus vallású Sáros vármegyei (nyársardói) szlovákokkal telepítették újjá. 1715-ben 4, 1720-ban 5 háztartás volt a községben. Katolikus plébániáját 1738-ban alapították újjá. 1776-ban a Semseyek rokokó stílusú kastélyt létesítettek a faluban, melyhez angolkert és mintagazdaság is tartozott. Pecsétje 1784-ból ismert, ennek méhkaptárt ábrázoló rajza alapján készült a városrész mai címere. Lajosháza a 18. század végén jött létre a Semsey-birtok majorjaként, 1826-ban 7, 1840-ben 49 lakosa volt, mai nevén 1847-ben szerepelt először. Sacának 1828-ban 90 háza és 658 lakosa volt. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában megemlíti két vízimalmát, pálinkafőzdéjét és kórházát is. 1880-ban 531 lakosa volt, melynek csaknem négyötöde volt szlovák, több mint egytizede magyar anyanyelvű, de jelentős (német anyanyelvű) zsidó közösség (31 fő) is élt itt ekkor. Lakóinak zöme 1910-ben már magyarnak vallotta magát. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as évek elején a Semseyek birtokainak nagy részét felosztották, a kastélyt Nemessányi László kassai orvos vásárolta meg. 1938. novemberétől az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz. 1941-ben 121 háza és 666 lakosa volt. 1943-ban Buzinkával egyesítették, az új község neve a tervek szerint Középida lett volna, de hivatalos névadásra már nem került sor. 1945. január 18-án a Szovjet Hadsereg bevonulása után visszakerült Csehszlovákiához. A harcokban a község súlyos károkat szenvedett, a templom is megsérült. Mezőgazdasági szövetkezetét 1953-ban alapították, székhelye sokáig a Zichy-kastélyban volt. 1960-ban kezdték el Saca közelében a szocialista nehézipar egyik legnagyobb ipartelepének, a Kelet-szlovákiai vasműnek az építését, mely 1965-ben kezdte meg a működését. A vasműhöz külön (széles vágányú) vasútvonalat is építettek a Szovjetunióból érkező vasérc szállítására. Sacát 1968-ban csatolták Kassához. Az 1960-as években belterületét több mint duplájára növelték új lakótelepek építésével, alapvetően megváltoztatva a település arculatát. Az 1970-es években új kórházat is létesítettek a városrészben. Buzinka első írásos említése 1359-ből származik, ekkor Buzynik néven, majd 1408-ban Bozinka formában említik. Neve személynévi eredetű, a Buzen vagy Buzin szláv személynévből származtatják. A középkorban a Bozinkay család birtoka volt. 1469-ben a Dobay család is birtokot szerzett itt, később a Himy és a Katona család is birtokos lett a községben. A 16. század második felében Sacával együtt elpusztult. 1711-ben a pestisjárványban teljes lakossága kipusztult, 1715-ben még mindig lakatlan hely volt. A 18. században a Zichy család birtoka volt, a század első felében részben szlovákokkal telepítették újjá. 1720-ban 4, 1772-ben 17 háztartás volt a településen. A Zichyek a 18. század végén kastélyt építettek a községben, melyhez 17 hektáros angolpark is tartozott. Vízimalom is működött itt. 1828-ban 79 háza és 533 lakosa volt. Fényes Elek 1851-es monográfiájában kiemeli üvegházát, juhgazdaságát és halastavát. Ekkor 462 katolikus, 55 református, 28 izraelita és 11 evangélikus vallású lakosa volt. A 19. században a Kendey, Dobay és Kapy családok voltak itt a legnagyobb birtokosok. 1880-ban 453 lakosának kétharmada szlovák, egynegyede magyar anyanyelvű volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Buzinka a 20. század első felében épült egybe a tőle északra fekvő Sacával. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszakerült Magyarországhoz. 1941-ben 91 háza és 480 lakosa volt. 1943-ban egyesítették Sacával.

Mai jelentősége

A városrész területén működik Szlovákia legnagyobb nehézipari üzeme és kohászati központja, a 2000 óta a US Steel multinacionális vállalat tulajdonában lévő Kelet-szlovákiai vasmű. Sacán szlovák tannyelvű alapiskola, óvoda és szakközépiskola található, itt működik a kassai börtön és egy magántulajdonba került kórház. Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus templomát eredetileg gótikus stílusban építették a 14. század elején, 1779-ben barokkosították. A sacai Semsey-kastély 1776-ban épült rokokó stílusban, a buzinkai Zichy kastély a 18. század végén klasszicista stílusban, utóbbi ma elhanyagolt állapotban van.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

SACZA. Elegyes falu Abaúj Várm., földes Ura Semsey Uraság, a’ kinek lakó helyével díszesíttetik; fekszik Kassához mintegy mértföldnyire; határja jó termékenységű, vagyonnyai külömbfélék. BUZINKA. Magyar falu Abaúj Vármegyében, birtokosai Kende Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kassától egy mértföldnyire, nevezetesíti e’ helyet néhai híres Buzinkai, vólt Pataki Profeszszornak szűletése. Határbéli földgye termékeny, legelője szűk, 1/3. része soványos, ’s épűletre való fát pénzen vesznek, de mivel javai külömbfélék, és Kassátol nem meszsze van, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Sacza, tót falu, Abauj vgyében, Nagy-Idához 1 órányira, az Ida pataka mellett, 680 kath., 3 evang., 7 ref., 4 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Ékesiti ezen helységet a földes uraság, t. i. Semsey Lajos k. kamarás szép izlésű kastélya s pompás angol kertje, egy üvegházzal, méhes szinnel, s 3 csatorna által ősszeköttetett kis tócskával. Van itt továbbá derék veteményes-kert, emeletes plébánia, kórház, 2 három kerekü malom, pálinkafőző ház, sok és szép gazdasági épület. A hat szakaszos váltógazdaság kitűnő haszonnal üzetik; a juhok egyátaljában megnemesitettek, s az erdő rendes vágásokra van felosztva. Ut. posta Kassa. Buzinka, tót f. Kassához dél-nyugotra 1½ mfdnyire, az Ida pataka, 's Satza helysége mellett: 462 kath., 11 evang., 55 ref., 28 zsidó lak. Nevezetesíti ezen helységet a' Grach uraság' kastélyja; nagy angol-kertje, sok ritka külföldi növevénnyel, üvegházzal, halastóval; 's nemesített spanyol juh tenyésztése. F. U. Grach, Dobay, Semsey, Kende örökösök.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Az Ida völgyén lefelé haladva a völgy tágas torkolatában a magyar és tót lakosságú Buzinka régi községet találjuk gr. Zichy Ernő kastélyával, melyben nagy értékű régi porczellán-gyűjtemény van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Sacza község, 75 házzal 532 magyar és tót lakossal. Postája Buzinka. A község fölött hajdan vár emelkedett, melyet Kassa városa a XV. században leromboltatott, hogy a cseh husziták, kiknek fészke volt, hasznát ne vehessék. Kath. temploma a reformáció előtti időből való; egy ideig a protestánsok birtokában volt, s 1738-ban kapták vissza a katholikusok. Semsey András kir. kamarás 1779-ben restauráltatta. A Semsey családnak itt régi nagy kastélya van. Délre a Kanyapta-völgybe leszállva s innen Csécsen át az országuton Kassának tartva, az Ida patak mellett Buzinka községbe jutunk, melynek 62 házában 446 magyar és tót lakik. Postaállomás. Távirója Nagy-Ida. Itt van gróf Zichy Ernő nagybirtokos kényelmes és tetszetős kastélya, melyet Grach földbirtokos e század elején épittetett és a mostani tulajdonos átépittetett. Belső berendezése szintén izléses. Étkezőjének falait egy 40 személyre való remek szép "Alt-Wien" asztali készlet ékesiti. Parkja terjedelmes, szép ültetvényekben gazdag, több mesterséges barlang és nagy tó diszíti. A tulajdonosnak itt nagy és jól jövödelmező tejgazdasága van.

Magyar Katolikus Lexikon

Saca, v. Abaúj-Torna vm. (Šaca, Szl.): 1. esperesség a v. egri, majd kassai egyhm-ben. Plébániái 1915: Apátka, Aranyhida, Felsőtőkés, Hernádtihany, Hilyó, Jászújfalu, Kassabéla, Miszlóka, Pány, Pólyi. - 2. plébánia. 1319: Saticha. 1332: már létezett. Tp-át Nagyboldogasszony tit-ra sztelték, a mait 1780: építették. Lakói 1550 k. prot-ok lettek. 1738: alapították újra. Kegyura 1880: Semsey Jenő. Anyanyelve 1880: szl., m.; 1940: m., szl. - Filiája 1915: Buzinka. Közig-ilag Kassához csatolták. - Lakói 1940: 1026 r.k., 67 g.k., 3 ev., 79 ref., 9 izr., össz. 1184; 2000: 2524 r.k., össz. 4003. ** Gerecze II:88. - KTN I:164. - Schem. Cass. 1915:55; 2000:33. - Györffy I:138.

Helységnévtár

Saca (Sacasiu) [Lajosháza p.], RK. 482 Kassa, gk. 12 Szeszta, ág. 5 -, ref. 1 - , izr. 31 Szina. Buzinka, rk. 347 Saca, gk. 19 Szeszta, ág.4 -, ref. 49 Nagy-Ida, izr. 34 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Az Ida patak völgyében lévő 12 község közül Saca szlovák eredetű, de ez a szlovák község a mult században teljesen elmagyarosodik s az 1938-as magyar népszámlálás alkalmával már csak 14% szlovákot találunk. (....) Saca. Okleveles első említését 1426-ban találjuk, mikor is Zsigmond király Semsey Frank Lászlónak adományozza, s a Semsey-család kezén is maradt napjainkig. Előző birtokosának a Chyrke- és Buzlay-családot jegyezték fel A község fölött hajdan vár állott. Az 1446. évi országgyűlés elrendelte a vár lebontását, nehogy Giskra huszita vezér kezére jusson. Katholikus temploma még a reformáció előtti időkben épült. Hozzátartozik Cigánytábor, Lajosháza. A község területe 2634 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 666. Buzínka. Neve Bozinka alakban elsőnek a XIII. században bukkan fel s ezidőben a Vid-nembeli Bozinkay-család a földesura. Valószínűleg több évszázadon át e nemzetséget uralta, mert egy 1567-ben kelt királyi diploma Bozinkay Máté birtokában említi. 1469-ben birtoka volt itt a Dobay családnak is. Később földet szereztek a községben a Himyek, majd később a Katona-családnak volt itt uradalma. A XIX. század elején Grach nevezetű a földesura, de rövidesen a Zichy grófok kezére kerül s marad is az összeomlásig. A község területe 1840 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 480.