Buzinka

Buzinka az Alsó-Hernád-völgyben, 241 méteres tengerszint feletti magasságban, az Ida-patak völgyében, a 16-os (Kassát Rozsnyóval összekötő) főút mentén fekszik, mintegy 1 km-re délre Saca régi központjától, mellyel teljesen egybeépült.

Közigazgatás

1943-ig önálló község, azóta Saca szerves része, mint településrész nem különül el és 1968 óta különálló katasztert sem alkot. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták (Kassai járás). 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Kassai járás). 1943-ban egyesítették Sacával. Területe 1910-ben 10,60 km², 1921-ben 10,59 km² volt.

Népesség

A szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község eredeti magyar lakosságát a 18. század eleji betelepítéssel vegyes szlovák-magyar népesség váltotta fel, a 20. század elejéig szlovák többséggel. Népessége 1880-1941 között stabilan alakult (1880-ban 453, 1921-ben 470, 1941-ben 480 fő). 1880-ban lakosságának kétharmada (64,5 %) szlovák, egynegyede (23,4 %) magyar anyanyelvű volt, ekkor német anyanyelvű zsidó lakossága is volt (7,1 %). A 20. század elején gyors asszimiláció figyelhető meg, 1910-ben a lakosság kilenctizede már magyarnak vallotta magát, Trianon után azonban ismét szlovák többség figyelhető meg (1921-ben a lakosság 58,5 %-a szlováknak, 26,0 %-a magyarnak és 5,7 %-a ruszinnak vallotta magát). 1921-ben lakosságának 69,1 %-a volt római katolikus, 15,1 %-a görög katolikus és 12,1 %-a református vallású volt. 1880-ban még 34, 1941-ben már csak 4 izraelita vallású lakosa volt.

Történelem

Buzinka első írásos említése 1359-ből származik, ekkor Buzynik néven, majd 1408-ban Bozinka formában említik. Neve személynévi eredetű, a Buzen vagy Buzin szláv személynévből származtatják. A középkorban a Bozinkay család birtoka volt. 1469-ben a Dobay család is birtokot szerzett itt, később a Himy és a Katona család is birtokos lett a községben. A 16. század második felében Sacával együtt elpusztult. 1711-ben a pestisjárványban teljes lakossága kipusztult, 1715-ben még mindig lakatlan hely volt. A 18. században a Zichy család birtoka volt, a század első felében részben szlovákokkal telepítették újjá. 1720-ban 4, 1772-ben 17 háztartás volt a településen. A Zichyek a 18. század végén kastélyt építettek a községben, melyhez 17 hektáros angolpark is tartozott. Vízimalom is működött itt. 1828-ban 79 háza és 533 lakosa volt. Fényes Elek 1851-es monográfiájában kiemeli üvegházát, juhgazdaságát és halastavát. Ekkor 462 katolikus, 55 református, 28 izraelita és 11 evangélikus vallású lakosa volt. A 19. században a Kendey, Dobay és Kapy családok voltak itt a legnagyobb birtokosok. 1880-ban 453 lakosának kétharmada szlovák, egynegyede magyar anyanyelvű volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Kassai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Buzinka a 20. század első felében épült egybe a tőle északra fekvő Sacával. 1938. novemberétől 1945. januárjáig visszakerült Magyarországhoz. 1941-ben 91 háza és 480 lakosa volt. 1943-ban egyesítették Sacával.

Mai jelentősége

A Zichy-kastély a 18. század végén klasszicista stílusban épült, 1953 után a mezőgazdasági szövetkezet székhelyeként szolgált, ma elhanyagolt állapotban van. Kis park is tartozik hozzá.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

BUZINKA. Magyar falu Abaúj Vármegyében, birtokosai Kende Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Kassától egy mértföldnyire, nevezetesíti e’ helyet néhai híres Buzinkai, vólt Pataki Profeszszornak szűletése. Határbéli földgye termékeny, legelője szűk, 1/3. része soványos, ’s épűletre való fát pénzen vesznek, de mivel javai külömbfélék, és Kassátol nem meszsze van, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Buzinka, tót f. Kassához dél-nyugotra 1½ mfdnyire, az Ida pataka, 's Satza helysége mellett: 462 kath., 11 evang., 55 ref., 28 zsidó lak. Nevezetesíti ezen helységet a' Grach uraság' kastélyja; nagy angol-kertje, sok ritka külföldi növevénnyel, üvegházzal, halastóval; 's nemesített spanyol juh tenyésztése. F. U. Grach, Dobay, Semsey, Kende örökösök.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben 1886-1901

Az Ida völgyén lefelé haladva a völgy tágas torkolatában a magyar és tót lakosságú Buzinka régi községet találjuk gr. Zichy Ernő kastélyával, melyben nagy értékű régi porczellán-gyűjtemény van.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Délre a Kanyapta-völgybe leszállva s innen Csécsen át az országuton Kassának tartva, az Ida patak mellett Buzinka községbe jutunk, melynek 62 házában 446 magyar és tót lakik. Postaállomás. Távirója Nagy-Ida. Itt van gróf Zichy Ernő nagybirtokos kényelmes és tetszetős kastélya, melyet Grach földbirtokos e század elején épittetett és a mostani tulajdonos átépittetett. Belső berendezése szintén izléses. Étkezőjének falait egy 40 személyre való remek szép "Alt-Wien" asztali készlet ékesiti. Parkja terjedelmes, szép ültetvényekben gazdag, több mesterséges barlang és nagy tó diszíti. A tulajdonosnak itt nagy és jól jövödelmező tejgazdasága van.

Helységnévtár

Buzinka, rk. 347 Saca, gk. 19 Szeszta, ág.4 -, ref. 49 Nagy-Ida, izr. 34 Szina.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Buzínka. Neve Bozinka alakban elsőnek a XIII. században bukkan fel s ezidőben a Vid-nembeli Bozinkay-család a földesura. Valószínűleg több évszázadon át e nemzetséget uralta, mert egy 1567-ben kelt királyi diploma Bozinkay Máté birtokában említi. 1469-ben birtoka volt itt a Dobay családnak is. Később földet szereztek a községben a Himyek, majd később a Katona-családnak volt itt uradalma. A XIX. század elején Grach nevezetű a földesura, de rövidesen a Zichy grófok kezére kerül s marad is az összeomlásig. A község területe 1840 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 480.