Pozsonypüspöki

Pozsonypüspöki a Felső-Csallóköz nyugati részén, 132 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Pozsony központjától 10 km-re keletre, Somorjától 14 km-re északnyugatra, a 63-as (Pozsonyt Komárommal összekötő) főút és a csallóközi vasútvonal mentén. Elődközségei, Püspöki és a tőle északkeletre fekvő Szunyogdi már a 20. század elején egybeépültek. A 20. század második felében teljesen egybeépült Főrévvel és Vereknyével. Határa sík, mintegy felerészben mezőgazdaságilag művelt terület, 2010-ben területének 51,6 %-a (2191 ha) volt szántó, 19,1 %-a (810 ha) erdő, 4,5 %-a (192 ha) vízfelület és 3,2 %-a (136 ha) kert. Pozsonypüspöki a legnagyobb területű (4249 ha) valamennyi pozsonyi városrész közül. Határa délen a Dunáig nyúlik, erdei (Jegenye-, Gajc-, Kopács-erdő) a Duna bal partjának közelében húzódnak. A településképre rányomja a bélyegét a közvetlen nyugati szomszédságában 1956-57-ben felépült hatalmas (mintegy 5 km²-es területet elfoglaló) olajfinomító (Slovnaft), melynek azonban ma teljes területe Főrévhez tartozik. A régi, családi házas beépítésű településmag és a tőle északra található, az 1970-es években épült lakótelepek (Homorúszög – Dolné Hony, Árokköz – Medzi jarkami) ma is élesen elkülönülnek, utóbbiak adnak otthont a lakosság mintegy kétharmadának. Délnyugatról Horvátjárfalu és Oroszvár, délkeletről Szemet, Dénesd és Csölle, északkeletről Dunahidas községekkel, északnyugatról pedig Főrév és Vereknye pozsonyi városrészekkel határos. Délnyugati határát a Duna középvonala alkotja, mely 1920-1947 között államhatárt alkotott Csehszlovákia és Magyarország között. Katasztere annak legdélebbi pontjánál érintkezik Dunacsúnéval is. A 63-as főút Főréven (7 km) keresztül Pozsony központjával, valamint Somorján át Dunaszerdahellyel (38 km), az 1030-as út Dunahidassal (5 km) köti össze. Annamajor (8 km) felé szintén mellékút teremt összeköttetést. Vasútállomás a Pozsony-Komárom vonalon jelentős teherforgalommal. A vasútvonal képezi Pozsonypüspöki (és Vereknye) belterületének északkeleti határát, róla a városrész déli végénél ágazik el az olajfinomítót kiszolgáló iparvágány. A határában található egykori puszták közül ma a településközponttól délre fekvő Mogyoróspuszta (Lieskovec) és Jegenyéspuszta (Jegeneš) lakott, Kötélszerpusztán egyetlen épület maradt meg, a keleti határrészben, Csölle és Dunahidas között húzódó egykori Bélamajor és Galgóczymajor viszont már a 20. század első felében elpusztult.

Közigazgatás

1972-ig önálló község, azóta Pozsony városrésze a Pozsony-II. járás részeként. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai (Felső-Csallóközi) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után is a Somorjai járás része maradt 1938-ig. 1920-ban az új határ megvonásakor a Moson vármegyei Oroszvár és Horvátjárfalu Duna bal partjára eső határrészeit Csehszlovákiához csatolták, ezek Pozsonypüspökihez kerültek. A Duna középvonala ezzel egészen 1947-ig, az előbbi községek Csehszlovákiához kerüléséig államhatárt alkotott, ezzel Pozsonypüspöki határközséggé vált. A bécsi döntés során Csehszlovákia része maradt, majd 1938. márciusától 1945. áprilisáig a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsony megye, Pozsony-környéki járás). Csehszlovákia helyreállítása után 1972-ig a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1944-ben hozzácsatolták Szunyogdi községet. 1950 után területe jelentős mértékben módosult, a felerészben Pozsonypüspöki területén épült új olajfinomító teljes területét (a Doroszló dűlő nagy részét) Főrévhez csatolták, ugyanakkor a korábban Vereknyéhez tartozó Homorúszög-dűlő Pozsonypüspökihez került. Az egykori Szunyogdi község egyes határrészeit szintén Vereknyéhez és Főrévhez csatolták át. Összterülete (1910-ben Pozsonypüspöki 35,88 km², Szunyogdi 4,83 km²; 2011-ben 42,49 km²) csak kismértékben változott az elmúlt évszázad során.

Népesség

Pozsonypüspökinek 2011-ben 20 611 lakosa volt, itt élt a főváros népességének 5 %-a. Népességének 84,2 %-a volt szlovák és 10,8 %-a magyar nemzetiségű (10,7 %-a magyar anyanyelvű). Pozsonypüspöki és az 1944-ben hozzácsatolt Szunyogdi a második világháború utáni időszakig magyar többségű települések voltak. 1930-ban Pozsonypüspöki és Szunyogdi lakosságának egyaránt 4/5-e volt magyar nemzetiségű (1910-ben még Pozsonypüspökiben a lakosság 95,6 %-a, Szunyogdin 96,6 %-a magyarnak vallotta magát). 1880-1940 között lassú, de folyamatos növekedéssel Szunyogdi népessége 481 főről 931-re, Pozsonypüspökié pedig 1719 főről 3559-re nőtt, tehát mindkét elődközsége megduplázta lakosságát. 1945 után magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek, magyar többségét azonban egészen az 1970-es évekig megőrizte. 1972 után a lakótelepépítéssel népessége megháromszorozódott és 1980-ra elérte maximumát (22 937 fő). 1980-2001 között lassú lakosságszám-csökkenés (13,9 %-os fogyás két évtized alatt), majd 2001-2016 között 10,7 %-os növekedés figyelhető meg (19 749 főről 21 862-re). Bár az asszimiláció révén a magyar nemzetiségűek aránya folyamatos csökkenést mutat (1991-ben 15,6 %, 2001-ben 14 %, 2011-ben 10,8 %), még így is valamennyi pozsonyi városrész közül Pozsonypüspökiben a legmagasabb ez az arány. 1921-ben Pozsonypüspöki (97,8 %) és Szunyogdi (98,5 %) lakossága egyaránt csaknem teljes egészében római katolikus vallású volt. 2011-ben népességének 58 %-a volt római katolikus, 3,7 %-a pedig evangélikus vallású, a felekezeten kívülieké pedig 26,7 %. Népsűrűsége a pozsonyi átlag kevesebb, mint felét teszi ki (485 fő/km²).

Történelem

Számos régészeti emlék tanúsága szerint (230-ból származó, ma Esztergomban található római mérföldkő, a templom falába beépített latin feliratú kő, a római katonai tábor pecsétjével ellátott téglák) területe már a római korban lakott volt, Püspöki Nagy Péter 1968-ban kutatásai alapján római municípium létét feltételezte itt. Jelentős település volt az avar időszakban (a 9. század elején, az akkori Duna-szigeten elterülő Vetvar templomos hely volt), a 11. században is egyike volt a Csallóköz templomos falvainak. Első írásos említése 1221-ből származik, ekkor már fennállt Szent Miklósnak szentelt temploma. Neve onnan ered, hogy a falu az esztergomi káptalan birtoka volt (az érsekség egészen 1911-ig a fő birtokos maradt Pozsonypüspökin). A közeli Pozsony piaca által nyújtott jó értékesítési lehetőség és a vámmentesség a 15. században a földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó lakosság számára viszonylagos jólétet biztosított, ekkorra tehető a mezővárossá válás is. Fontos gázlók vezettek itt át a Dunán (ekkor még a mai Kis-Duna volt a fő folyóág) Oroszvár és Vereknye felé. A század derekán a huszita cseh csapatok támadásai ellen földvárat építettek, melynek azonban mára semmilyen nyoma nem maradt fent, bár az okiratok bizonyítják létezését. 1529-ben az átvonuló oszmán csapatok felégették a települést, de gyorsan újjáépült, 1536-ban 36, 1553-ban már 41, 1634-ben pedig 120 portáját és 706 lakóját említik az összeírások. 1563-ban a reformáció terjedését megelőzendő Püspöki heti vásártartási jogokat is nyert. Ezután jöttek létre az első céhek (a vargákét és csizmadiákét 1592-ben a juhászoké, 1651-ben a kovácsoké, 1671-ben a szabóké, 1675-ben pedig a bognároké követte). 1588-ból van tudomásunk az első különálló iskolaépületről a településen. 1620-ban Bethlen Gábor felkelői a közeli Csütörtöknél csaptak össze a császári csapatokkal, melyeknek Püspökinél volt a támaszpontjuk. A gyorsan fejlődő mezővárost 1683. júliusában a Bécs ellen vonuló oszmán hadsereg tatár segédcsapatai felégették, ezután három évig lakatlan maradt, majd részben szász telepesekkel népesítették újjá (ekkortól ismert Bischdorf német névváltozata). Anyakönyvei 1688-tól ismertek. 1704. április 20-án a püspöki csata ugyan kuruc győzelmet hozott, de a Csallóközbe betörő császári csapatok (dán zsoldosok Tramp vezetésével) ismét felégették és elpusztították Püspökit. A császáriak 1705-ben megerősítették a püspöki erődőt és egészen 1720-ig helyőrséget állomásoztattak benne. A vízárokkal körülvett várat 1720-1750 között romboltak le. 1714-1715-ben egy nagy pestisjárványban a lakosság csaknem egyharmada életét vesztette. 1744-ben pusztított utoljára a járvány. A település fejlődése az 1683-1715 közötti sorozatos pusztítások során megtört és még egy évszázadig stagnált a népessége, lakói korábbi privilégiumaikat elveszítették és jobbágyi sorba süllyedtek. 1755-ben szentelték újjá a Szent Miklós-templomot. A már a 16. században fennálló, majd egy ideig a Palugyai-család birtokában lévő érseki kastélyt 1780 után barokk stílusban építették újjá és parkot is létesítettek mellette. Az 1776-86 között szintén barokk stílusban épült Ormosdy-, majd Draskovich-kastélyt 1958-ban rombolták le. 1851-ben 1159 lakosa volt. 1859-ben a település nagy részét tűzvész pusztította el, ekkor mintegy 600-an vesztették el otthonukat. A 18-19. században a gyakori áradásoktól is sokat szenvedett, elterjedt betegség volt az alacsony jódtartalmú víz miatt kialakuló golyva. 1860-ban új, kéttantermes iskolát építettek (1906-os átépítése után egészen napjainkig a magyar alapiskolának ad otthont). 1880-ban 1719, túlnyomórészt (85,5 %) magyar anyanyelvű lakosa volt. 1882-ben önkéntes tűzoltó egylet létesült a községben. 1895-ben megépült a csallóközi vasútvonal Pozsony és Dunaszerdahely közötti szakasza, melynek egyik vasútállomása Pozsonypüspökinél létesült. A 20. század elején, az országos településnévrendezéskor kapta a hivatalos, a vármegyei hovatartozásra utaló Pozsonypüspöki nevet, a korábban használt Püspöki helyett. 1908-ban óvoda létesült a községben. A 20. század első felében erdeinek egy részét (a korábbi Tilalmas- és Mogyorósi-erdőt) kiirtották és szántófölddé alakították. Ugyanebben az időszakban szűnt meg Bélamajor és Galgóczymajor is. Az első világháborúban 99 pozsonypüspöki lakos vesztette életét. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. Az 1920-as években Kiszucából és Árvából számos szlovák telepes érkezett a községbe, ekkor alakult ki a vasútállomás közelében a „Slovenská kolónia” településrész. 1927-ben szlovák iskolát is alapítottak Pozsonypüspökiben. A két világháború között két malom is üzemelt a településen. 1938. novemberében az első bécsi döntés során Csehszlovákia része maradt, bár a lakosság egy része tüntetésen követelte a falu Magyarországhoz csatolását, ezért katonaságot vezényeltek a községbe. 1939. márciusától 1945. április másodikáig a fasiszta szlovák bábállamhoz tartozott. 1944-ben egyesítették Pozsonypüspökit és Szunyogdit, ekkor kapta a korábbi Biskupice pri Dunaji helyett a Podunajské Biskupice hivatalos nevet. A második világháborúban 24 lakosa vesztette életét, közülük tízen a pozsonyi Apolló-olajfinomító bombázásakor. 1947-ben 95 magyar családot telepítettek ki Magyarországra, 29 családot pedig csehországi kényszermunkára deportáltak, egyben magyarországi és romániai szlovák családokat telepítettek a községbe. A magyar nyelvű oktatás hatévi szünet után 1951-ben indult újra. 1956-1957-ben a Slovnaft hatalmas olajfinomítójának megépítésével alapvetően megváltozott a község arculata (a finomító területének több mint fele Pozsonypüspöki akkori határában létesült, ezt később Főrévhez csatolták át). Népessége is növekedett, míg 1940-ben Pozsonypüspöki és Szunyogdi együttes népessége 4490 fő volt, 1970-ben már 7500. 1972. január 1-jén Pozsonypüspöki Pozsony városrésze lett, a II. körzet (1996-tól Pozsony-II. járás) részeként. Korábbi határának egy részét Főrévhez csatolták át, ugyanakkor Vereknye határának egy része Pozsonypüspökihez került. A község Pozsonyhoz csatolása után kiterjedt lakótelepépítés (a Vereknye és Pozsonypüspöki között megoszló Homorúszögi-lakótelep 1974-78 között, az Árokközi-lakótelep 1973 és 1979 között épült) kezdődött a régi településközponttól északkeletre, teljesen egybeépítve Pozsonypüspökit és Vereknyét. 1980-ra népessége megháromszorozódott. Ezzel párhuzamosan a zömében szlovák nemzetiségű új betelepülők révén a korábban a lakosság túlnyomó többségét alkotó magyarság kisebbségbe szorult. 2017-ben megkezdődött Pozsonypüspöki határában a D4-es, Pozsonyt elkerülő összekötő autóút építésének előkészítése, melynek során Bélamajor közelében jelentős településre utaló avar temetőt tártak fel. Szunyogdi első írásos említése 1378-ból származik, Püspökihöz hasonlóan az esztergomi érsekség birtoka volt. 1622-ben és 1714-15-ben súlyos pestisjárvány pusztította lakosságát. 1681-ben Szelepcsényi György érsek építtette templomát egy korábbi templom helyén, a következő évben lakói vámmentességet nyertek. 1683-ban Püspökivel együtt a Bécset ostromló oszmán sereg áldozatául esett. A 17. század végén betelepített német lakossága a 18. századra elmagyarosodott. 1828-ban 47 háza és 341 lakosa volt. 1847-ben az egész falu leégett. Lakói a 19. században jelentős részben gyümölcstermesztéssel foglalkoztak. 1855-ben 383 lakosa volt. 1880-ban 481, túlnyomórészt (87,5 %) magyar anyanyelvű lakosa volt. Már a 20. század elején teljesen egybeépült Pozsonypüspökivel. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1939. márciusától 1945. áprilisáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1944-ben Pozsonypüspökihez csatolták. 1972-ben korábbi 483 hektáros kataszterét feldarabolták, ma csak mintegy egyharmada (a régi településközpont) tartozik Pozsonypüspökihez, a többit Főrév és Vereknye között osztották szét.

Mai jelentősége

Pozsonypüspöki ma elsősorban lakóövezet, számos oktatási intézménnyel (5 alapfokú és 4 középfokú oktatást biztosító iskola), köztük az Öregmalom utcában található magyar tannyelvű alapiskolával. Szent Miklósnak szentelt római katolikus temploma középkori eredetű, az eredetileg román stílusú templomot a 14. században gótikus stílusban építették át, gótikus szentélye és középkori falfestményeinek egy része napjainkig fennmaradt, mai formáját a 18. századi átalakítás során nyerte el. A 18. század második felében épült barokk stílusú volt érseki kastélyában 1961-től a pozsonyi egyetemi kórház tüdőosztálya működik (az épület 1852-1912 között községházaként, majd a keresztes nővérek székházaként és tbc-kórházként szolgált). A kórház területén épült Szent Kereszt-templomot 1992-ben szentelték fel. Szunyogdi Szent Józsefnek szentelt római katolikus temploma 1681-ben épült késő reneszánsz stílusban. A Szentháromság-szoboregyüttes 1776-1780-ban emelt barokk stílusú műemlék, a Szent Rozália kápolnát 1723-ban építették a pestisjárvány emlékére. Az első világháború áldozatainak emlékművét 1936-ban emelték. Mogyoróspusztán az 1780-1783 között épült egykori Batthyányi-vadászkastély ma raktárként működik. A 18. század első felében épült Albert-kúria (vagy Linzbóth-kúria) 1985-tól a Kereskedelmi múzeumnak ad otthont. A Duna bal partján található Kopács-sziget (1976 óta 82,6 hektáron) és Jegenyés dűlő (1988 óta 60 hektáron) természetvédelmi terület. Határában több helyen homok- és kavicskitermelés folyik (Kötélszerpuszta, Galgóczymajor). Pozsonypüspökinél található a főváros egyik legfontosabb vízműve.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PÜSPÖKI. Mezőváros Pozsony Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Érsekség, a’ kinek szép kastéllyával, ’s jeles kertyével ékesíttetik, lakosai katolikusok, Szentegyháza nagy, és régi, fekszik Szúnyogdinak szomszédságában. Nevezetesítik az 1797-dik esztendőbéli Nemesek’ felűlésekkor itten tartatott hertzegi, és pompás múlatságok, mellyeket itten adott Hertzeg ő Eminentziája mind a’ Kir. Fő Hertzegnek, mind pedig a’ Vitéz Nemes Uraságoknak; kertyében igen szép múlató épűlet van, mellyben a’ tántz-szobán kivűl 18 más szobák vagynak hertzegi módon készítve. 1704-dikben tsata esett vala itten a’ Tsászári, és Rákótzinak Katonái között. Az erdőben szép, és nevezetes vadászatok tartatnak. Ormósdy Uraságnak is szép épűlete, ’s kertye vagyon itten; határja jeles, vagyonnyai külömbfélék, eladásra jó módgyok, első osztálybéli. SZUNYOGDI. Münchendorf. Magyar falu Pozsony Várm. földes Ura Kárdinális H. Batthyáni ő Eminentziája, ’s a’ Püspöki Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, fekszik az É. Újvári Ág Dunának eredeténél, ’s lefolyásánál, Püspökihez nem meszsze, mellynek filiája; határja középszerű, réttyei tsekélyek, legelője hasznos, gyümöltseikből is szép hasznot vesznek, jó áron eladván azokat egyéb vagyonnyaikkal egygyütt Pozsonyban egygy órányira.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Püspöki, magyar m. v., Poson vmegyében, Posonhoz 1 mfd. a somorjai országút mellett, közel az öreg Dunához. Számlál 1195 kath., 4 evang. lak. Nevezetességei közé tartozik a régi nagy kath. paroch. templom, a primás épülete, Chernelféle kastély, csinos kertével, több urasági, s curialis házakkal, stb. Vásárokat nem tart, határa bőtermékenységű; a Duna mellett, és szigetjeiben igen szép erdeje van, s benne sok őz, szarvas, vaddisznó legel. F. u. a primás, de birnak benne három jövedelmes curiát Chernel, Galgóczy, és Albert családok is. Ezen curiákat a primás szokta donatioval conferalni, de csupán a férfi ágra. Jegyzést érdemel az is hogy a lakosok közt sok golyvás találtatik. Szunyogdi, m. f. Poson vmegyében, Püspöki tőszomszédságában: 338 kathol. lak., sok gyümölcscsel. Földje kevés, de erdeje meglehetős. F. u. az esztergomi érsek. Ut. posta Poson.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Püspöki, felsőcsallóközi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, Pozsony közelében, 258 házzal és 1160 róm. kath. vallású lakossal. Ősi német telep, mely a 13. század elején az esztergomi érsekek birtoka és lakóhelye volt. Bél Mátyás említi az esztergomi érsek díszes kastélyát és a község egyéb díszes épületeit, műkertjeit és körfalait. A hajdami prímási palotában, mely az idők folyamán többszörösen átalakítva, régi rendeltetését ma már alig árulja el, most a községi hivatalok vannak elhelyezve. Az 1553-iki összeírás szerint az érsekségnek 41 portája volt itt. Később más birtokosai is felmerülnek, és pedig az Ormosdy, Chernel, özv. Reidnerné, Albert és Galgóczy családok, kiknek itt régi kúriáik is voltak. Ma is van itt még két régi úrilak, melyek közül az egyik özv. Draskovics György grófnéé, a másik pedig Galgóczy Antalé. Ma is az érsekségnek van itt nagyobb birtoka. Ősi temploma már 1229-ben szóban forog. Mai templomát 1889-ben megújították, de ez nem az ősi templom volt; egyes részletei ugyanis azt bizonyítják, hogy a 16. század elejéről való. Az egyház gótikus szentségtartót őriz a 14. századból. 1859-ben tűz pusztította el a község nagy részét, mely a gyakori vízáradásoktól is sokat szenvedett. Határában a Thököly-féle szabadságharcz alatt kisebb ütközet volt. A 16. században lakosai vámmentességet nyertek és ekkortájt mezőváros volt. Van itt hitelszövetkezet és gazdakör. Ide tartoznak Friedrich és Gyuri majorok, Galgóczy, Jegenyés, Kötélszer, Mogyorós és Téglaház puszták és Kovácsszigeti erdőőrlak. A községnek postája, távírója és vasúti állomása van. Szunyogdi, felsőcsallóközi magyar kisközség, 75 házzal és 506 róm. kath. vallású lakossal. Már 1378-ban mint az érseki népek telepe van említve. Mindenkor az esztergomi érsekségé volt. Katholikus templomát az ősi templom helyén Szelepcsényi érsek építtette 1681-ben. Hajdan német telepes község volt, mely azután idővel megmagyarosodott. Lakosai 1682-ben vámmentességet nyertek. 1847-ben az egész község leégett. Postája, távírója és vasúti állomása Pozsony-Püspöki.

Magyar Katolikus Lexikon

Pozsonypüspöki, Püspöki, Bischdorf, v. Pozsony vm. (Podunajské Biskupice, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. somorjai esp. ker-ében. - 1200: már létezett. Tp-át Szt Miklós tit-ra sztelték, a mait 1889: építették. Anyakönyvei 1688-tól. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m. ~ temetőjében van B. Zdenka Cecilia →Schelingová sírja. - Filiái 1917: Szunyogdi, Vereknye. Közig-ilag Pozsonyhoz csatolták. - Kat. sajtója: 1928: Plébániai Tudósító. ** Némethy 1894:230. - Pozsony vm. 1895:104. - Gerecze II:680. - Schem. Strig. 1917:177.

Helységnévtár

Püspöki (Biscupice, Bischdorf, Büschdorf), RK. 1687 Esztergom, gk. 1 - , ág. 20 Misérd, ref. 2 - , izr. 9 Tejfalu. Szunyogdi (Muckendorf, Mukendorf), rk. 471 Püspöki, ág. 8 Misérd, ref. 2 -.