Pálfölde

A Bodrogköz nyugati részén, a Ticce-patak bal partján fekszik. Kataszteri területén található Bodrogszentmária mindkét településrésze, Pálfölde és a vele egybeépült Bodrog.

Közigazgatás

1943-ig önálló község, azóta Bodrogszentmária településrésze és két kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után a Királyhelmeci járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1943-ban Bodrogszentmáriához csatolták. Kataszteréhez 1950 után 51 hektárt csatoltak át a szomszédos Radtól, területét 2,29 km²-ről 2,80 km²-ra növelve. Pálfölde katasztere Bodrogszentmária területének 21,6 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 152, 1921-ben 181, 1938-ban pedig 192, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának 37,6 %-a református, 24,3 %-a görög katolikus, 23,2 %-a római katolikus, 14,9 %-a pedig izraelita vallású volt. 2011-ben 300 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 52,2 %-a.

Történelem

Pálfölde Árpád-kori település. Nevét már 1229-ben szerepelt egy oklevélben villa Paul néven. Egykor királyi birtokként Zemplén várának tartozéka volt. 1407-ben Zentmaria aliter Pal-Feölde néven volt említve, s ekkor Felcsebi Mihály birtoka volt. 1684-ben a Barkóczy és Klobusiczky családoké, akik egészen a 19. századig voltak itt birtokosok. 1557-ben 4 adózó portája volt. 1715-ben 2 adózó háztartás volt a településen. 1787-ben 14 házában 113 lakos élt. 1828-ban 21 háza és 165 lakosa volt. A 20. században a Szirmay családnak volt itt birtoka. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1831-ban lakossága részt vett a koleralázadásban. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban Bodrogszentmáriához csatolták.

Mai jelentősége

Református temploma 2000-2003 között épült.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

PÁLFÖLDE. Magyar falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Klobusiczky Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Bodrog vize mellett, határja mindenben hasonló Kis Újlakhoz, egyedűl, hogy ennek jobb erdeje van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Pálföldje, magyar falu, Zemplén vmegyében, Zemplénhez közel a Bodrogközben: 37 kath., 113 ref., 9 zsidó lak., 186 hold szántófölddel, erdővel. F. u. gr. Klobusiczky. Ut. p. Ujhely.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Pálfölde, a bodrogközi síkságon fekszik. Magyar kisközség 33 házzal és 184, nagyobbára ev. ref. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Szomotor. Hajdan Zemplén várának tartozéka volt. Már az Árpád korban szerepel egy itélet levélben, mely 1229-ből való, s ott „villa Paul” a neve. 1407-ben Zentmaria aliter Pal-Feölde alakban Felcsebi Mihály birtokaként van említve. Csak 1528-ban találkozunk, Turóczi Miklós személyében, újabb birtokosával, de 1548-ban Zentgyörgyi Gábort s 1561-ben az Atyay családot iktatják be némely részeibe. 1570-ben Zobonya László, Zalatnoky Mátyás, Bey János, a Bolyi Alpáryak és a Csebyek a földesurai. Az 1598-iki összeírásban Rákóczy Ferencz, Vinnay Pál és Farkas György vannak említve. 1610-ben Eperjessy Györgyöt és Vajda Pétert s 1613-ban Bernáth Jánost iktatják „Pálfölde alias Szent-Mária” részeibe. 1660-ban a Bogdányi Farkas családé. 1684-ben I. Lipót gróf Barkóczy Ferencznek adományozza, ki a birtokot báró Klobusitzky Ferenczre ruházza. Most gróf Szirmay Györgynek van itt nagyobb birtoka. A XVI. század végén és a XVII. század elején a pusztult helyek közt van felsorolva. 1831-ben a kolera és az ennek nyomán keletkezett parasztlázadás hozta lakosait izgalomba. Templom nincs a községben. Ide tartozik Lencse-puszta és Pocsekaj-tanya.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Pálfölde, ösi település s a XIV. századig zempléni várbirtok. írott nyoma elsőnek egy 1229-ből keletkezett ítéletből maradt ránk villa Paul alakban. A XV. század elején Zentmária aliter Pal-Feölde alakban a Felcsebiek birtoka. A XVI. századtól birtokos itt még a Turóczi, Zentgyörgyi, Atyay, Zobonya, Zalatmoky, Bey, Alpáry, Cseby, Rákóczi, Vinnay, Farkas, Eperjessy, Vajda, Bernáth család, majd a Barkóczy, Klobusitzky s korunkban a Szirmay grófoknak volt itt birtoka. Határába a prágai kormányzat cseh-morvákat telepített. A község területe 399 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 192.