Hajmás

A Kisalföldön, a Mátyusföld déli részén, a Vízközben fekszik, a Kálnok-ér és az Erecs mentén fekszik, a község központjától 4,5 km-re délkeletre, a Nagyfödémest Hidaskürttel (10 km) összekötő országút mentén. Három, egymástól 2-2,5 km-re fekvő településrészből áll, a központi Hajmáspusztából (Hajmáš), a tőle nyugatra fekvő Lencsehelyből (Nová dvor) és a délre fekvő Szőgyénmajorból (Sedín).

Közigazgatás

Nagyfödémes község két kataszteri területének egyike, 1938-1940, valamint 1951-1976 között önálló község Švehlovo, illetve Nové Osady néven. Területe 14,47 km², a község területének 34,6 %-át alkotja.

Népesség

1970-ben 705 lakosa volt. 2011-ben 232-en éltek itt, a község lakosságának 5,5 %-a. Ebből 119-en éltek Hajmáspusztán (51,3 %), 63-an Szőgyénmajorban (27,2 %) és 50-en Lencsehelyen (21,6 %).

Történelem

A község a Nagyfödémestől délre fekvő, egykori elpusztult falvak helyén kiépült tanyavilágban jött létre. Hajmáspuszta, Szőgyénmajor és Lencsehely majorokként keletkeztek a 19. században. 1927-ben a földreform során szlovák és morva telepesek költöztek Hajmásra és Lencsehelyre, és Švehlovo/Švehlafalva néven alapítottak kolóniát az egykori Pálffy-birtok felosztott földjein. Szőgyénmajorra szlovák telepesek kerültek, akiknek 1929-ben iskolájuk is létesült. A hajmáspusztai kolónián 1930-ban 135-en, a szőgyénmajorin pedig 201-en éltek. A két kolóniát 1938-ban egyesítették és önálló községgé alakították Švehlovo néven, nevét az Agrárpárt vezetőjéről kapta. Az első bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-ben ismét Csehszlovákia kapta meg. A kolonisták 1938 után távoztak, és a községet is megszüntették. 1951-ben újraalakult és a Nové Osady nevet kapta, 1976-ban pedig visszacsatolták Nagyfödémeshez. Lakossága Hajmás és Szőgyén puszták magyar őslakosságából és az 1920-30-as években, majd 1945 után idetelepülő morva kolonistákból tevődött össze.

Mai jelentősége

Külterületi lakóhely.