Nagyfödémes

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, a Vízközben fekszik, Galántától 15 km-re nyugatra, Szenctől 18 km-re keletre. Áthalad rajta a Diószeget (8 km) Jókával (6,5 km) összekötő 510-es út, mellékutak kötik össze Hidaskürttel (15 km) és Nagyborsával (8 km). Nyugatról Dunajánosháza és Jóka, délről Sárrét, északról Pusztafödémes, északkeletről Diószeg, keletről Vízkelet, Nemeskosút és Feketenyék községekkel határos. Északi határát a Feketevíz, déli határát a Kis-Duna alkotja.

Közigazgatás

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz, 1949-1960 között a Szenci járáshoz, majd 1960 után újra a Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe (41,86 km²) az elmúlt száz évben nem változott. 1937-1940, valamint 1951-1976 között a határában fekvő, az 1920-as években szlovák kolonistákkal betelepített Hajmáspusztát és Szőgyénmajort önálló községgé szervezték Švehlovo, illetve Nové Osady néven. 1976-ban a község visszakerült Nagyfödémeshez, de ma is külön kataszteri területet alkot. Kataszteri területek: Nagyfödémes (27,39 km²) és "Nové Osady" (14,47 km²).

Népesség

Nagyfödémes a Mátyusföld legnépesebb községe, a magyar-szlovák nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 2709, 1921-ben 3005, 1939-ben 3507, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-ben 53 izraelita vallású lakosa is volt. Az 1945 utáni lakosságcsere során magyar lakosságának egynegyedét áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi szlovákok érkeztek és a község vegyes lakosságúvá vált. Az 1991-2011 közötti időszakra lassú népességnövekedés (4,5 %, 4149-ről 4330 főre) és a betelepülés és az asszimiláció eredményeként a szlovák nemzetiségűek arányának növekedése (24,2 %-ról 33,9 %-ra) jellemző. A lakosság többsége továbbra is magyar nemzetiségű, a roma etnikumhoz tartozók aránya 5,8 %. A túlnyomó többség (81,1 %) római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 3,9 %. A község lakosságának 94,5 %-a (4098 fő) Nagyfödémesen, 5,5 %-a (212 fő) pedig Hajmáson él.

Történelem

A pozsonyi királyi várbirtokok közé tartozott, valószínűleg királyi méhészek lakták, mivel a födém méhkaptárt jelentett a régi magyarban. Szomszédságában feküdt a török időkben elpusztásodott Lencsehely, illetve a végleg elpusztult Tevel falu. A Mátyás király halála utáni trónviszályok során I. Miksa császár seregei kétszer is feldúlták Nagyfödémest. A 16. század végén a Vass és Földes családok birtokolták. Buda 1541-es elfoglalása után a törökök is feldúlták a községet. A 17. században a pozsonyi uradalomhoz tartozott, első iskoláját 1673-ban említik. Lakói mezőgazdaságból éltek, elsősorban rozst, búzát és dinnyét termesztettek, a környékbeli erdők pedig bővelkedtek vadakban. Az újkorban már a Pálffy család birtoka volt, egészen a 20. századi csehszlovák földreformokig. Itt alapította Lacsny Miklós Magyarország első cukorgyárát 1830-ban. A 19. században árvíz, tűzvész és kolera is nehezítette a falubeliek életét. A 20. század elején már távírója is volt. A trianoni béke Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak. 1945-től ismét Csehszlovákiához csatolták. A második világháború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, és a helyükre szlovákokat költöztettek. A falutól délre fekvő Hajmás- és Szőgyénpusztát, amelyekre a két világháború közötti földbirtokreform során a Pálffy család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, 1937–38-ban, majd 1945-ben önálló községgé szervezték (Švehlovo, 1951-től Nové Osady néven); 1976-ban visszacsatolták Nagyfödémeshez.

Mai jelentősége

A községben magyar és szlovák nyelvű óvoda és alapiskola működik. Rendszeres rendezvénye a Mátyusföldi Fesztivál. Reneszánsz-barokk stílusú, Szent Mihálynak szentelt katolikus temploma 1594–1670 között, a Kálvária-hegyen álló Fájdalmas Szűzanya-kápolna 1756-ban, evangélikus temploma 1958-ban épült. 1991-ben megnyílt tájháza a régi népi építkezést mutatja be.

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nagy Födémes. Magyar falu Poson Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Puszta Födémestöl egy mértföldnyire. Határja gazdag, réttye, legelője jó, fája elég, vagyonnyainak eladására jó módgya, első Osztálybéli.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Födémes (Nagy), népes magyar falu, Pozsony vmegyében, a kis Dunán tul, Diószeghez 1 mfd. távolságra. Számlál 1624 kath., 5 evang., 14 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésü, de részint homokos, azonban jó rozst, buzát, dinnyét terem; legelője tágas; erdeje szép, s vadakkal bővölködik. F. u. a Pálffy nemzetség seniorátusa, de benne Lacsny ur is szép inscriptionalis jószágot bir.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nagyfödémes, nagyközség 343 házzal és 2706 róm. kath. vallású magyar lakossal. A pozsonyi várbirtokok közé tartozott. A pápai tizedszedők jegyzékében Fedemus alakban szerepel. 1445-ben Temesközi Bálint pozsonyi kapitány az ura. 1490 és 1505 között I. Miksa császár seregei pusztitották. 1515 június 18-án Bakay Bessenyei Gergely és Ilona itteni birtokrészüket visszaváltják Csorba Andrástól; ez időben Németfedmées néven említik. 1541-ben a törökök dúltak házai között. Az 1553-iki összeírásban királyi birtokként szerepel 30 portával. 1560-ban Nemesfödemes alias Ofödemes néven a Vass és a Földes család ivadékai bírják, a kik 1569-ben új donácziót kapak reá. 1683-ban Thököly fejedelem járt itt, s a hagyomány szerint a plébánián lakott. Később a falu a Pálffyak tulajdonába ment át és ma a Pálffy grófoknak van itt nagyobb birtokuk. A mult század elején Lacsny Miklósnak volt itt czukorgyára. 1862-ben árvíz, 1865-ben tűzvész, 1866-ban pedig kolera pusztított a községben. Mai templomát, melynek helyén a XVII. század elején egy Szent Mihály tiszteletére szentelt kápolna állott, 1619-ben átalakították, de tornya 1710-ben épült. A község közelében feködt hajdan az 1221-ben már említett Tevel község, mely Terra Teuel és később Villa Teuel néven a pozsonyi vár tartozékaként szerepelt. Ide tartoznak Hajmás, Hemierdő, Kapostyán, Perezátony, Szögyén és Lencsehely puszták, mely utóbbi 1384-ben Lencze néven Benefalvy Pál birtoka. A községnek van postája és távírója, vasúti állomása pedig Diószeg.

Magyar Katolikus Lexikon

Nagyfödémes, v. Pozsony vm. (Vel'ké Úl'any, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. szempci esp. ker-ében. - 1332: már létezett. Tp-át Szt Mihály tit-ra sztelték, a mait 1670: építették. Anyakönyvei 1696-tól. Kegyura 1880: a Pálffy gr. család. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Lakói 1940: 3445 r.k., 3 g.k., 4 ev., 10 ref., 53 izr., össz. 3515; 1991: össz. 4149, m. 3088 (74,43%); 2001: össz. 4180, m. 2971 (71,08%). ** Némethy 1894:177. - Pozsony vm. 1895:93. (a mai tp. 1619: épült) - Gerecze II:662. - Schem. Strig. 1917:197. - Gyurgyik 2002.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nagyfödémes. Az Árpádok alatt a pozsonyi vár tartozéka. Egyházi feljegyzésekben Fedemus alakban szerepel. A XV. század közepén Temeskőzi Bálint pozsonyi várkapitány bírja. I. Miksa német hadai többször megsanyargatták. A XVI. század elején Németfedemes alakban írják. A török alatt jórészt elpusztult. Az 1553. évi adóösszeírók a király jószágai sorában említik, de pár év multán már Németfödemes alias Ofödemes alakban a Vass- és Földes-család birtokolja. Idővel a Pálffy grófok szerzik meg s egészen az összeomlásig itt nagyobb uradalmuk volt. 1862-ben árvíz, 1865-ben tűzvész és 1866-ban kolera pusztított a községben. Régi templomát 1619-ben újjáépítették, de a tornyot csak 1710-ben húzták rá. Magyar lakossága a cseh elnyomás következtében sokat szenvedett. Hozzátartozik Disznóvártelep, Hajmáspuszta, Lencsehelypuszta, Szögénypuszta. A község területe 7274 kat. hold s lakóinak száma a visszacsatoláskor 3507.

K. Thúry György (szerk.): Nyitra - Pozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék. A felvidéki útmutató gyűjteménye (1940)

Nagyfödémes nk. galántai járás. Hajdan Fedemas néven szerepeL 1445-ben Temesközi Bálint pozsonyi kapitány az ura, 1490—1505 között I. Miksa császár seregei pusztították. A török 1541-ben dúlta fel a község házait. Egykor Csorba, Bakay, Bessenyei, Vass és Földes családok birtoka, később Pálffyaké. 1862-ben árvíz, 1865-ben tűzvész, 1866-ban kolera pusztított a községben. Mai templomát, amelynek helyén a XVII. sz. elején Szent Mihály tiszteletére szentelt kapolna állott, 1619-ben átalakították, tornya azonban 1710-ben épült. A mult században LacsnyMiklósnak volt a községben cukorgyára. — R. kat. népiskola, tizenegy tanerővel, önk. Tűzoltó Egy., Széchenyi Magyar Kultúr Egy., Iparos és Sport Egyesület, Hitel- és Fogyasztási Szövetkezet. Gazdák Tej szövetkezete, Mezőgazdasági Szövetkezeti Szeszgyár, Hengermalom Községi bíró: Varga Imre. A község 1938. nov. 11-én szabadult fel. A csehszlovák földbirtokreform alkalmával 2.080 m. hold szántót és 500 m. hold erdőt osztottak szét a telepesek között, akik elhagyták a községet. Területe: 7.273 k. h. Lakosság: 3.507. Ebből magyar: 3.386, ném. 7; szlov. 113; Magyarul beszél: 3.413. Vallás szerint: r. k.: 3.417; ref. 2; ev.: 34. izr.: 53. Földbirtok: I. 1, II. 4, III. 231. Népsűrűség: 83.8. Lakóház: 657. Püig. tsz. Érsekújvár, ah. jb. közj. Galánta, csö. Nemeskosút, V. á. Németdiószeg. Posta és távbeszélő helyben.