Nemesoroszi

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partjának közelében fekszik, sík vidéken. Mellékutak kötik össze Peszektergenyével (2,5 km) és Kispeszekkel (1,5 km).

Közigazgatás

1962-ig önálló község, azóta Nemesoroszi két településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járáshoz tartozott, Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, majd a járás megszüntetése után a Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (8,65 km²) 1939-hez képest (8,71 km²), a község területének 76,5 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 914, 1921-ben 869, 1939-ben 959, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt, 1921-ben a reformátusok a lakosság 20,7 %-át alkották (1851-ben még 38 %-át). 2011-ben 568 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 9,3 %-a.

Történelem

Nemesoroszit 1293-ban "Vruzi" néven említik először. Kezdetben helyi nemesek birtoka, később a Kazy és Litassy családé. 1601-ben az esztergomi érsekség a birtokosa. 1828-ban 48 házában 305 lakos élt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1848-ban csaknem az egész falu leégett. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1945 után magyar lakosságának felét kitelepítették Magyarországra. 1948-ban a Kukučinov hivatalos nevet kapta Martin Kukučín szlovák költő után. 1962-ben hozzácsatolták a szomszédos Kispeszeket.

Mai jelentősége

Ld. Nemesoroszi

Vályi András: Magyar országnak leírása, 1796-99

Nemes Oroszi, és Kis Oroszka. Két magyar faluk Bars Várm. földes Urai Kis Oroszkának, a’ Lekéri Apáturaság, amannak pedig több Urak, fekszenek amaz Lévához más fél mértföldnyire; ez pedig Lekérnek szomszédságában, mellynek filiája, határjok jó, földgyeik termékenyek, malma egyiknek helyben, piatzok három, fájok réttyek, legelőjök van.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, 1851

Nemes-Oroszi, magyar falu, Bars vmegyében, Honth vmegye szélén: 297 kath., 180 ref. lak. Kath. és ref. anyatemplomok. Lakosai sok marhát nevelnek, s fát a Garam füzeseiben kapnak. A verebélyi praed. székhez tartozik. Ut. p. Léva.

Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai 1896-1914

Nemesoroszi, a Garamvölgyben fekvő magyar kisközség, 2/3 részben katholikus és 1/2 részben református vallású lakosokkal. Számuk 797. Az esztergomi káptalan levéltárában neve egy határjárás alkalmából 1307-ben már előfordul. Kezdetben érseki birtok volt és a verebélyi székhez tartozott. Később a Kazy család lett a földesura, mely itt most is birtokos. Hajdan a község a mostani Fel-Oroszi nevű dűlő helyén állott, azonban a Garam gyakori kiöntései kényszerítették a lakosokat arra, hogy a mostani helyre telepedjenek, habár ez is elég gyakran forog árvízveszélyben. A XVIII. század elején még az egész község ev. református volt és a lakosok akkoriban kocsi- és csónakkészítéssel foglalkoztak. A régi anyakönyvben érdekes feljegyzést találunk, mely eképen hangzik: „Ezen 1740-ik esztendőben 17 Juni hányattatott el a lévai református templom sok gyülevész nép által, nagy erőszak dúlástétellel.” Kath. temploma 1775-ben, a református pedig 1786-ban épült. Postája van, távirója és vasúti állomása Zseliz.

Magyar Katolikus Lexikon

Nemesoroszi, v. Bars vm. (Kukučínov, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. lekéri esp. ker-ében. - 1774: alapították. Tp-át Nagyboldogasszony tit-ra sztelték. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m.; 1940: m., szl. - Filiái 1917: Nagypeszek, Tergenye. - Kő József plnos (1902-56) 1950-53: börtönben volt. - Lakói 1940: 767 r.k., 1 g.k., 2 ev., 183 ref., 8 izr., össz. 961; 1991: 230 m. (38,46%), össz. 598; 2001: 194 m. (32,61%), össz. 595. ** Némethy 1894:201. - Gerecze II:160. (tp. 1775) - Schem. Strig. 1917:62. - Hetényi Varga I:151.

A visszatért Felvidék adattára (1939)

Nemesoroszi. Történeti kezdetei a XIII. század végére tehetők. Egy 1307-ben kelt oklevél már említést tesz létezéséről. Ezidőtájt a verebélyi szék alá tartozott és érseki birtok volt. Évszázadok óta a Kazy-család fészke. A községet a Garam sűrűn megismétlődő áradásai eredeti települési helyéről elkényszerítették: a község eredetileg a Feloroszi dűlőn települt, de mai helyén is ki van téve a Garam kiöntéseinek. A község területe 1514 kat. hold, lélekszáma a visszacsatoláskor 959.